Magyar Vízgazdálkodás, 1987 (27. évfolyam, 1-8. szám)
1987 / 3. szám
Vízügyi tárgyalások a Közel-Keleten Kovács Antal államtitkárnak, az Országos Vízügyi Hivatal elnökének vezetésével magyar vízügyi küldöttség látogatott áprilisban a Közel-Keletre, Jordániába és Szíriába. A magyar vízügyi vezető Mohamed al Kilaninak, a Jordán Hasemita Királyság vízügyi hivatala elnökének meghívására tárgyalásokat folytatott a vízügyi együttműködés fejlesztéséről. (A jordán vízügyi vezető tavaly járt hazánkban.) A tárgyalásokon értékelték a két ország vízgazdálkodásának helyzetét, az eddig elért eredményeket és megállapították, hogy a magyar vállalatok kedvező referenciákat szereztek Jordániában, elsősorban a szennyvíztisztítással kapcsolatos projectek megvalósításában. A megbeszélések eredményeként Ammanban a két ország vízügyi hatósága között műszaki-tudományos együttműködési megállapodást Ír-Százötven esztendőt tett ki Komárom aranykora, s a másfélszáz esztendő alatt, a tizenhetedik század elejétől az 1848—49-es szabadságharcig, bármelyik magyar város szívesen cserélt volna Komárommal. Nemcsak a céhek, a hajózás, a vízi mesterségek szereztek hírnevet a Dunaparti városnak. A művelődésben is élen járt. Már az 1700-as esztendők vége táján, élen Péczeli Józseffel, Tudós Társasága van Komáromnak. Ez a Társaság az ország első magyar nyelvű, népszerű tudományos folyóiratát adja ki, név szerint a Komáromi Mindenes Gyűjteményt. A lap szerkesztői állásáért nem más folyamodik akkoriban, mint a kor legnagyobb hazai költője, Csokonai Vitéz Mihály .. . Később hanyatlásnak indul Jókai Mór és Czuczor Gergely városa; a gazdag komáromi polgárok, az arany és bearanyozott emberek, a Timár Mihályok, a Fabula Jánosok örökre eltűnnek. De az önkényuralom esztendei után újra éledezik a polgárság — immár a nagy idők emlékeinek megőrzése, öszszegyűjtése a mozgósító erő. 1886-ban, alig több mint száz esztendeje, megalakul a Komárom vármegyei és Komárom városi történeti és régészeti egylet — innen számítódik a komáromi múzeum léte. Múlt év decemberében köszöntötték a száz esztendős múzeumot, amely ma az egykori Rév-Komáromban, a csehszlovákiai, Duna bal parti Komáromban végzi szép és fontos munkáját. Ez alkalomból jelent meg az Üj Mindenes Gyűjtemény ötödik köteteként „A komáromi múzeum száz éve" című kötet. Kiadója a pozsonyi Madách Könyv tak alá. Kovács Antal államtitkár jordániai tartózkodása során felkeresett több vízügyi szervet és létesítményt. Fogadta őt Abdul Vahab al Majali miniszterelnök-helyettes is. Szíriában Kovács Antal államtitkár, az OVH elnöke tárgyalásokat folytatott Abdái Rahman al Madani öntözési miniszterrel és tárgyalt a közmű- és lakásépítési minisztérium képviselőivel is. A megbeszélések a tudományos és gazdasági együttműködés, a szakmai tapasztalatcsere továbbfejlesztését célozták. Megállapodás született, hogy hoszszú távú együttműködési témákat dolgoznak ki az intézmények és vállalatok közötti közvetlen kapcsolatok erősítésére. A tárgyalásokon részt vett Széphelyi Zoltán, hazánk Szíriában és Jordániában akreditált nagykövete is. és Lapkiadó, de — s ezt jó érzéssel írhatjuk le — a budapesti Gondolat kiadó is átvett, megrendelt hazai terjesztésre 1300 példányt. Kajtár József múzeumigazgató többek között ezekkel a szavakkal vezeti be a kötetet: ,,A kulturális életben a múzeumok mindig is jelentős helyet foglaltak el. Bár feladatuk a múlt emlékeinek gyűjtése, megőrzése és közszemlése bocsátása volt, a mindenkori jelen és egyben a jövő emberéhez szóltak . . így igaz. A komáromi múzeum feudalizmus kori, kapitalizmus kori, szocializmus kori, népjrajzi, képzőművészeti és természetrajzi gyűjteménye egységes érték minden magyar anyanyelvű számára, üzenethozó a múltból és üzenetközvetítő a jövőbe. Nézzünk csak végig a hosszú listán: hány kiállítása volt a száz esztendős múzeumnak egy évszázad alatt. Több száz. Csak 1984-ben tizennégy kiállítást rendezett a múzeum, bemutatta például az Ógyallai Pedagógiai Középiskola diákjainak alkotásait, s válogatást adott az 1705 és 1920 között gyűjtött képzőművészeti anyagból. Ha a múzeum fontosabb kiadványait vesszük sorra, nemcsak Jókai szülővárosáról kapunk képet, de az 1920 óta Szlovákiában élő magyarság jelentős részének életéről is. Végezetül — nem akármilyen feladatot vállaltak magukra — említsünk meg három nevet. Fehérváry Magda, Trugly Sándor, Ratimorsky Piroska. Ök állították össze az Új Mindenes Gyűjtemény seregszemlét és számadást nyújtó ötödik kötetét. K. Cs. Győriek nyerték a tanulmányi versenyt Befejeződött Agárdon az országos vízügyi szakmai verseny. A tizenkét szakközépiskolából érkezett harmincnyolc tanuló először gyakorlati versenyen adott számot tudásáról, majd a legjobban szereplő tizenöt végzős növendék kezdhetett a szóbeli feladatok kidolgozásához. A tét nem volt más, mint felvételi vizsga nélkül bekerülni főiskolára, vagy egyetemre. A tanulmányi verseny egyéni győztesei: Mészáros Attila, Dömötör Szilveszter, Csertán Gábor, a győri Mayer Lajos Vízügyi Szakközépiskola, Lasancz Tamás, a szegedi Széchenyi Gimnázium és Szakközépiskola, Kovács István, a bajai Tóth Kálmán Szakközépiskola tanulói. Az iskolák közötti versenyben a győri Mayer Lajos Vízügyi Szakközépiskola tanulóiból álló csoport érte el a legjobb eredményt. Dr. Bözsöny Dénes 1987. március 23-án kísértük utolsó útjára dr. Bözsöny Dénes mérnököt. Sírjánál a barátok, a volt munkatársak és tisztelők nagy száma emlékezett átlag feletti emberségére, szakmai elkötelezettségére. Kedves kollégánkat korán, 65 éves korában ragadta el a halál. Életútját, tevékenységét érdemes röviden végigtekinteni. A háború nehéz évei, majd a műszaki egyetem elvégzése után 10 évig oktatott a Vízépítéstani Tanszéken. 17 évig az Országos Vízügyi Hivatalban a hidrológiai adatgyűjtés és feldolgozás, a vízkészlet- és -minőséggazdálkodás, az Országos és Területi Vízgazdálkodási Keretterv kidolgozásának szervezését irányította szakavatottan. Részt vett több nemzetközi együttműködésben. 1968-ban doktorált. Munkásságát 34 könyv és tanulmány őrzi, számos kormány- és egyéb kitüntetés ismerte el. Külön kiemelést érdemel, hogy 1951—64 között ellátta a Magyar Hidrológiai Társaság nagy körültekintést igénylő főtitkári tisztét. Páratlan szervezőképességgel alakította ki a Társaság szakosztályait, területi szervezeteit, szervezte rendezvényeit. Utolsó éveiben — még nyugdíjasként is — a Vízgazdálkodási Intézetnél dolgozott, miközben hűségesen végezte a Hidrológiai Társaságban vállalt társadalmi munkáját is. Emlékét sokáig megőrizzük. Szabóné Zemenszky Ildikó Д komáromi múzeum ünnepe 6
