Magyar Vízgazdálkodás, 1988 (28. évfolyam, 1-8. szám)
1988 / 1. szám
lett Albertfalva 100%-os épületkárral. Az utat kereső víz Tétény és Érd felé tartott. Csepel községnél a lakosságnak töltés magasítással egy ideig (4 napig) sikerült a kiöntést megakadályozni, de végül a jeges ár áttörte azt. Rövid idő alatt összedőlt a házak 95%_a, és elöntésre került a Csepel sziget felső része. Március 18-án az ercsi sziget orránál ismét összetorlódott a jég. Ennek következménye lett a Tököl alatti gátszakadás, és ennek folytán a kitörő víz elsöpörte a Csepel sziget egész alsó felét az ott levő településekkel. A mederben lefolyni nem tudó víztömegek helyenként 15—20 km szélességben árasztották el a Duna balpartján húzódó mélyfekvésű területeket. Éjszaka, meglepetésszerűen betört a víz Kunszentmiklósra, Szabadszállásra és Fülöpszállásra. Itt 2 emberáldozatot is követelt az ár. Ezeken a helyeken a lakóházak 42—45%-a dőlt össze. Lejjebb sem tudták a gyenge árvédelmi töltések a vizet visszatartani. A Duna menti községek mélyebb részei kivétel nélkül víz alá kerültek. Március 22-én Dunaföldvárnál az eltorlaszo'lt jég miatt, a mederből kilépő víztömegek Solton, Hartán, Dunapatajon, és Kalocsán át, a Vajas-ér medrén keresztül Baja felett tértek vissza az anyamederbe. Paks alatt a bal oldalon Géderlaknál 380 m szélességben áttörte a jeges ár a töltést, a kitört vizek Kalocsa, Bátya, Dusnok felé folytak. Dunaföldvár, Kalocsa és Paks a tél folyamán már szenvedett az árvíztől. A Tolna alatti borrévi kanyar — ahol a jég először akadt el — március 24-ig áttörhetetlen jégtorlasza okozta a duna jobbparti Sárköz pusztulását Szekszárdtól Bátaszéken át Bátáig. Baja alatt a Duna messze elkanyarodó balparti ága, az úgynevezett Baracskai-Duna környéke esett áldozatul az árvíznek. Mohácsnál árvédelmi gát méq nem védte a várost és környékét. Március 24-én itt 834 cm-es vízállás alakult ki. A jeges áradatot a város közepén, a mai tanácsháza vonalában állították meg, rögtönzött gátakkal. Az árvíz miatt összedőlt házak száma 227, a megrongálódottaké 320 volt. A sok akadály folytán a jégtorlaszokat maga előtt söprő víztömeg annyira megnőtt, hogy még a Dráva-torok alatti szakaszon is, ahonnan pedig a jég közel három héttel korábban baj nélkül elment, rendkívül magasra emelkedett a Duna. A mederből kilépő víz elöntötte a partmenti községek földjeit és teljesen tönkretette a vetéseket. Egyes mélyfekvésű helyeken még májusban is volt víz. A maga előtt akadályt nem találó árhullám azután lejjebb fokozatosan ellapult és méretei Újvidék alatt már nem voltak rendkívüliek. Jól mutatta ezt a Péterváradi (Újvidék mellett) vízállások görbéje, amely hosszantartó, de nem túlságosan, magas árhullámot mutatott. A tetőzés itt csak április elsejétől 571 cm-es magasságnál következett be. Az árvíz pusztításának összegezése Az 1838. évi Pest-budai jeges árvíz a főváros történetének mind magassági, mind kártétel szempontjából legnagyobb árvízkatasztrófája volt. De nemcsak a fővárosban, hanem a Duna egész hosszában minden eddigit meszsze meghaladó méretével 109 Dunamenti településen pusztított végig. Az árvíz legelőször Dunamócs településen okozott elöntést és Mohács volt az utolsó nagyobb kárt szenvedett település. Rommá dőlt végig a Duna mentén 10 215 ház és erősen megrongálódott 3816. Életét vesztette az árvízben 153 személy. Az okozott kárt 70 millió akkori forintra becsülték. Budapest számos pontján kis vörös márványlapokon voltak megjelölve az árvíz által elért szintek. Sajnos, ezen jelek nagy része az építkezésekkel, a második világháború alatt és az utána bekövetkezett újjáépítésben megsemmisültek. Ma már csak elvétve találni ezekből az árvízjelekből, amelyek fővárosunk 150 évvel ezelőtti legnagyobb árvízkatasztrófájának elöntési magasságát jelölték. Gőg Imre IRODALOM: Némethy Károly: A Pest-budai árvíz 1838-ban. Budapest, 1938. Lászlóffy Woldemár: Az 1838-i árvíz és a Duna szabályozás. (V. K. 1938/1. sz.) Vízqazdál'kodási Lexikon. Budapest, 1970. Árvízvédelem, folyó- és tószabályozás, víziutak Magyarországon. (OVH, Budapest. 1979.) Ihrig Dénes: A Magyar vízszabályozás története. Budapest, 1973. Révai Nagy Lexikon. Budapest, 1912. Budapest Lexikon. Budapest, 1973. Д szennyvíz „BIZNISZ” Ki hitte volna még akár néhány éve is, hogy Magyarországon egyszer egy olyan szakmai összejövetel lesz, melyen egy neves egyetem rektora (a téma avatott értője) szájából halljuk a címbeli kifejezést. Pedig így történt. A meghívó — melyet a posta elsősorban a témában már „ismeretséget" szerzett szakemberek részére kézbesített — a kommunális szennyvizek és szennyvíziszapok mezőgazdasági hasznosítása címet viselte és — csak úgy mellékesen — egy magyar tervezésű és építésű (szennyvíziszap elhelyezésére is alkalmas) injektáló gép üzemi bemutatóját ígérte. Miről is esett szó 1987. november 17-én — ezen a késő őszi napon — Nagykanizsán a városi művelődési ház kamaratermében — szűk szakmai körben — tartott vitaülésen, ahol az emlékezetes — címbeli — megállapítás elhangzott. Valóban üzlet-e a szennyvízzel kapcsolatos bármilyen manipuláció? Lehetséges-e olyan érdekviszony létrehozása a szennyvizek és szennyvíziszapok kibocsájtói (a víz- és csatornamű vállalatok) valamint a fogadók (a mezőgazdasági üzemek) között, mely a jelenleg csak veszteséget termelő” (de kétségtelenül környezetbarát) szennyvízelvezetés és -tisztítás létesítését és üzemét a mezőgazdaság aktív termelő ágába kapcsolja? A választ a szimpózium előadói (Dr. Petrasovits Imre professzor, a GATE rektora, Perecsi Ferenc, az OVH főosztályvezető helyettese, Dr. Vermes László, a GATE tudományos főmunkatársa) szemléletesen adták meg. Bár jónéhány kérdés ma még tisztázatlan a szennyvizek és szennyvíziszapok mezőgazdasági elhelyezése és hasznosítása területén és a terminológiai kérdések rendezetlensége is gondot okoz, ma már egyre több üzemelő létesítmény bizonyítja, hogy az együttműködés feltételei különös esetekben teljesíthetők. Az általánosítás még várat magára. Az is bizonyos, hogy a víz- és csatornamű vállalatok egyedül sem a szennyvíz, sem a szennyvíziszap kérdést önmaguk megoldani nem tudják, de a hasznosítás feladatai is elmaradtak, ha csak a mezőgazdasági üzemek kezdeményezik. Olyan érdekviszonyok kialakítására és folyamatos működtetésére van tehát szükség, mely az egyébként nem termelő infrastrukturális beruházást termelő létesítménnyé váltja — vonta le a következtetést az OVH képviselője. Dr. Petrasovits Imre professzor, a GATE rektora ennél is tovább ment és megállapította: Megfelelő agronómiái feltételekkel és az érdekek összehangolásával a szennyvíz- és iszaphasznosítás biznisz, eredményt hozó vállalkozás és rendszerként működtetve az egész ország hasznára válhat. Csak egy számot a hasznosságról: a iszapinjektálással kezelt területen 1 tonna májusi morzsolt kukoricával több termett hektáronként, mint a kontrollparcellákon. Az is elhangzott az összejövetelen, hogy a szennyvíztisztítást és a mezőgazdasági hasznosítást ésszerűen összekapcsolva alig többért, mint a víztisztítótelep költsége, hasznosító telepet nyerünk, amely már több terméssel, így reális üzlettel kecsegtet. Végül is: üzlet-e a szennyvíz- és szennyvíziszap hasznosítás? Ma még természetesen nem, de bizonyos feltételek között üzletté tehető. S ezzel a résztvevők mindegyike egyetértett. 8
