Magyar Vízgazdálkodás, 1988 (28. évfolyam, 1-8. szám)
1988 / 7. szám
A Dráva-völgy árvízvédelmének fejlesztése Jelentős fejlesztési munka fejeződött be 1987-ben a Dráva mentén, amely az 1972-es árvízvédekezést követően vette kezdetét. Ennek keretében a hagyományos töltéserősítések mellett a korábbi nyomvonaltól több helyen jelentősen eltérő új árvédelmi töltések épültek, vízrendszerek módosítására került sor, gátőrházak, védelmi központok létesültek és korszerűsödött a hírközlés is. Mindezek eredményeként a töltésrendszer a korábbinál 4912 ha-ral nagyobb, összesen 29 542 ha területet véd az árvízi elöntésektől. Ez az alkalom teszi aktuálissá, hogy szóljunk a Dráva jelentőségéről és összefoglaljuk a Dráva-völgy árvízvédelmének történetét és a fejlesztés még visszalevő tennivalóit. 1. A Dráva jelentősége a magyar vízgazdálkodásban A Dráva Magyarország és Jugoszlávia között határfolyó, a közös érdekű szakasza 238 km hosszú. A szabályozás, az árvízvédekezés és a komplex hasznosítás a két ország között vízgazdálkodási együttműködés keretében történik. A kétoldalú együttműködést a Magyar—Jugoszláv Vízgazdálkodási Bizottság irányítja, a vízgazdálkodási kérdésékről szóló, 1955-ben megkötött kormányközi egyezmény alapján. Magyarország határán a Dráva és a Mura augusztusi 8C%-os tartósságé együttes vízkészlete 352 m3/s, amely az ország 2240 m3/s mértékadó augusztusi vízkészletén belül 15,7%-ot képvisel. A külföldi készletlekötések a Dráva—Mura augusztusi 80%-os tartósságé vízkészletén belül nem haladják meg az 5%-ot. Vízkészletgazdálkodási szempontból kiemelkedő jelentősége van a folyót kísérő homokos-kavicsos üledékeknek, mint parti szűrésű vízkészlettel rendelkező víztartóknak. A folyó vízminősége a „tiszta" és a „kissé szennyezett", azaz az I. és II. osztály között változik, összehasonlításként: a Duna vizének minősége II. osztályú. A Dráva a magyar vízgazdálkodás, illetve a hazai vízikörnyezet védelme szempontjából hovatovább egyedülálló jelenség. Mérsékelt szabályozottsági szintje, a partjai mentén húzódó galériaerdők viszonylag még kevéssé megbolygatott természeti világa a sajátos néprajzi környezettel együtt pótolhatatlan kincset alkotnak. A társadalmi-gazdasági fejlődés követelményeihez igazodó vízgazdálkodási és egyéb környezeti beavatkozásoknak a legfontosabb alapelve itt a környezetvédelem, melyet a közös érdekű vízügyi tevékenységeknél a magyar és jugoszláv szakemberek következetesen szem előtt tartottak és terveik szerint továbbra is ehhez igazodnak. (1. és 2. ábra) Természeti vízrajzi helyzetéből adódóan a Dráva alapvető feladata a térségben a befogadói szerep betöltése. Ez a magától értetődő feladat a jövőben a tervezett vízlépcsők duzzasztott szakaszain különösképpen szem előtt tartandó. A Dráva a végrehajtó szabályozások eredményeként az év egy részében — drávaszabolcsi 110 cm-es vízállás felett — 400 tonnás uszályokkal hajózható. Támogatást érdemel a hajózás fejlesztése. Az ebben rejlő lehetőségekkel a térség gazdasága még nem tudott élni. 2. Az árvízi hidrológiai viszonyok jellemzése A folyó barcsi szelvényéhez tartozó vízgyűjtőterület kiterjedése 33 977 km2, Drávaszabolcsnál pedig 35 764 km2. Az eddig észlelt legnagyobb vízhozam Barcsnál elérte a 3000 m3/is-ot, tehát a Dráva hazánkban a Duna és a Tisza mögött a harmadik helyre kerül a nyilvántartott árvízi csúcsvízhozamok tekintetében. A Dráva árhullámainak kialakulása igen érzékeny az időjárásra. Az árhullámok három fő típusa különíthető el: — hóolvadásből, — hóolvadással egybefüggő esőzésekből és — nagy csapadékokból keletkezők. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy az óv 12 hónapjából 9 hónapban fordulhatnak elő árhullámok. Az októberi és no-2. ábra. A, szentborbási Dráva-part vemberi árhullámok jelentkezése összefügg a vízgyűjtő mediterrán éghajlatával. Statisztikai adatok szerint az éves maximális árvízhozamok gyakorisága: márciusban 13% májusban 21% júniusban 13% júliusban 15% augusztus-szeptember-októberben 10-10% novemberben 8% Nagyságuk az előfordulás gyakoriságával is jellemezve a következő: Előfordulási gyakoriság (év) Árvízhozam (m3/s) Barcs Drávaszabolos 100 2900 2540 33 2700 2300 10 2350 2000 5 2050 1800 3 1800 1650 2 1650 1500 Az alacsonyabb drávaszabolcsi árhullámosúcsok az ellapulássa! magyarázhatók. Ez árvízvédekezés szempontjából csak látszólagos előny, mivel ugyanakkor a magas vízállás időtartama növekszik meg. összehasonlítva a 100 évente egyszer előforduló árhullám csúcsértékét a Duna mohácsi hasonló értékével (7490 m3/s) iátható, hogy ez „csak" 2,5—2,9-szerese a Dráva árhullá-7
