Magyar Vízgazdálkodás, 1986 (26. évfolyam, 1-8. szám)

1986 / 3. szám

A földmunkás-mozgalom története (2.) A mozgalom élvonalbeli úttörő har­cosaival szemben, kezdettől és a követ­kező évtizedekben alkalmazott hajsza és herce-hurca jellemzéseképpen indokolt följegyezni, hogy: a csorvási csend­őrségi őrsparancsnokság 48/1891. szá­mú jelentése szerint; „Az 1878. évi V. te. 117. §-a értelmében magánjog el­leni erőszak vétségéért a királyi járás­­bíróságnak feljelentett s eltoloncolás végett a csorvási elöljáróságnak átadott ottani tartózkodású Horváth András .. . ügyében a nagyméltóságú magyar ki­rályi belügyminiszteri 8389/1885. BM II. sz. toloncügyi kormányrendelet 5. bekez­dése, s maga a toloncszabály utasítá­sai nyomán szabályszerűleg megtartott tárgyalás során elsőfokúlag”; Határoztatott; Panaszlott Horváth Andrásnak Csorvás­­ról családostúl kiutasítása ezennel ha­­tározatilag kimondatik; s ezen jogerőre emelkedéssel, kötött útlevelet képzen­dő határozattal — az ottani elöljáró­ságnál jelentkezés kötelezettsége mel­lett — Orosházára, szolgálati könyve, „Cselédkönyve'' szerinti illetőségi helyé­re egyenest átvándorolni rendeltetik. Út­iránytól önkényű eltérés esetére elkísér­­tetése is kimondatik. A határozat szük­ség eseténi végrehajtásával a csorvási csendőrségi őrs megbízatván, addig is annak felügyeleti ellenőrzése alatt ha­gyatván meg.” Indokok; „Kiutasítandó volt illető Csorvásról részben egyébként beszerzett, részben beismeréssel is beigazolt bizonyítékok szerint. 1. Mert úgy a csorvási csendőrség már hivatkozott 48/1891., mint Csorvás község elöljáróságának 452/1891. sz. jelentései szerint nevezett egyén a köz­békére és jogrendre nézve alaposan gyanús, s önbeismerése szerint is már büntetetett előéletű személy; 2. Mert Csorváson huzamosan nem la­kott. 3. Mert ott adót nem fizetett. 4. Mert Csorváson — mely községben találtatik — illetőséggel nem bír. 5. Mert életfenntartási jövedelmet ki­mutatni nem képes. 6. Mert 210/1888. sz. alatt Orosházán nyert szolgálati cselédkönyvében 1890. évi március 30-tól a mai napig semmi bejegyzés sem foglaltatik. 7. Mert ezen idő óta szomszéd köz­ségekben, sőt járásokban, mint Csa­bán, Berényben is foglalkozás nélkül csavarog. Mely határozat tudomás és szoros miheztartás végett Horváth András ma­gának, Csorvás község elöljáróságának, s a csorvási csendőrségi őrsparancsnok­ságnak kiadatni rendeltetik. Orosháza, 1891. március 22. Eördögh Lajos főszolgabíró”. A Népszava április 17-i tudósításában a későbbi nemzedékek számára ... „hogy tudják ők is mennyire becsülték a hatóságok a magyar alkotmányos jo­got éppen akkor, midőn annak 1000 éves fennállását készült megünnepelni a magyar nemzet" ... az alábbiak szerint a szolgabírói végzést is megörö­kítette: „Eme bejelentés elutasítá­sával érdeklett gyűlés megtartásának hely nem adatik, mert a tervezett nép­gyűlésnek eme jelentésben határozottan bevallott politikai célja van. Márpedig a kormányilag helyben hagyott alap­szabályok mellett működő „Orosházi Munkáskör” közművelődésre hivatott társadalmi egylet lévén, hivatása poli­tikával inkompatibilis (összeférhetetlen) s így oly célra az egylet helysége igény­be sem vehető, mert továbbá a szo­ciáldemokrácia elve és célja a törvény­be és a törvényes szabályokba ütköz­vén, s annak fejtegetése a társadalmi rend és békére is zavarólag hatván, az ezen hatóság szeme előtt általában sem foghat helyt; s mert végül a megye kormányzó alispáni azon 185/891. ein. sz. rendelet 4. pontja végszavai szerint, mely üdvös rendelet, a megyei s ezen járási félrevezetett jó munkás népének saját érdekében helyes útra visszatérí­tése céljából éppen most van a járási községek elöljáróságainál meghirdetés s különösen való megértetés végett vég­rehajtás alatt, ily törekvéseket támogat­ni nem is lehet, s nem is szabad; ezen hatóság arra gyűlés engedélyezésével alkalmat nem szolgáltathat. Miről bejelentő Jolyamodók, köztük első helyen nevezett ifj. Izsáki Mihály kezeihez Orosháza község elöljárósága útján juttatandó, s illető több társaival is közlendő eme hátiratot végzéssel tu­domás és súlyos felelősség terhe mel­letti szoros alkalmazkodás s illetve tar­tózkodás végett értesíttetnek. Orosháza, 1891. április 5-én. Eördögh Lajos főszolgabíró”. Az orosházi földmunkások és szegény­parasztok harcias megmozdulása cím­mel írott tudósításában a Népszava május 8-án közölte, hogy „A szociál­demokrata pártgyűlés határozataihoz híven a békés megyei mezei munkások is készültek május 1. megünneplésére, de mivel minden gyűlés és tüntetés be volt tiltva", az orosházi munkáskörben a tagok számára felolvasást hirdettek s a kör udvarán kitűzték a fehér selyem zászlót, melyen vörös betűkkel „Szabad­ság, Egyenlőség, Testvériség”, a zászló másik oldalán „8 óra munka, 8 óra szó­rakozás, 8 óra alvás” felírás volt olvas­ható. A kör vezetősége ugyanis azt gon­dolta, hogy a zászlót, ha az udvaron tűzik ki, azt a hatóságok nem kifogá­solhatják. A szolgabíró azonban min­den előzetes felszólítás nélkül a zászlót a csendőrökkel elkoboztatta, a kör el­nökét, jegyzőjét és pénztárosát elfogat­ta, a kör helyiségét pedig zár alá he­lyeztette. Erre a földmunkások a szolga­bírói hivatal elé vonultak és a zászló kiadását, a foglyok szabadon bocsájtá­­sát kérték. A szolgabíró megígérte, hogy az el­­fogottakat, ha kihallgatja, azután sza­badon bocsájtja. Ezután 10 óra tájban újabb küldöttség ment a szolgabíróhoz, a zászló és az elfogottak kiadását kérni. Ennek teljesítését a szolgabíró 12 órára ígérte. Ez azonban a jelzett idő­pontig nem történt meg s a földmunká­sok újabb küldöttséget menesztettek a szolgabíróhoz, aki ekkor már 4 órára ígérte a zászló kiadását és a kör ve­zetőinek szabadon bocsájtását. Várakozás közben a tudósító szerint „a nép tetemesen felszaporodott a szol­gabírói hivatal előtt, de csendesen, nyugodtan viselkedett, bár velük szem­ben nagyszámú gyalogos és lovaszsan­­dár foglalt álást. 4 órakor megérkezett Csabáról a katonaság. A zsandárok ekkor gúnyolni kezdték a tömeget, ka­cagtak, hogy felültették a népet. A szol­gabíró pedig megtagadta a zászló ki­adását és az elfogottak szabadon bo­csájtását. Mindez a tömeget annyira felingerelte, hogy kövekkel bezúzták a szolgabírói hivatal ablakait. Válaszul a katonaság sortüzet adott s feltűzött szu­ronyokkal visszaszorította a népet. A katonaság ismét többször lőtt s a mint­egy 5000 főre tehető tömeg lassan­­lassan hátrált a szuronyok előtt. A ka­tonaság mögött egy csoport lovas­­zsandár roppant dühvei nekirontott a népnek, irtózatos módon verték, vágták azokat. A nép futásban keresett mene­déket, pár perc múlva a Terényi utca üres voít. Ekkor katonasággal az összes utcákat elzárták s 6 óráig senkit sem eresztettek ki a bezárt utcákból. Közben zsandárok folyton jártak-keltek, minden­kit, nőt, férfit, öreget irgalmatlanul ver­tek, kaszaboltak még akkor is, ha egye­dül ment. Irtózatos lármával rontott 2—3 zsandár egy-egy emberre s kegyetlenül megverve hagyták el. Több embert meg­lőttek ... A sebesültek száma 150—200- ra tehető.” B. L. Vízügyi tárgyalások Győrött A jegyzőkönyvek aláírásával április 11-én befejeződtek Győrött a magyar— csehszlovák vízügyi tárgyalások, s véglegesítették azokat a megállapodásokat, amelyekről az idén januárban már tárgyaltak a szlovákiai Komáméban. Eszerint a Rajka és Szob közötti Duna-szakaszon a két ország vízügyi szervei ebben az évben 25 ezer köbméter követ építenek be a vízszabályozó művekbe és 190 ezer köbméter gázlókotrást végeznek. A munkák zömét a Szigetköznél és a Csalló­köznél végzik. A régi szabályozóművek erősítésén kívül újakat is építenek. Meg­határozták a hajókitűzés rendjét is. A tárgyalásokon megelégedéssel nyugtáz­ták, hogy a Dunán a bagaméri kanyarban közös erővel befejezték az ötéves szabályozási munkát. A szabályozás érdekében több mint 52 ezer köbméter követ építették be, és jelentősen kiszélesítették a hajózható mederszakaszt. 23

Next

/
Oldalképek
Tartalom