Magyar Vízgazdálkodás - Víztükör, 1991 (31. évfolyam 1-6. szám)
1991 / 5. szám
Az Andrássy-kastély, az emlékülés helyszíne kis- és középbirtokos gazdaközönség számára elvégzett vízimunkálatokkal. Izgalmas és igen aktuális problémát feszegetett dr. Pálfai Imre az aszályos esztendők periodicitásának vizsgálatával, kiemelve, hogy az aszályok a vízszabályozások korát megelőzően is jellemzőek voltak a magyar Alföldre. Az utóbbi száraz évek után várhatóan ismét csapadékosabb időszak következik, annak ellenére, hogy a Föld jelenlegi felmelegedési folyamata a Kárpát-medencébe jutó csapadék mennyiségét abszolút értelemben csökkenti. Mindez nem jelenti azonban azt, hogy az árvizek valószínűsége csökkenni fog a jövőben. Éppen ellenkezőleg, a kevesebb csapadék sokkal szélsőségesebb eloszlása az árvizek gyakoriságát növelni fogja. Az emlékülés befejezéseként a résztvevők megtekintették Paulus Alajos filmjét, amely a Tisza-szabályozás megindulását, Vásárhelyi Pál és Széchenyi István törekvéseinek valóra váltását kísérte nyomon. Az évfordulós ünnepség jó alkalmat kínált arra, hogy az OVF és a rendező TIVIZIG Széchenyi-emlékérmeket adhasson át azoknak a szakembereknek, akik addigi pályafutásuk során különösen sokat tettek a folyószabályozási munkák sikeréért és helyt álltak az árvédekezéseknél. Dr. Tábori László főigazgató-helyettes kezéből dr. Dunka Sándor, Fehér Imre, id. Galbáts Zoltán, dr. Hegedűs Lajos, Jalsovszky Jenő és dr. Kardos Imre vette át a kitüntetést, míg további nyolc szakembernek Beleznai Tibor igazgató adta át az emlékérmeket. A kétnapos rendezvénysorozat utolsó állomása a Tiszadob határában 1865-ben emelt Széchenyi obeliszk megkoszorúzása volt. Siklós Csaba miniszter és dr. Virágh Pál köztársasági megbízott koszorúi mellett nemcsak a vízügyi igazgatóságok övezték virágokkal a „legnagyobb magyar”emlékét, de elzarándokoltak ide a környező falvak és községek elöljárói és az egyszerű parasztemberek is, akik jól tudják, mit köszönhettek apáik, s ők maguk is a Tisza szabályozásának, s akik bőrükön érzik ma is az árvízvédelem nélkülözhetetlenségét. Ha végezetül meg akaijuk vonni a két nap mérlegét, el kell ismernünk, hogy a Tisza-szabályozás kérdéskörében az előadók az egyértelmű előnyök tisztelete mellett, nem hallgatták el azokat a gondokat sem, amelyeknek megoldása további erőfeszítéseket kíván. Az emlékülés szükségszerűen nem vállal(hat)ta fel a tudományos vitát a vízimunkák eltérő megítélésű kérdéseiről. Az utóbbi időben újra felerősödő kritikai hangvétel, amely a Tisza-szabályozás teljes megkérdőjelezésével kívánja gyökeresen megváltoztatni a jelenlegi helyzetet (lapunk 1991. 2. számában olvashatták!), nem ismeretlen a szakmai körök előtt. Hiszen az Alföld kiszárításának vádja legalább olyan régi, mint az, hogy a Tisza-meder és a hullámtér fokozatosan az ártér egésze fölé magasodik... Csak bízni lehet abban, hogy a Magyar Hidrológiai Társaság a nem oly távoli jövőben napirendre tűzi a kérdés sokoldalú, nyilvános és ami a legfontosabb — tudományos megvitatását. Fejér László 10
