Magyar Vízgazdálkodás, 1989 (29. évfolyam, 1-8. szám)
1989 / 8. szám
Balia Antal emlékezete (1739-1815) Balila Antal a 18. század egyik 'legkiválóbb imagyair földmérője és vízimérnöke volt. Illő, hogy születésének 250. évfordulóján (1739. december 18- áln született Nagykőrösön) megemlékezzünk munkásságáról', melyet főként az Alföldön fejtett ki. Ifjúságától, tanulóéveiről nagyon keveset tudunk. Jóformán csak annyit, hogy „bölcseleti és mérnöki tanfolyamat” végzett (talán Nagyszombatban és Szencen), s hogy a „filozófián matematikát tanult". Valószínűleg kapcsolatba ikerült Mikoviny Sámuel tanítványaival ugyanis térképezési munkálatain iMikoviny hatása érződik. Legelső térképe az 1760 körüli időkből maradt fönn, ez szülőföldje (környékét, a törtelli határt ábrázolja. 1766-ban Nagykőrös határát térképezte. Mérnöki állást először föltehetően Nógrád vármegyében vállalt. 1770- ben kamarai kerületi mérnökké nevezték ki, s rábízták a ráckevei, majd a pilíisszenlkereszti kamairai birtok fölvételét. 1775-ben fölmérte a kisteleki és Csengéiéi pusztákat, és száz új úrbéri télepes számára megtervezte Kistelek községet (a település 'napjainkban nyerte él a városi rangot). 1776-bain Tápé Ibatártérképét, 1776—1777-ben Szeged kiváló térképét készítette eil, a város látképével és művészien megformált, a Tiszát és a Marost jelképező mitológiai alakokkal. 1777-ből való az a rendkívül értékes térképe, mely a Tisza és a Berettyó közötti terület részletes vízrajzának legkorábbi ábrázolása, többek között a Hortobágy, a Mirhó, a Kákát vízfolyás, a mocsarak, az árvízzel elöntött területek feltüntetésével!. 1777-ben Baflát Pest vármegye szegőd ményes mérnökévé választották meg. Állását 1778 elején foglalta el. Ebben az évbein a művelési ágakat is pontosan feltüntető térképeket készített a kiterjedt szegedi határról. Szegedi tartózkodása során irészt vett a piarista rendház tervezésében és terveket készített a tanácsháza bővítésére, ill újjáépítésére. 1781-ben figyelemreméltó javaslatot tett a Tisza átvágásokkal való szabályozására. A mieigyegyűilésnek szóló egyik /jelentésében a következőket írja: „Ami a Tisza folyása körül való javításokat illeti, főképpen abban állama, hogy az ő folyásának rettenetes nagy csavargásai! illendő és alkalmatos helyeken szükséges volna áltaiszaggatni, mely mód az víznek ágyát készítené, mivel gyorsabb folyást nyerne éképpein a víz, és így a víznek árja hamarább letakarodna, mind pedig a hajókázók igen nagy uttyoík megrövidítésére szolgálna. Nevezetesen pedig Ó-Kecskén felül éppen Naigy-Rév helység körül ezt nagy haszonnal végben lelhetne vinni mintegy 300 ölnyi ásással, úgy (hogy azon útat, a melyet most a Tiszavíz T1 000 ölinyi íkeriogésse! jár bé, háromszáz öllel elvégezhetné.” 1784-ből való a Buda és Érd közötti Duna-sza'kaszt ábrázoló tökéletes hajózási térképe, a meder és a partok részletes 'leírásával Ebben 'az időben dolgozta ki egy Budát és Pestet összekötő állandó iDuna-'hid vázlatos tervét. Erről szóló latin nyelvű írása 1784-ben jelent meg „Disqulisitio thydraulico-mechamica, an pons lapideus о peris aircuati inter liberas reg'iasque civitates Budám et Pestinum . ..” címmel. 1785- tői a Hajózási Igazgatóság külső munkatársaként részt vett az ország hajózható vagy hajózhatóvá tehető vízi útjainak előzetes fölmérésében. 1785- ben készítette el Pest, majd Buda határának nagy jelentőségű térképét. Utóbbit még a második világháború előtti időkben is mint hiteles forrást használták birtokpörökben. Az 1790 köírüllli években alkotja Pest óriási méretű, rendkívül részletes, történelmi becsű térképét. Ezekben az évékben dolgozik nagy művén, Pest, Pilis és Solt vármegyék térképén, melyet főleg a Duna „tisztogatása” és a poStautak ki egyen es ítése céljára rendéit el a megye közgyűlése. A mintegy évtizedes munkával, páratlan gondossággal és pontossággal elkészített, 1793-ban nyomtatásban is megjelent térkép az egyesített vármegye közigazgatási területén kívül kiterjed a szomszédos Jász, Nagy- é's Kiskun kerület, valamint Fejér megye egészére is. 1791-ben a megye megbízta, hogy vizsgálja meg egy Duna—Tisza-csatorna létesítésének lehetőségéit. Bail'la három nyomvonalváltozatot vizsgált: 1. Pest—üllő—Cegléd—Szolnok, 2. Haraszti—Alsónémedi—Sári—Cegléd— Tószeg (vagy Szolnok), 3. Haraszti— Kecs kémét—Csö ng rád. M i nd'há ro m nyomvonalat alkalmasnak vélte, de részletesebben csak a legkedvezőbbnek tartott 1. változatot dolgozta ki. Ehhez szintezéseket és talajvízméréseket is végzett. Hossz-szelvényének tanúsága szerint a csatornába 14 zsilipet iktatott be. A csatorna vízmélységét 4, i'll 5 láibnyira (126—158 cm) tervezte. A vízpótlást a Rákos-patakból, a környező pusztákról összegyűlő és a mocsarakból lecsapolt, tározókban fölfogott vízből, továbbá talajvízből irá!nyozta élő. A 2. és 3. változatnál vízpótlási célból a Dunát is számításba vette, ezek kezdeti szakaszait nyilván mélyvezetésű csatornaként képzelte el. Kétségtelenül megállapítható, hogy a Duna—Tisza-csatornáira vonatkozó tervek hosszú sarában Bal la 1791. évi munkája az első, műszakilag is megalapozott komoly terv. A csatorna ügyét hosszú huzavona után az 1800- as évek elején vették elő újra. Az ékkor 'létrehozott bizottságban és a korábbi tervek módosításában — osztrák mérnökök mellett — Bállá is részt vett, de az új változat, melyet 1804-ben rajzóit rá eredeti térképére, inem sokban tért el az 1791-i 1. változattól. Ezt igazolja Bállá 1806-ban kelt zárójelentése is. Bal'la 'időközben hivatali rangjában is előrelépett: 1794-től Pest vármegye táblabírájalként említik. Egyéb természettudományos munkásságából megemlíthetjük, hogy foglalkozott a mértékegységek elméletével; erről szóló könyve (1778) alapján nagy tudású fizikusként )is tisztelnünk kell. 1800-ban figyelemreméltó jelentést írt a Duna— Tisza közi ifutóhomok megkötéséről és hasznosításairól. Széles körű műveltségét matatja', hogy zeneéliméleti, archeológia! és történelmi tárgyú értekezést is írt. Vármegyei főmérnöki állásáról, megrendült egészségi állapotára való tekintettél:, 1812-ben mondott le. Viszszavonult nyáregyházi birtokára, ohol mérnöikösködése 'idején is sokszor lakott. Itt hunyt él 1815 szeptemberében. Bal'la Antal a magyar felvilágosodás korának sokoldalú, 'kiemelkedő, nem egy téren úttörő jelentőségű egyénisége volt. Elismerésre méltó térképészi és vízimérnöki munkásságával — több más jeles ikontá'rsa mellett — ő is hozzájálrul't ahhoz, 'hogy hazánk о 18. század vége felé ismét a haladás útjára lépjen. Irodalom: A magyar vízszabályozás története (Szerk.: Ihrig D.) Bp. 1973. — Dóka K.: A vízimunkáltatok irányítása és jelentősége az ország gazdaságii életében (1772—1918). Bp. 1987. — Fodor F.: Bállá Antal élete és műszaki munkássága (1739—1815). Bp. 1953. — Földabroszok Magyarországról 1528—1900. Az Országos Szédhényi Könyvtár kiállítása. Bp. 1989. — Károlyi Zs.—Nemes G.: Szolnok és a Közép-Tiszavidék vízügyi múltja. I. Bp. 1975. — Magyar műszaki alkotók. Bp. 1964. — Nagy Z.—Papp I.: Szeged. Bp. 1960. — Zawadowszky A.: Magyarország vizeinek statisztikája. I. Bp. 1891. Dr. Pálfai Imre 6
