Magyar Vízgazdálkodás, 1990 (30. évfolyam, 1-6. szám)

1990 / 2. szám

területi szervezettségű környezetvédelmi és vízügyi igazgatóságokra egyre több helyi jellegű és jelentőségű, továbbá az embert közvetlen veszélyeztető tevékenységek elleni védelem hárul. így például a zaj- és rezgésvédelem látszólagos egységét biztosítva a környezetvédelmi és vízügyi igazgatóságok hatáskörébe utalták.

Képzeljük el a következő szituációt: A helyi közigazgatás tevékenységi engedélyt ad valamilyen termelő, szolgáltató tevékenységre, amely után adót szed be, közszolgálatot biztosít és az általa képviselt lakosság zaj- vagy légszennyezési panasszal támadja meg e tevékenységet. A probléma helyben keletkezik, helyi jelentőségű, de jogszabályalkotóink a regionális, sok száz településre illetékes és ezáltal lényegében e problémakörtől elidegenített szervezettől kívánják a hatósági intézkedést. A döntési szint rossz megállapítása miatt — az állami pénzek felesleges túlköltése mellett — lassú és önmagából származóan ésszerűtlen döntések születhetnek. A gyakorlat szerint ilyen bejelentést követően a 12 környezetvédelmi és vízügyi igazgatóság valamelyikének központjából a zaj- és rezgésvédelemmel, levegőtisztaság-védelemmel foglalkozó szakember megrendeli műszeres mérésre feljogosított szervezetnél a helyszíni vizsgálatot. Az általánost szabályozó jogszabály szerint a mérést végző szakember különféle korrekciókat hajt végre a levegőtisztaság-védelem esetén a helyi közigazgatás által megállapított rendezési terv határértékeit figyelembe véve az igazgatóság kötelezi, majd bírságolja a zaj, a légszennyezés okozóját. Természetesen — mivel több tucat vagy több száz település tartozik hozzá — a helyi emberi, társadalmi és gazdasági viszonyok ismerete nélkül. Hasonló a helyzet a helyi jelentőségű vízminőség-védelemmel is. Ha a szomszéd jogos vagy vélt sérelmét az éj leple alatt úgy torolja meg, hogy haragosa ásott kútjába egy kanna gázolajat önt, az igazgatóság vízminőség-védelmi szervezete több tíz vagy száz kilométert utazva ezt a tényt valószínűsíti. Közli, hogy a kút vize fogyasztásra alkalmatlan. Az esetek többségében megállapítja, hogy térségi vízbázist nem veszélyeztet, de a fennálló szabályok szerint szigorúan közpénzen különféle vizsgálatokkal igyekszik felderíteni a szennyezőforrás helyét, a szennyezés okozóját. A több tíz- vagy százezer forintos költség még az okozó személy bebizonyosodása esetén sem hárítható át minden esetben, mert például 4000,— Ft a havi nyugdíja vagy munkanélküli. Rosszabb esetekben nem bizonyítható egyértelműleg a szennyezőforrás, illetve a szennyező személye, így marad az ismeretlen tettes elleni feljelentés — jó esetben már a bejelentést követő első féléven belül — ahelyett, hogy a helyi hatósági ember elballagva a helyszínre ugyanezt azonnal és hatékonyabban intézné el. Itt is látszik mennyire hatékonnyá varázsoltuk környezetvédelmünket a jogszabályilag rossz helyre helyezett döntésekkel.

A környezetvédelmi és vízügyi igazgatóságok hatósági munkáját az elmúlt években sikerült tovább növelni álkörnyezetvédelmi problémák megalkotásával. Ugyanis az a megtiszteltetés érte a környezetvédelmi és vízügyi hatóságot, hogy szakhatósági véleményt adhat pl. a lakosság egészségét veszélyeztető, mérgező hatású anyagokkal folytatott tevékenység kiadásához és e tevékenységi engedélyekhez kötött — évente akár többszöri — méregvásárlásokhoz.

Hasonló szakhatósági feladatunk van a radioaktív anyag birtoklása, termelése, tárolása, felhasználása, átalakítása, előállítása, elhelyezése, radioaktív hulladék elhelyezése, továbbá e célokat szolgáló létesítmények létesítése, üzemeltetése, álalakítása, javítása, megszüntetése tekintetében folytatott engedélyezési eljárásban.

Véleményem szerint a lakosság egészségét veszélyeztető méreg- és radioaktív anyagok tekintetében az elsődlegesen védendő, az embert szolgáló jogszabályok már szükségtelenné teszik — a bürokráciát növeli — az emberen túli környezeti elemek külön

hatósági védelmét. Ezekben az esetekben az ember biztonságát szolgáló előírások betartása és betartatása már magában kell hogy foglalja az embert körülvevő környezet védelmére vonatkozó szabályokat is.

A környezetvédelmi társadalmi feladataink közigazgatási szabályozó rendszerében sürgős változásokat kell hozni.

A társadalom egészére vonatkozó környezetvédelem irányításában — az emberi élet védelmének elsődlegességét elfogadva — környezetünk elemeinek teljes körét be kell vonni, a jogalkalmazó szakirányítási és szakigazgatási feladatokban pedig a döntési szinteket oda kell helyezni, ahol a megoldandó probléma, a legkisebb költségráfordítással érdemben megoldható. Bízom abban, hogy nemcsak a szervezetek újraszervezése, hanem az embert szolgáló környezetvédelmi célok eléréséhez tartozó valós megoldások meghatározása lesz jövőbeni feladatunk.

Dr. Varga Árpád

Középiskolások vetélkedője

Csak egy Földünk van

A KVM, a Művelődési Minisztérium, a TIT és a Hazafias Népfront az idei iskolai évben is megrendezte a középfokú tanintézetek diákjainak azt az országos környezetvédelmi vetélkedőt, amelynek címe: Csak egy Földünk van!

Nem új szellemi összecsapásról van szó, hiszen az OKTH gondozásában a korábbi években már jónéhányszor megrendezték az országos vetélkedőt. Az elődöntők az ország különböző helyein kerültek lebonyolításra, olyformán, hogy a pályázó csapatoknak dolgozatokkal kellett nevezni, amelyeket egy zsűri bírált el, s a legjobb öt munkát készítő csapatot meghívta az elődöntőre, itt már előre elkészített tesztet kellett megoldaniuk, kitölteniük a diákoknak. Az elődöntők győztese került a döntőbe, amelyet Budapesten, a TIT Stúdióban rendeznek majd április 6-án.

Az egyik elődöntő színhelye Budapset volt, a KDV KÖVIZIG bonyolított le Csepelen a Kvassay-zsilipnél.

A pásztói Mikszáth Kálmán Gimnázium és Postaforgalmi Szakközépiskola, a Váci Közgazdasági Szakközépiskola, a dunaharaszti Baktay Ervin Gimnázium és Vízügyi Szakközépiskola, a budapesti Pesti Barnabás Élelmiszeripari Szakközépiskola és a salgótarjáni Bolyai János Gimnázium 3—3 fős csapata volt az elődöntő résztvevője. A győzelmet a salgótarjáni diákok szerezték meg Pethő Hajnalka, Heinz Frigyes és Novák István összeállításban.

Keszler László, a KDV KÖVIZIG informatikai osztályának főmunkatársa, a verseny egyik szervezője elmondta, hogy a győztes salgótarjáni csapat tagjai nemcsak a tesztet írták meg legjobban, hanem dolgozatukkal ők valósították meg a globális gondolkodás — lokális cselekvés egységét, azaz értették az összefüggéseket. Salgótarján ólomszennyezését — a kibocsátást, a hatást s a szennyezés megszüntetésének megoldását — dolgozták fel. Méréseik voltak, amelyben a KÖJÁL is segített, egyszóval: pontos, alapos munkát végeztek. Keszler László arról is szólt, hogy az idei tanév országos környezetvédelmi vetélkedője a harmonikus fejlesztés gondolatkörében került lebonyolításra. A résztvevőknek azt kellett vizsgálni, hogy milyen feladatokat kell megoldani szűkebb lakóhelyükön, az országban, amely kapcsolódik a világ környezetvédelmi gondjaihoz.

Az elődöntő lebonyolítása zökkenőmentes, szervezett volt. Nagy élményt jelentett a résztvevőknek, hogy a Hullám nevű hajón leutaztak a Kvassay-zsilipig, ahol zsilipeltek is, megismerkedtek a létesítménnyel, megnézték a vízminőségvédelmi laboratóriumot, a tanárok pedig barlangjáráson vettek részt. Az áprilisban sorrakerülő országos döntő szóbeli, játékos vetélkedő lesz.

6