Magyar Vízgazdálkodás, 1990 (30. évfolyam, 1-6. szám)
1990 / 5. szám
Л Fővárosi Vízművek partiszűrésű víznyerőterületei védelmének problémái Szakmai körökben egyértelműen ismeretes az a tény, hogy hazánk ivóvízellátásának alapja a felszín alatti vízkészletek hasznosítása. Magyarország közműves vízellátása 90%-ban e vízkészletből történik. Ez — területenként változóan — mélységi, karszt-, illetve partiszűrésű vízkészlet. (A talajvizek elszennyeződése annak vízellátási célú felhasználását már nem teszi lehetővé.) E vízkészletfajták természetes földtani védettsége, különböző szennyeződéstől való védelmük mértéke, mikéntje eltérő. Legveszélyeztetettebbek a felszín közeli vizek, Így a nem védett karszt- és a partiszűrésű vízkészlet. E veszélyeztetett vízkészletek védelmére — a jogszabályi lehetőségeken túlmenően — az elmúlt két évtizedben több országos, illetve ágazati program készült, de a helyzetfeltáráson és részleges eredményeken kívül jelentős előrelépés nem történt. A víznyerőterületek védelme nem biztosított, a készletszennyezés tényleges és potenciális veszélye fennáll, sőt egyre fokozódik. A Fővárosi Vízművek, amely az ország lakosságának mintegy 20%-át látja el és jelentős mennyiségű vizet biztosít a főváros intézményeinek és ipari üzemeinek, valamint 19 agglomerációs településnek, az ország legnagyobb vízműve. A szolgáltatott víz mennyisége éves átlagban mintegy 1 millió m3/d. A Fővárosi Vízművek vízbeszerzése mintegy 90%-ban a földtanilag nem védett partiszűrésű vízből történik, döntő hányadban a Szentendrei- és Csepel-szigetről. E területeken a kedvezőtlen környezeti hatásók már egyre nagyobb veszélyt jelentenek. A szigetek vízkészlete szennyeződik, és ennek káros következménye már a termelt víz minőségében — amely meghatározója a szolgáltatott víz minőségének — is jelentkezik. Nem vitatható az a tény, hogy a szolgáltatott víz megfelelő minőségét (természetesen mennyiségét is) mindenkor biztosítani kell. A megfelelő vízminőség biztosítása többféle módon lehetséges: — más vízbeszerzési módot választunk; — a szennyezett vízkészletet kizárjuk; — a szennyezett vízkészlet minőségét javítjuk; — adott minőségű vizet különböző tisztítástechnológiai eljárásokkal kezelünk ; — a vízkészletet a szennyeződésektől megóvjuk. Miután — köztudottan — a Fővárosi Vízművek vízbeszerzésének — a jelenlegi és távlati nagyságrendben — más alternatívája nincs, a vízbeszerzési mód változtatása nem reális lehetőség. A szennyezett vízkészlet kizárásának műszaki tehetőségei biztosíthatók, költségigénye azonban a legmagasabb és ugyanakkor mennyiségi csökkenéssel jár. A szennyezett vízkészlet javítási lehetősége műszakilag többféle módon lehetséges: — dúsítással — közismerten alkalmazott megoldásokkal nagy terület-, munka- és eszközigénye miatt esetenként célszerű alkalmazni, — felszín alatti tározással, amely egyúttal mennyiségi növelést is jelent, melyet előreláthatólag a dúsításhoz hasonlóan esetenként lesz célszerű alkalmazni. Adott minőségű viz kezelésére különböző tisztítástechnológiai eljárások állnak rendelkezésre, melyek közül az ózonnal történő vas-mangántalanításta Fővárosi Vízművek jelenleg is alkalmazza. Nitrátmentesítési eljárás azonban — az adott nagyságrendben — világviszonylatban nem kidolgozott. Reális megoldásként a vízkészlet szennyeződéstől való védelme, illetőleg ennek a vízminőség-javítással való kombinált lehetősége maradt. A Fővárosi Vízművek az elmúlt időszakban kidolgozta, illetve kidolgoztatta víznyerőterületei vízkészletvédelmi koncepcióját. Ennek aiapja a területeken folyó tevékenységek olyan módon történő átalakítása, illetve befolyásolása, mely nem, illetve esetlegesem és csak kis mértékben akadályozza a területi életvitelt, gazdálkodást, de egyidejűleg biztosítja a vízkészletvédelmet is. A koncepció kidolgozásának lehetőségét az 1980-as évek első felében kiépített területi észlelő, ellenőrző hálózat teremtette meg. Ez tette lehetővé a víznyerőterületek vízháztartási —^vízminőségi állapotrögzítését, majd a szennyezőforrások felmérésével azok hatásának becslését a víznyerőterületek vízkészletének minőségére. Ez több mint egy évtizedes feltáró, kutató, tervező munkát jelentett, napjainkra sem zárult le. A még jelenleg is (30 éve) érvényben lévő jogi szabályozás a víznyerőterületek védelmét védőterületek kialakításával teszi lehetővé. Ez a Fővárosi Vízművek számára azt jelenti, hogy jelenleg üzemelő vízbeszerző létesítményei hatásterületének védelmére mintegy 320 km2, 2000-ig kiépülő létesítményeivel együtt összesen mintegy 380 km2 területet kell (belső, külső, hidrogeológiai) védőterületként kialakítani és működtetni. A hidrogeológiai védőterület kialakítása — a vízkészletek védelme — érdekében szükséges intézkedések körének kidolgozása a Fővárosi Vízművek két legjelentősebb víznyerőterületére a Szentendrei- és Csepel-szigetre megtörtént. E két konkrét példa 'ismertetésével kívánjuk bemutatni a több mint egy évtizedes munka eredményeit, a megvalósításra javasolt rendszert. A munka első fázisában a helyzetfelmérést, a tényleges és potenciális szennyezőforrások meghatározását kellett elvégezni. Szennyezőforások A két sziget jelentős fakó-, üdülő és mezőgazdasági funkcióval rendelkezik. A Csepel-szigeten nagyarányú ipari tevékenység folyik. A kommunális szennyvíz és hulladék megfelelő elhelyezése jórészt megoldatlan. A keletkező szennyvíz jelentős része a területen szikkad el. A szigeteken Illegális szennyvízleürítő és hulladék-lerakóhelyek alakultak ki. Szippantott szennyvíz és kommunális hulladékélhelyezés szempontjából különösen kedvezőtlen a helyzet a Csepel-szigeten. A sziget déli részének hulladékelhelyezése távlatilag sem megoldott. Jelenleg ebben a térségben működő szeméttelep minden szempontból alkalmatlan helyen, épülő vizmű közelében, fekszik. Hulladéklerakásra alkalmas terület a sziget déli részén nincs, de a szigeten kívül sincs megfelelő szabad hulladékbefogadó kapacitás. Ipari tevékenységet a Szentendreiszigeten gyakorlatilag nem végeznek. A Csepel-szigeten 41 különböző ipari üzem, illetve telephely működik. Jelentős mennyiségű veszélyes hulladék keletkezik, melyek tárolása hosszabb-rövidebb ideig a sziget területén történik. Mezőgazdasági termelő tevékenység mindkét szigeten folyik. Az intenzíven művelt, öntözött területek aránya azonban a Csepel-szigeten (2750 ha) többszöröse a Szentendrei-szigetinek. A Csepel-sziget területén nagyüzemi és háztáji állattartás egyaránt jelentős. A Szentendrei-szigeten nagyüzemi állattartást nem folytatnak, a háztáji állattartás kis mértékű. Közlekedésből eredő szennyezés, illetve szennyezési veszély a forgalom nagyságából adódóan elsősorban a Csepel-szigetre jellemző, mely még jelentősen tovább növekszik majd az M0 autóút megépülésével. Védelmi feladatok köre A hidrogeológiai védőterület létrehozása során a szigetek egész területén meg kell valósítani a teljes körű csatornázást, szennyvíztisztítást, a hulladék megfelelő ártalommentes elhelyezését, a területen működő ipari üzemek veszélyes anyag és veszélyes hulladék tárolási és ártalmatlanítási gyakorlatának, valamint víz- és levegő 3
