Magyar Vízgazdálkodás, 1988 (28. évfolyam, 1-8. szám)
1988 / 3. szám
torkolatáig, végűi Timok beömlésétől a Fekete-tenger partjáig. Ez a föld eredendően meszes, miként mondtuk, több helyen, ahol víztartalma csökken, darázskő szerű, melyet lemezekre lehet szétszedni. A homokos talaj különösen az északi partvidéken honos, kiváltképp pedig Erdély hegyei és a Dunának a Gnarad folyó torkolatáig terjedő szakasza közé eső területen, ahol homok meg homokos föld váltja fel egymást, a homokból buckák épülnek, olyanok, mint amilyeneket Afrikában látni, és ilyen homokbuckák vannak a Szentendrei szigeten és Margitszigeten is — Buda fölött és alatt. Ezeknek a homokbuckáknak a formája a III. kötet I. részének „De arenis de fossibus seu mineralibus" című részéből és az ide csatolt ábrából, mely a Szegedtől Temsetig terjedő szakaszról készült, még inkább kitűnik. Kavicsos földet sehol sem találtunk, amiből valójában arra lehet következtetni, hogy amit a III. könyv I. részének a kövekről szóló fejezetébe gyűjtöttem, azok a kövek a Duna fenekéről származnak. A partokon ugyanis látni köveket, jóllehet több galliai mérföldön át se innen se túl egyetlen egybe sem botiiк az ember, ami viszont más okokra is visszavezethető. Megemlítjük itt az iszapot, mely pépes földelegy, színét és sajátosságait a benne levő talajféleségek határozzák meg; színe, hogy újra felidézzem, a Tiszában fekete, Drávában hamuszürke, Szávában, Moravában vörös, mivel a folyók az ilyen színű hordalékukat azoknak a tartományoknak a talajából mossák ki, mélyeken keresztül folynak. Szaga mindenütt, miként a torkolatánál, szikes földszagú, kivétel a Tisza, melyben a föld természetes kövérsége, a halak és nádasok torzsokának a tömkelegé mocsári bűzt termel. A Duna és a beléje torkolló nagyobb folyók keresztszelvényeiről Ennek a fontos résznek az elején mindjárt néhány szóval mentegetőznöm kell. Három ábra ugyanis, melyeket keresztszelvényeknek is mondanak, ti. Pesté, Komáromé és Bécsé, még mindig hiányzik. Miután azonban megértjük azok lényegét, a Duna vizének a mennyiségét az ilyen helyeken is ki tudjuk számolni, és ki lehet mutatni, hogy a Duna főbb mellékfolyói által mennyit gyarapodik; azok keresztszelvényét azért is mértem meg, hogy a Duna tömegének viszonylagos megnövekedését érzékelni lehessen. A sajátos módon rajzolt vízrajzi térképen fel vannak tüntetve az egyes folyóknak a vizsgált helyei, és az alább A Duna medrének anyag és felszíni formái látható formákban rendben bemutatjuk méretüket, attól a helytől kiindulva, ahol Trajanus hídjának a nyomai találhatók. Ezeknek a megfigyeléseknek a helyei tehát a következők; Dunában; 1. Trajánus hídjának romjainál 2. Egy órányira azon zúgok alatt, melyeket másképp Vaskapunak neveznek 3. Bánul szigeténél 4. Orsovánál 5. Crovinnál, egy órányira Szendrő alatt 6. Zimony közelében 7. Péterváradnál 8. Ve'Iismárton mellett Szávában: 1. Két mérföldre Belgrád fölött 2. Nem messze a torkolattól Tiszán: Szegednél Maroson; A Tiszába való betorkollásánál A Duna vízszint-eltéréseiről A folyó vízszintjének eltéréseit főként azon a szakaszon vizsgáljuk, mely Columbac vidékén Fetislamig terjed a Balkán hegység vonulatai között, ahol a meder szélességében húzódó sziklazátonyok különböző szintekre emelik a víz felszínét. A csatolt térképen, melyen az említett szakaszt felülnézetből — miként mondani szokás, „cum planta” — és oldalnézetből látjuk, ezt a szintkülönbséget mutatjuk be. Az ábrán nyilvánvalóvá válik a meder szerkezete, mely 21
