Víztükör, 1996 (36. évfolyam, 1-6. szám)
1996 / 1-2. szám
mán, a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium politikai államtitkára tartotta „ Vízkészletpolitika a városi vízgazdálkodásban" címmel. Kovács Kálmán előadásában többek között beszélt arról hogy a rendelkezésre álló vízkészletek természetes megújulási képessége korlátozott, és a mai népességszám és gazdasági viszonyok mellett már nem elegendő a fenntartható fejlődéshez. „Sajnos csak az utóbbi időkben kezdünk tudomást venni arról, hogy használata közben a víz elszennyeződik, és ha nem gondoskodunk megfelel megtisztításáról, mielőtt visszakerül a természetbe, hamarosan nem találunk elegendőt olyan minőségben, amely felhasználhatóságát lehetővé teszi. Az egészséges ivóvíz biztosításában, a települési szennyvízelvezetés és - tisztítás hiányosságai miatt elszennyeződő vízkészleteink védelmében az állam kiemelt szerepet vállalt az utóbbi években, ma már Magyarország 10,4 millió lakosából 9,8 millió vezetékes vízzel ellátott. A sérülékeny vízbázisok problémája közel 6 millió lakos ivóvízellátásnak biztonságát érinti. Ide tartozik a főváros is. Értékes feszín alatti ivóvízkészleteink védelmére és védelembe helyezésére ezért 1995-ben kormányprogram készült. A rendelkezésünkre álló vízkészletek megóvása érdekében a vezetékes vízellátás teljes körű megvalósításával egyidejűleg szükséges, hogy a településeken keletkező szennyvizek minél nagyobb mennyiségben kerüljenek ártalommentes elvezetésre és tisztításra. Az állami vízkészletpolitikában a jövőben követendő alapvető elvként kell alkalmazni a fenntartható vízkészlet-gazdálkodás követelményét is. Úgy kell tehát kielégíteni a jelen generációk vízzel kapcsolatos igényeit, hogy a jövő generációk esélye se romoljanak igényeik kielégítése terén.” 6. 1996. március 21. du. 15 óra Csepel ÁTADTÁK CSEPEL ÚJ VÍZKEZELŐ MŰVÉT A Víz Világnapja alkalmából 1996. március 21-én dr. Lotz Károly közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter, valamint Demszky Gábor, Budapest főpolgármestere ünnepélyes keretek között felavatták Csepel új ivóvízkezelő müvét. A Szentendrei-szigetről származó víz egyelőre tisztítás nélkül alkalmas a rendszerbe való betáplálásra, míg a Csepelszigeti kutakra általában jellemző a kifogásolt vas- és mangántartalom. A kedvezőtlen vas- és mangántartalom mellett biológiai és bakteriológiai problémák is fennállnak, s az ammonium csökkentése is kívánatos volt. Az első korszerű víztisztító Ráckevén épült a ‘80-as évek közepén. Az új víztisztító beruházást közvetlen módon a csepeli és a halásztelki termelőtelepek kútjainak vízminőségromlása tette szükségessé. A víztisztítás szükségességének és mértékének mérlegelése során nem elegendő a kutakból kitermelt víz minőségének egybevetése a szabvány határértékeivel. Magyarországon a közműves vízellátás feladataink megoldottak. A következő időszakban a közüzemi ivóvízszolgáltatás vízminőség javítását szolgáló feladatok, a szolgáltatás biztonságának minőségi elemei kerülnek előtérbe. E program indításának tekinthető az új fővárosi víztisztító átadása. 7. 1996. március 22. Ópusztaszer A VÍZ VILÁGNAPJA KÖZPONTI ÜNNEPSÉGE A világ vízkészletének védelmében - hogy az emberek figyelmét még inkább legfontosabb életelemünkre irányítsa - az ENSZ Közgyűlés határozata március 22-ét a Víz Világnapjává nyilvánította. Ebből az alkalomból, valamint a Tisza 150 évvel ezelőtt elkezdett szabályozásának emlékére, dr. Lotz Károly közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter 1996. március 22- én pénteken, 11.00-kor Opusztaszeren, a Millecentenáriumi ünnepségsorozat részeként megnyitotta a Víz Világnapja hivatalos rendezvényét. Az ünnepség keretében felavatta az Emlékpark részét képező gátőrházat, valamint a téli árvíz elleni védekezésben kiemelt munkát végzett szakembereknek átadta a Vásárhelyi Pál díjat és a Vízügyért szakmai elismerést. Ópusztaszeren 1996-ban az ország 1100 évvel ezelőtti honfoglalására emlékeztünk. A park egy szegletében azonban egy XIX. századi gátőrtelep emlékeztet arra a 150 évvel ezelőtti, 1846-ban történ tiszadobi mederátvágásra, amikor elkezdődött a Tisza szabályozása, melyet méltán nevezünk az ország második, verítékkel végrehajtott honfoglalásának. A Feszty-körkép közvetlen szomszédságában 1996. március 22-én a Víz Világnapján nyílt meg a Tisza-szabályozás történetét bemutató kiállítás, stílszerűen egy 1893-as terv alapján épült gátőrházban. Az új épület és a kiállítás a Tisza árvizei által veszélyeztetett települések, a vízügyi igazgatóságok és más vízügyi szervek összefogásával készült. A Tisza-szabályozás történetét bemutató kiállításon kívül látható itt a gátőr hétköznapi életét, az árvízvédelmi készültség tiszti szobájának és az árvízvédelmi raktáraknak berendezését bemutató kiállítási rész is. A Tisza árhatárán belül a XIX. század közepén 885 település volt. A folyó szabályozása az itt élőknek teremtett egészséges életfeltételeket és fejleszthető gazdaságot. A szabályozások tervezője, Vásárhelyi Pál tiszteletére a kiállítást rendező Magyar Vízügyi Múzeum ezüst- és bronz emlékérmet adott ki. 8.1996. március 23. Őrbottyán MEGEMLÉKEZÉS KVASSAY JENŐRŐL A Víz világnapi események záróprogramjaként a Magyar Hidrológiai Társaság Vízügyi Történeti Bizottság szervezésében 1996. március 23-án Orbottyánban megemlékezést tartottak Kvassay Jenő - a vízügyi szolgálat megalapítója - születésének 146. évfordulójáról. A megemlékezésen dr. Juhász József, a Magyar Hidrológiai Társaság elnöke mondott beszédet. A Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztériumot dr. hajós Béla vízügyi helyettes államtitkár képviselte az eseményen. Kvassay Jenő (1850-1919) mérnök, a Kultúrmérnöki Intézmény megszervezője, a vízügyi szolgálat vezetője. 1880-tól az általa javasolt és megszervezett Kultúrmérnöki Hivatal, majd 1889-től az Országos Vízépítési és Talajjavító Hivatal (később: Országos Vízépítési Igazgatóság) vezetője. Négy évtizedes működése új korszakot jelentett a hazai folyószabályozások és a a talajjavítás terén. Nevéhez fűződik a Vízjogi törvény megalkotása, az Országos Halásztai Felügyelőség és a Közegészségügyi Mérnöki Szolgálat megszervezése; ő kezdeményezte a balatoni kikötők és a Budapesti Kereskedelmi és Ipari Kikötő építését. Gyakorlati és szervezői működéséhez hasonló jelentőségű volt elméleti és szakirodalmi tevékenysége is. mezőgazdasági vízműtana évtizedeken keresztül a kultúrmérnöki munka kézikönyve volt. 37
