Víztükör, 1997 (37. évfolyam, 1-6. szám)
1997 / 5. szám
A Közép-Európai árvízkatasztrófa hidrometeorológiai előzményei és előrejelezhetősége Bevezetés Szomorú, természeti katasztrófákról érkeztek jelentések július elejétől kezdve térségünkből. A víz csak néhány órára árasztotta el több osztrák város és Bécs mélyebben fekvő utcáit. Magyarországon a hullámtereken lévő üdülőket, csónakházakat öntötte el hosszabb rövidebb időre a Duna, az alsó rakpartokon hosszú napokra megszűnt a közlekedés Budapesten, hajózási zárlatot, fürdési, sportolási tilalmat rendeltek el, a kompok sem közlekedtek nagy folyónk partjai között. Bár az árvízvédelmet különböző fokozatú készültségbe kellett helyezni, mindez nem összemérhető azzal az emberi tragédiával, gazdasági veszteséggel és anyagi kárral, ami Csehországot, (tulajdonképpen az országon belül inkább a Morva területeket és Sziléziát) valamint Dél- és Nyugat-Lengyelországot és részben Németországot és Szlovákiát érte. Az emberi áldozatok száma a két első országban majdnem 100 főre tehető és az eltűnteké is hozzávetőleg ugyanannyi. Az árvízsújtotta városok listájára feliratkozott Opole és Wroclaw, Ostrava és a környékén lévő iparvidék, Morvaországban Olmütz és egy sor más település. Az 1997. júliusi szélsőséges csapadék a közép-európai vízgyűjtőkön Folyók forrásvidékei, vízválasztók Az országhatárokhoz hasonlóan nagy folyók medencéinek határai a vízválasztók is területeket különítenek el egymástól. Közép- Európa földrajzában járatos emberek is sokszor elbizonytalanodnak, ha a vízgyűjtők határairól van szó, pedig így szerepeltek az elmúlt hetek híradásaiban térségünk vízvidékei. Amíg nagy folyamunk a Duna Európa és a világ legnemzetközibb vízgyűjtője (az utóbbi évek változásai ma már 19 ország osztozik legalább néhány négyzetkilométerén), addig a súlyos károkról szóló Lengyelországgal együtt szereplő Cseh Köztársaság kontinensünk egyik olyan része, amelynek vizei sokfelé eljutnak. Folyóin főként három vízrendszer, a Duna, Elba és az Odera osztozik, de kisebb területek a Rajna és a Visztula vízgyűjtőjéhez tartoznak, így a forrásvidékekről a Fekete, Balti (Keleti) és Északi-tengerbe jut az esőből hóolvadásból képződő lefolyó víz (lefolyás, ahogyan a hidrológiában emlegetik). Az esőzéseket kiváltó időjárási helyzet 1997 júliusának elején több hullámban szélsőséges nagy csapadékhullás alakult ki Közép-Európában. Egy viszonylag szokásos időjárási helyzet okozta ezt a kiemelkedő vízbőséget. A térség felett hideg front hullámzott. Pénteken, 1997. július 4-én jelentős, helyi jellegű zivatarok fordultak elő, melyek következtében az adott területeken intenzív csapadékhullás volt. Az említett fronton szombaton, július 5-én Észak- Olaszország felett alacsony légnyomású térség alakult ki, mely északkelet felé haladt, és esőzónájával a nap első felében elérte a Duna ausztriai vízgyűjtőjét és Dél-Morvaországot. Később ez a ciklon már Lengyelországot és Sziléziát is érintette és a Kárpát-medence északi területeire is kiterjedt. Hátoldali részében erős északi és északnyugati áramlás volt a jellemző. így a ciklon előterébe meleg, nedves levegő áramlott. A fent említett időjárási helyzetben különösen a hegyvidéki, ún. orografíkus területeken a szélfelöli oldal emelő hatására az Alpokban, az Óriáshegységben, valamint a Beszkidek és az Északi-Kárpátok vonulatának északi és északnyugati lejtőin kiváltképpen intenzív esőzések indultak el, amelyek a ciklon mozdulatlansága, lassú mozgása miatt hosszabb ideig fennmaradtak. A térségben katasztrofális árvizet kiváltó hatalmas lefolyás kialakulására döntően hatott az ötnapos csapadékmennyiség, ami július 4- től július 9-én reggelig hullott. Leginkább Felső-Ausztriát, a Traun és az Enns folyók vízgyűjtőit, a Bécsi-medence, Morvaország, Szilézia térségére és Dél-Lengyelország hegyvidéki területeire hullott nagy víztömeg (1. ábra). Hihetetlen mennyiség fordult elő (586 mm) a Lysá hora-i meteorológiai állomáson, amely az Odera, Visztula, Morva és Vág (utóbbi kettő a Duna mellékvize) határán helyezkedik el, illetve a Praded csúcson (454 mm), amely az Odera, Morva és Elba hármas vízválasztójának csapadékbőségét jelzi az adott időszakban. Ez a csapadék több, mint ami a legcsapadékosabb félévi időszakban átlagosan esik ezen a vidéken. A Duna és a Visztula vízrendszer érintkezésénél Csorba-tó és a Kasprowy-csúcs jelentett kiemelkedő csapadékértéket így néhány ezer négyzetkilométeres területi átlagban is elérte helyenként a lehullott eső a 200 mm-t a felsorolt térségben. A Cseh Hidrometeorológiai Intézet meteorológusainak előzetes érékelése alapján az adott csapadék rendkívülinek számít, legfeljebb 100 évenként fordulhat elő, és 30 %-kal túllépett minden korábban észlelt kiemelkedő értéken. Szélsőséges, helyenként katasztrofális következményekkel járó árhullámok alakultak ki az Odera felső szakaszán és a Visztulán, valamint a Duna mellékfolyói közül egyes kisebb ausztriai mellékfolyókon, a Felső Morván, (1. ábra) a Lajtán és a Vágón is. A hónap során újból elinduló ciklonális tevékenység jelentős, de az előzőeknél mérsékeltebb csapadékának következményei a nedvesítettségi viszonyok ellenére a felső szakaszokon már csak az előzőnél kisebb árhullámokat alakítottak ki, de az egymásra torlódó árhullámok nyomán történelmi Vízállás (cm) Csapadék (mm) I 2 3 4 5 6 7 К 9 10 II .2 «3 14 13 16 ljúllíls (IfopőR) Lysá Hóra Meteorológiai állomás - csapadék Felső - Morva, Olomouc (Olmütz) Vízmérce 1 Felső - Odera, Bohumin Vízmérce " Moravsky Ján (Morvaszentjános) Vízmérce 18
