Víztükör, 1997 (37. évfolyam, 1-6. szám)
1997 / 5. szám
intenzívebb áradás. Az árhullám levonulása kissé lassabban történt, mint az előző áradáskor. Különösen az apadó ág volt hosszabb. Az apadó ágat a Duna felső, osztrák szakaszán kialakuló kisebb, néhány dm-es emelkedés tovább lassította. A Gönyű fölötti szakaszon a tetőző értékek a július eleji árvíznél alacsonyabbak, Győr, Bácsa, Komárom, Esztergom esetében pedig szinte teljesen megegyeznek. Az apadó ág a július végi árhullám esetében elnyűjtottabb volt. A telt meder nehezítette az újabb árhullám levonulását, melynek következtében a Duna középső szakaszán jelentős vízszintemelkedés következett be. Ä budapesti Vigadó téri vízmércén július 24-én mért tetőző vízállás értéke 755 cm, az eddig mért vízállások közül a 8. legmagasabb volt. Az alsó szakaszokon is mintegy 20 éve nem mért magas vízszintek alakultak ki. Az árhullám végül 886 cm-el tetőzött Bajánál 26-án. A védekezési feladatok ellátása A védekezés idején az igazgatóságok a fokozatnak megfelelő őr- és figyelőszolgálatot láttak el. A magas vízállás viszonylagos tartóssága, illetve az, hogy a töltések legtöbbje- kiváltképp a Duna középső és alsó szakaszán- hosszú ideje ilyen vízborításnak nem voltak kitéve - eredményezte a jelentős számban mutatkozó árvízi jelenséget: a fakadóvizeket, csurgásokat, buzgárokat, zsilip menti szivárgásokat stb. A szükséges beavatkozások időben megtörténtek. A nagy vízszintemelkedés miatt jelentős árvízvédekezési munka volt a Lajta szükségtározó megnyitása, melyet az ÉDUVIZIG - betartva a szükségtározó megnyitására vonatkozó intézkedési terv és a vonatkozó jogszabály előírásait - rendben elvégzett. Ellenőrizte a lokalizációs vonalakat, biztosította a víz szakszerű bevezetését és az árhullám levonulása után annak visszavezetését. A jelenségek közül kiemelten veszélyes volt a Szentendrei szigeti surányi védvonalon kialakult buzgárosodás. A KDVVIZIG az első buzgárt július 11-én észlelte. Ennek szakszerű lokalizálása után a szakasz folyamatos, fokozott megfigyelése mellett további buzgárok jelentkeztek. A műszaki beavatkozásokat az igazgatóság , közerő bevonásával szakszerűen végezte el. A középső Duna szakaszon először Bölcske térségében jelentettek buzgárt, melyet a KDTVIZIG dolgozói sikeresen elfogtak július 24-én. Ugyanekkor Dombori térségében is buzgárosodás alakult ki igen veszélyes helyzetet alakítván ki a védvonalon. A jelenség ellen haladéktalanul elennyomó medencével védekeztek, majd a felpuhuló töltés homokzsákos megtámasztására került sor. A kialakult helyzetben a KDTVIZIG védelemirányítása - külső szakértők /geodéziai és geológiai felmérés/ igénybevételével a megfelelő intézkedéseket megtette. A Duna alsó szakaszán a fakadóvizek jelentettek főbb gondot. Összességében megállapítható, hogy az igazgatóságok a jelenségeket helyesen értékelték, a védekezési módszerek eredményesek voltak. Megnyugtató tapasztalat, hogy a szükséges védekezési anyagok a védelmi szakaszokon rendelkezésre álltak, ezek felhasználásával történt a védekezés műszaki ellátása. Kopacz András 1997 júliusában rendkívül csapadékos időjárás volt jellemző Nyugat- és Közép-Európára. A hónap elején, az Alpok nyugati térségen keresztül egy hosszan elnyúló frontrendszer érte el a Duna vízgyűjtőjét. A front mentén 400-600 km széles, jelentős mennyiségű csapadékot okozó felhőrendszer alakult ki, amely nemcsak a Duna, hanem a bal oldali mellékfolyók közül a Morván és a Vágón is rendkívüli áradásokat okozott. Július 5-8. között az Inn vízgyűjtőjén 124 mm, a Traun és az Enns vízgyűjtőjén 136 mm, a Morva vízgyűjtőjén 170 mm csapadék hullott. A lehullott csapadék hatására két árhullám indult el a folyam felső osztrák szakaszán, mely egymást utolérve Dévénynél már csak az áradás intenzitásának változásából volt nyomon követhető. A közös magyar-szlovák szakaszon a tetőzés Nagybajcsnál július 10-én 12,00 órakor 6.700 m3/sec vízhozammal, Komáromnál július 11-én 5,00 órakor, Esztergomban ugyanaznap 8,00 órakor következett be. A tetőző szintek Nagybajcsnál és Komáromnál meghaladták a III. fokú készültség, míg Esztergomnál a II. fokú készültség szintjét. A tetőzést intenzív apadás követte a folyam felső szakaszán, Komárom alatt azonban az apadás üteme mérséklődött, feltehetőleg a Vágón érkező jelentős mennyiségű víz hatására. Az árhullám jelentőségére jellemző, hogy a tetőző vízállás Nagybajcsnál az észlelés kezdete (1953) óta az ötödik legmagasabb, Komáromnál és Esztergomnál ebben az évszázadban a hatodik legmagasabb volt. 1992 októbere - a Duna szlovák oldali elterelése - óta a magyar védelemvezetés egyik legfontosabb feladata, kikövetkeztetni azt, hogy az érkező árhullámot a szlovák fél milyen módon kívánja megosztani az üzemvízcsatoma és a Duna főmeder között. A Magyar-Szlovák HVB Dunai albizottságában ugyan történtek megállapodások a Dunacsúnyi műtárgyon átengedett vízhozam jelzéséről, azonban ennek időelőnye olyan kevés, hogy korábban fel kell készülni a lehetséges vízállapotokra. Bonyolította a helyzetet, hogy 1995 óta üzemel a fenékgát és a hullámtéri vízpótlórendszer, melynek műtárgyai olyan mértékű terhelésnek - mint ami most várható volt -, még nem voltak kitéve. Az üzemvízcsatornán végül is mintegy 4.300 m3/sec. vízhozam került átvezetésre és ennek elérése után fokozatosan emelkedett a Duna főmeder irányába kormányzott víz mennyisége, melynek maximuma július 10-én 2.400 mVsec volt. A Dunakiliti duzzasztómű nyílásait fokozatosan nyitva, július 9-én szükségessé vált a hajózsilip bevonása is a víz átvezetésére, így mind a 7 nyílás részt vett az árhullám levezetésében. Ez a vízhozam a főmederben a partélek között vonult le, a hullámtér nem került elöntésre. A hullámtéri vízpótlórendszerben max 230-240 гтр/sec. került levezetésre. A védelemvezetés a Dunakiliti duzzasztómű nyílásainak megfelelő ütemű nyitásával elérte, hogy a vízpótló rendszer műtárgyaiban jelentős rongálódás nem következett be. Július 11-én sajnálatos módon a Dunacsúnyi 22
