Magyar Vízgazdálkodás, 1990 (30. évfolyam, 1-6. szám)
1990 / 1. szám
menyek térképi letisztézósával ért véget. A munkáról szóló összefoglaló beszámolót LECHNER József, az Országos Építési Igazgatóság vezetője és VÁSÁRHELYI PÁL hajózási mérnök írták alá április 14-én. A több mint másfél évtizedes munka során a Duna vízrajzi adatait Petronelltől a Vaskapun túl Csernyecig vették fel Huszár Mátyás, Vásárhelyi Pál és Hieronymi Ottó Ferenc vezetése alatt, közel ezer térképen, illetve hossz- és keresztszelvényen. Irodalom: Az 1840. évi ... országos Küldöttségnek a Duna s egyéb folyamok szabályozása iránti . . . jelentése. (Pozsony, 1843.) 1840. november 5-én helyezték üzembe a Beszédes József tervei alapján megépített aradi malomcsatornát (későbbi neve József nádor Malom-csatorna, majd Canalul Morilor), amely hét esztendei munka után elkészülve Körösbökénytől Gyulavarsándig 92 km-es hosszon összesen 50 méter esésű vízzel 12 malmot hajtott. Ezzel a nagyszabású munkával sikerült a Fehér-Körös szabályozása érdekében még az 1810-es években lerombolt 36 gátas vízimalom pótlásáról gondoskodni. Az Arad vármegyei birtokosok hálájuk jeléül Beszédes József nemesi címéért folyamodtak a királyhoz. Irodalom: Beszédes József: Mérnöki irányzatok. Pest, 1843. Az 1840. évi 38. törvénycikk 50 évre koncessziót adott a Duna—Tiszai Társaságnak a csatorna megépítésére. A Beszédes-féle terv alapján szerveződött társaság br. Vécsey Miklós szatmári főispán elnöklete alatt kiharcolta, hogy a Pest—Szeged közötti nyomvonalon, illetve a Szolnok—Csongrád és a Bölcske irányú leágazás vonalán alul és felül 5 mérföldes (40 km) sávban más társaság ne építhessen csatornát. A koncesszió megadásának legfontosabb feltételéül azt szabta az országgyűlés, hogy az építkezést 3 éven belül meg kell kezdeni, és 15 éven belül be kell fejezni. A Széchenyi István és Kossuth Lajos által is támogatott csatornaterv a szükséges tőkehiány és a vasútépítések vonzóbbnak tűnő lehetőségei miatt nem valósult meg, s a törvényt az 1848. évi 30. törvénycikk hatálytalanította. Irodalom: Adatok a Duna—Tisza-csatorna kérdéséhez. Budapest, 1905. 125 éve 1865-ben született HAJAGOS Imre vízmérnök, miniszteri osztálytanácsos. Pályáját a szegedi folyammérnökségi hivatalnál kezdte, majd a Dunánál (Komárom, Budapest, Esztergom) teljesített szolgálatot. 1912-től az esztergomi árvédelmi munkálatok kirendeltségének főnöke volt, s részt vett a lágymányosi kikötő terveinek elkészítésében. Nevét elsősorban szakirodalmi munkássága tette ismertté, (t 1918. május 17. Budapest) Irodalom: = Magyar Mérnök- és Építész Egylet Közlönye, 1918. p. 184. 1865-ben megjelent Pesten ZSIGMONDY Vilmos: Bányatan, kiváló tekintettel a kőszénbányászatra. A kutatás, fúrás, s az ártézi kutak — címmel. ZSIGMONDY Bányatana az első magyar nyelvű bányászati szakmunka, s az ártézi kutakkal is első ízben foglalkozik Magyarországon. 1865-ben Zomborban született SCHICK Emil vízmérnök, a vízügyi szolgálat egykori vezetője. Mérnöki oklevelét a budapesti műegyetemen szerezte 1888-ban. Kezdetben a pozsonyi folyammérnöki hivatalnál, később az állami vízügyi munkálatokat irányító földmivelésügyi minisztériumban dolgozott. Úttörő munkát végzett a Felső- Duna kisvízi mederszabályozásának megkezdésével. 1924—25-ben helyettes államtitkárként az Országos Vízépítési Igazgatóság vezetője volt. Számos cikke és tanulmánya jelent meg a hazai és külföldi szaklapokban. Ot 1930. november 1. Budapest) Irodalom: Magyar Életrajzi Lexikon. Budapest, 1982. 1865-ben a Helytartótanács felszólította a Királyi Természetvédelmi Társulatot, hogy készítsen javaslatot a halászat érdekében teendő intézkedésekre vonatkozóan. Az 1860-as években bekövetkező pusztító szárazság és a kíméletlen és szervezetlen lehalászás következtében jelentős volt a hazai vizek halállományának csökkenése. A Helytartótanács kezdeményezésével kezdetét vette az a folyamat, amely a magyarországi halászat állami megszervezését, a halállomány védelmét, s a vele való gazdálkodást az 1888. évi 19. törvénycikkben, az ún. „halászati törvény"-ben rögzítette. Irodalom: Lászlóffy Woldemár: A Tisza, Budapest, 1983. 1865-ben Pesten megjelent REITTER Ferenc „Duna-szabályozás Buda és Pest között, a Csepel-sziget s a soroksári Duna új balpartján fekvő ártér ármentesítése" című munkája, amely az 1838-as pesti árvíz óta megfeneklett szabályozási kérdést újra felvetette, s közvetve elindítója lett a téma körül kialakult széles körű szakmai vitának. 100 éve 1890. január 26-án Désaknán született VARGA Lajos zoológus, hidrobiológus egyetemi tanár, az MTA tagja. Tudományos pályafutását Kolozsvárott Apáthy István intézetében kezdte meg. 1946-tól az MTA Talajbiológiai Intézetének munkatársa, 1957-től az Agrártudományi Egyetem Soproni Erdészeti Karának tanszékvezetője, később az Erdészeti és Faipari Egyetem termőhelyismerettani tanszékének vezetője volt. A vizek és talajok kerekesférgeinek és egyéb alacsonyrendű állati lényeinek külföldön is eleismert kutatója volt. Úttörő munkát végzett a Balaton és a Fertő tó mikroszkopikus állatvilágának megismertetésében. Ismeretterjesztő tevékenységével az ökológiai szemléletű hidro- és talajbiológia tudományát népszerűsítette, (t 1963. május 10. Sopron) Irodalom: Sebestyén Olga: Varga Lajos. = Hidrológiai Közi., 1964. 1890. július 25-én Budapesten született DÉVÉNY István vízmérnök. Hosszú működése során a Tisza különböző szakaszainak szabályozási munkálataiban vett részt, mint a szegedi, nyíregyházi és sátoraljaújhelyi folyammérnöki hivatalok mérnöke, illetve a felsőtorontáli ármentesítő társulat igazgatója. Szakirodalmi munkássága mellett tevékeny szerepet vállalt a Magyar Hidrológiai Társaság szegedi szervezetének megalakításában és vezetésében. (+ 1978. szeptember 23., Szeged) Irodalom: Vágás István: Dévény István. = Hidrológiai Közi., 1979. 1890. október 25-én hunyt el UDVARDY CSERNA (CHERNA) János mérnök, az MTA levelező tagja. Mérnöki oklevelét 1821-ben szerezte meg, ezt követően uradalmi mérnökként dolgozott. Az 1830-as években különböző szaklapokban számos tanulmányt publikált a vízszabályozásokról, a tagosítás kérdéseiről. (Sz. 1795. január 7., Zámoly) Irodalom: = Természettudományi Közlöny, 1891. 1890. december 31-én Budapesten született HALLÓSY Ferenc vízmérnök, a vízügyi szolgálat egykori vezetője. Pályáját a kolozsvári kultúrmérnöki hivatalnál kezdte, majd az első világháború után a budapesti vámmentes kikötő építésvezetője volt. Ezt követően a földmívelésügyi minisztérium halászati ügyosztályán dolgozott. A felszabadulást követően a vízügyi szolgálat élére állították, ahol 1948-ig az újjáépítési munkák irányítása mellett a siófoki zsilip, illetve a Balaton vízszintszabályozása, valamint a Duna—Tisza-csatorna terveinek megvalósításával foglalkozott. Leváltása után több tervezőintézetben a műtárgyak alapozásával kapcsolatos kutatásokat vezette. (f 1970. január 17., Budapest) Irodalom: Lászlóffy Woldemár: Hallósy Ferenc. = Vízügyi Közi. 1970. 2. sz. 1890-ben megalakult a Balatoni Halászati Társulat. Az 1889-ben törvényerőre emelkedett halászati törvény rendelkezéseinek megfelelően az Országos Halászati Felügyelőség támogatásával 107 ezer kh területen a part menti birtokosok megalakították az ország első ilyen célú társulatát. A társulat működtetésével véget vetettek a tó halászatában addig uralkodó anarchiának. A halállomány statisztikai nyilvántartása, az ivadékok védelme és a tó behalasitása lehetővé tette az állomány egységes kezelését. Némileg kapcsolódik az előző évfordulóhoz, hogy Herman Ottó tudósítása 20
