Magyar Vízgazdálkodás, 1988 (28. évfolyam, 1-8. szám)
1988 / 7. szám
Az ismertetett fejlődés során kialokult árvízvédelmi helyzet az államosítás után első ízben az 1951. évi árvíznél mutatta ki hiányosságait. Ez az árvíz Drávaszabolcsnál +526 cm-rel tetőzött. A védekezés elsősorban az értékes, széles hullámteret védő nyárigátak megvédésére irányult, sajnos sikertelenül. Az áradó víz a nyárigátakat több helyen meghágta, elmosta és egészen a megyei töltésig hatolt. Súlyos helyzet állott elő Szaporcánál, majd az Egerszegi-csatorna menti töltésvonalon is, ahol az átszakadás folytán hirtelen megemelkedett viz 4 km hosszban a töltést meghágta és a Gordisai-csatorna felé tört. Ugyanakkor a rendkívüli hosszan tartó nagyvíz hatására a védvonal Matty—Old közötti szakaszán súlyos buzgárosodás kezdődött. Az árvízi tapasztalatok alapján megindult a védvonal fejlesztése. 1952—54 között átépítették az Egerszegi-csatorna mindkét oldali töltését. 1963-ig fokozatosan kiépült — több korrekcióval — a Fekete-víz balpantja mellett a töltés Szaporcáig, és a Pécsi víz mentén húzódva Kémes községinél a magaspartba kötött be. így 1966-ig a vízügyi igazgatóság kezelésébe tartozó összes gáthossz 35,05 km-re növekedett. A Drávaszabolcs—Kelemenliget között elterülő 3200 ha hullámtér mentesítésére a Baranya Megyei Tanács kezdeményezésére az itt húzódó nyárigátakat közmunkával helyreállították, és az 1951. évi árvízszint fölé érő töltéssé alakították ki. A töltés hossza 9,5 km, a korona szélessége 2,0 m, a rézsűk hajlása 1:2 volt. E töltések karbontartására és a védekezés lefolytatására alakult meg a Drávái Nyárigát Társulat, mely 1963-ig, vagyis a Dráva—Fekete-víz közti társulatba való beolvadásáig működött. Döntő fordulat következett be a felső szakaszok_ árvízvédelmében, amikor az Országos Vízügyi Főigazgatóság 1966- ban kiadott utasítására a megyei töltést a Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóság állami kezelésbe vette. Az átvételt közvetlen kiváltó ok, az 1965-ben 4 alkalommal rendkívüli magassággal levonuló árhullám volt. Ezt 1966-ban egy még magasabb árhullám követte, ami Drávaszabalosnál 562 cm-es szinten tetőzött. A védekezés során bebizonyosodott, hogy a megyei töltés több mint 300 éves múltra visszatekintő, több lépcsőben épült „foltozott” és elöregedett szakaszai a legnagyobb vizek szintjében nem nyújtanak a védett értékeknek megfelelő biztonságot, és korszerűsítésre szorulnak. A teljes védvonal állami kezelésbe vétele megteremtette az egységes elvek alapján történő kiépítés és a sikeres védelem lehetőségét. A megyei töltések átvételével további 62,9 km hosszú védvonal került a vízügyi igazgatóság kezelésébe. Ebből Drávakeresztúr—Drávasztára között 9,7 km töltés 1972-ig ki sem volt építve. A megyei töltés előtti, helyenként 3—4 km széles hullámtérben Vejti, Drávasztára, Révfalu, Dráváké resztúr, Felsőszentmárton, Tótújfalu határában 7 helyen, összesen 9,4 km hosszú nyárigát nyújtott a +410, illetve maximum a +510 cm-es barcsi vízállásig védelmet. A meghosszabbodott fővédvonal fontos szerepet töltött be az 1972. évi árvíznél, ami az eddigi legmagasabb szinttel — Barcson +618 cm-rel, Drávaszabolcsnál +595 cm-rel — tetőzött. Ekkor a védvonal teljes hosszában ki volt téve az árvíz támadásának és csak nagy erőfeszítések árán lehetett a gátszakadástól megvédeni. így is jelentős károk jelentkeztek, mivel a nyárigátak legnagyobb része védhetetlennek bizonyult. A széles hullámtér, benne Majfáth- és Urna-puszta lakott területei is elöntésre kerültek. A védekezési munkák nagyságára jellemző néhány adat: 12,2 km hosszon kellett átázás, 4,8 km hosszon buzgárosodás miatt védekezni, fakadó víz 15 km hosszúságban jelentkezett, 11,4 km hosszúságban pedig nyúlgátat kellett építeni. A védekezés tapasztalatai rámutattak az árvízvédelmi gátrendszer hibáira és a megoldandó feladatokra. Ezek a következők voltak: (3) — a töltés rossz vonalvezetése, amely nagy hullámtereket, értékes területeket hagy veszélyeztetve, — a nem megfelelő szelvényméretdk és töltésmagasság miatt a töltések gyengék, védőképességük igen különböző és bizonytalan, — a gátak anyagának különböző minőségű rétegződése, az építésükkor alkalmazott korszerűtlen technológia, valamint a gátak anyagának elöregedése, — a gátőrházak, a korszerű hírközlő hálózat és a megfelelő megközelítő utak hiánya. MINTAKERESZTSZELVENY A 0* 000 —33* 267 SZELVÉNYEK KÖZÖTT A FEKETE-VÍZ és A PÉCSI-víz MELLETTI ÁRVÉDELMI TÖLTÉSEK MIN TAKERESZ TSZELVENYEI 10. ábra. Mintakeresztszelvények 4- Védvonalfejlesztés 1972-től napjainkig Az 1972. évi árvízvédekezést követően megkezdődött a Dráva balparti árvízvédelmi rendszer folyamatos és szisztematikus fejlesztése az Országos Vízgazdálkodási Kerettervben 1980-ig meghatározott célok szerint, valamint az 1981— 2000 közti időszakra vonatkozó, időközben elkészült új, országos árvízvédelmi fejlesztési terv figyelembevételével. Ez utóbbi hosszú távú fejlesztési tervben a Dráva védvonalainak első ütemű kiépítése országosan az előre sorolt munkák közé került. Ebben szerepet játszott a jugoszláv területen végzett fejlesztés is. (4) Az országos fejlesztési tervek és a Dráva menti beavatkozások közti tervi összhangot a Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóságon 1978-ban készített árvízvédelmi fejlesztési koncepcióterv, illetve az 1980-ban készített árvízvédelmi fejlesztési terv biztosította. A konkrét védvonal-erősítési munkák a következő sorrendben kerültek végrehajtásra: 4.1. Töltésfolytonossági hiányok megszüntetése Drávasztára—Felsőszentmárton között Az árvízvédelmi töltés a mai szelvényezés szerint a 49+ 051 — 58+331 km között épült meg kereken 9,3 km hosszban 1972—1977. években. A munkálatok keretében létesült о Korcsina és a Gréda-lugi csatorna zsilipje, a drávasztárai védelmi központ, valamint a felsőszentmártoni gátőrház. (4. sz. ábra) 4.2. Az országhatár és Drávaszabolcs közötti töltésszakasz megerősítése A 14,4 km hosszú töltésszakasz megerősítésére 1973—77. években került sor. A fejlesztés első ütemében a töltésszelvény keresztmetszeti megerősítése készült el, beleértve a szükséges előtérfeltöltéseket is, majd a második ütemben került sor a mértékadó árvízszinthez képest a +60 cm-es magassági biztonság kialakítására. A munkák keretében épült a gordisai zsilip (5. sz. ábra), és a környezetbe is jól illeszkedő meglevő gyűrűspusztai gátőrház (6. sz. ábra) mellett megépült a drávaszabolcsi gátőrtelep és szakaszvédelmi központ is (7. sz. ábra). 10
