Víztükör, 1994 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1994-11-01 / 11. szám
íert építették? bályozási létesítmény: az Ördög-árok a kiemelkedőbb terepszakaszokat a nyomvonal számára, ám itt meg kellett küzdeni a folyóshomok adta állékonysági nehézségekkel. Ha a helyszínrajzot szemléljük, szembeötlik, hogy a Duna-Tisza közi és a tiszántúli, Aquincum-Versec közötti vonalon helyenként 2, 3, sőt 4, közel párhuzamos nyomvonal is található. Ennek okát a régészek megmondani nem tudják. Lehetséges, hogy például ha nem lehetett elárasztani az elkészült árokszakaszt, akkor a katonailag különösen értékes terep többszörös töltéssel való védelmét akarták elérni, vagy éppen az, hogy az összecsúszott rézsüs szakaszt ki kellett váltani. Bárhogyan is történt, a víznek mint védelmi elemnek a szerepe az övcsatorna-övgát funkcióra alapozódott, ez lett az alföldi térség első regionális vízszabályozási műve. A hatalmas földműnek vízgazdálkodási szerepét eleddig egyetlen kutató szakember sem ismerte fel, mert a régészeti kutatás ehhez nem szolgáltatott semmi támpontot, később pedig az országhatár által megosztott területen a komplex kutatás adminisztrációs nehézségekbe ütközött. A teljesség igénye nélkül felsorolunk néhány, a térségünk közelében haladó vonalat. A tiszántúli belső vonal (b): Hencida, Körösnagyharsány, Biharugra, Geszt, Újszalonta, Méhkerék, Kötegyán, Dénesmajor, Székudvar. A tiszántúli legbelső vonal (a): Berettyószentmárton, Mezősas. A tiszántúli külső vonal (c): Pocsajnál keresztezi a Berettyót, Bors és Nagyvárad határán át Oláhszentmiklós és Cséffa között Mezőbajnál újra megjelenik és Kisjenő felé halad. A legkülső vonal (d): teljesen az országhatáron túli területen halad Gyapjú, Vadász, Szince határában. A Körös menti vonal Szelevény, Kunszentmárton, Mesterszállás, Mezőtúr határán át, Simahalom és Póhalom között Gyomaendrőd; Kősziget, Köleshalom és Kéthalom között Dévaványa; Sárréthalom és Dióhalom között Körösladány; Kendereskert, Kutas főcsatorna között Szeghalom belterületén, illetve keleti határán vonul át és Halaspusztánál befejeződik a Kis-Sárrét mocsaraiban. De Köröszszakáltól újra folytatódik, Körösnagyharsánynál a községet keresztülszeli, Körösszegapáti határában keresztezi az Ördög-árok tiszántúli belső vonalát, illetve előtte Mezősasnál a legbelső vonalat. Az idézett nyomvonalakat szemlélve könnyen arra a következtetésre juthatunk, hogy a Körös menti vonal az idézett vízügyi, stratégiai, határjelölésen túl első regionális útvonalat jelenthetett a mai Csongrád- Nagyvárad vonala között, innen a Duna- Tisza között Szekszárd, kelet felé pedig Erdély irányába. A történészkutatók állítása szerint az erődrendszer nem töltötte be védelmi szerepét. Azt 376-ban és 378-ban a szarmaták feladták, később egyes szakaszait a legkülönbözőbb célra hasznosították vagy beépítették, míg másutt immár 1600 év után is nyomokban felismerték. Fontos kultúrtörténeti emlékünk e nagy mű, nem kisebb az eszmei értéke a Pannóniában, Itáliában vagy más, a Római Birodalomhoz tartozó területen végzett útépítési, ivóvíz-ellátási, lecsapolási, vízszint-szabályozási, szőlő- és gyümölcstelepítési munkáknál. Ez volt a titokzatos Ördög-árok, melyet óriási mérete, építőinek ismeretlensége, építésének ismeretlen ideje avatott a nép gondolatában, hiedelemvilágában az ördög művévé. Baranyó Géza SZARMATA ÉS RÓMAI ERÓORENDSZER A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN (Garami E.- Patay R-Soproni S. nyomán) r^r.X~ \ <4 40ÉGER NYÍREGYHÁZ A katonai táborok 9
