Magyar Vízgazdálkodás, 1984 (24. évfolyam, 1-8. szám)
1984 / 6. szám
A posztóra aranypikkelyek tapadnak horvát népe ősi hagyományok alapján még ma is foglalkozik a fárasztó aranymosással ... Ez idő szerint Mura—Vid község még közzéppontnak, centrumnak mondható, amennyiben 125 családfő, körülbelül ugyanannyi segédmunkással, Szt. Máriában 25, Alsó-Domborún 20 és Kotoron körülbelül ugyanannyi ember állandó mellékkeresetként űzi az aianymosást... az ár ellenében menve a Murán egész Radkersburgig, korábban még mintegy 60 évvel ezelőtt, Marburgig és Gráczig haladtak. A Dráva kutatói ma átlag csak Pettauig járnak . . Csaplovics megbízható adatai szerint oly jövedelmező volt itt az aranymosás, hogy az olasz csempészek titokban űzték ezt a foglalkozást a félreeső zátonyokon és partszakaszokon,, míg a kincstár véget nem vetett üzelmeiknek. Az itt felsorolt főbb aranymosó-centrumok esetében más a környezet, mások a lehetőségek, a természeti adottságok, más a mosási eljárás, a mosáshoz használt szerszámok, mások a mesterszók és az aranymosással kapcsolatos mesekincs, de ezen a négy vidéken egész falvak lakossága élt szinte kizárólag csak az aranymosásból. A dunai aranymosásról már — aránylag sokat írtunk. A Dráva melléke, és a Muraköz, valamint a Felső-Tisza vidéke viszont fehér folt. Most ezeket mutatjuk be részletesebben. A Dráva és a Mura fövenyében található arany az Alpok pontosabban a „Tauern ajándéka”. Ez az arany ott telérekben, szulfidokhoz kötve, vagy finomszerű behintés alakjában fordul elő. Abban az anyagban, amit az erózió onnan elindít, s a Duna, a Mura, a Dráva és mellékfolyóik — mint kavicsot és homokot — legörgetnek, megtaláljuk a Tauer aranyát is, ha értünk az aranymosás ősi mesterségéhez. Ez az arany kétféle alakban jut el a Kárpát-medencébe. 1. Egy része .szabad” aranyként, bizonyos nagyságig szabad szemmel is látható, apró pikkelykékben van jelen a hordalékban. Évezredek óta ezt az aranyat mossák a Kárpát-medence folyóvizeinek hordalékából az aranyászok. 2. Más része viszont „kötött" aranyként érkezik hozzánk, a kavicsok anyagában. Ez az arany nem mosható. Csak a kavics lisztté zúzása után lenne kinyerhető. A Kárpát-medencében valószínűleg már a kőkorszak embere is gyűjtötte, s talán mosta is a hordalékban található aranyat. De hogy a kelták űzték itt az aranymosást, azt igazolja a szalacskai magaslaton (Somogy megye) 1906-ban feltárt kelta pénzverőműhely. Mivel ezúttal a dél-pannóniai aranymosásról írunk, el kell mondani, hogy a Pannónia elnevezés egykor nem csupán a mai Dunántúl területét jelentette. Hozzá tartozott a Szávától délre elterülő földsáv, a Száva és a Dráva köze, valamint Alsó-Ausztriának Stájerországnak és Krajnának keleti fele is. A kelta hatalom hanyatlásával vette kezdetét Pannónia rómaiak által történő megszállása (ie. 35.). A római uralom idején Pannóniában két pénzverde működött. Az egyik — a már említett Sisciában, a másik Sirmiumban (Szerém, Sremská Mitrovica). Kiss János bányamérnök írja Ércteleptan című munkájában: ....... A Mura (Muravid, Szentmária, Alsómihályovec) és a Dráva ártéri területének (Vihnye, Légrád stb.) aranymosóit a rómaiak is hasznosították, Siscia és Smirmium aranyverőinek nyersanyaga feltehetően innen származott . . .' Ugyan miért is szállították volna ide a nyersanyagot, tehát az aranyat a távoli provinciákból a nem túlzottan biztonságos utakon, hiszen a római birodalomban — mindig az aranylelőhelyek közelében — tizennnyolc pénzverde működött. Nyilván éppen azért, hogy az aranyat ne kelljen nagyobb távolságra szállítaniok. Tehát a rómaiak — csaknem biztosan — itt Pannóniában termelték ki a sirmiumi és sisciai pénzverdében feldolgozott aranyat. S hogy egymáshoz aránylag közel két pénzverdét is működtettek, azt igazolja, hogy a pannóniai aranymosás révén valóban jelentős mennyiségű (az akkori és európai mértékkel jelentős mennyiségű) aranyhoz jutottak. Rákóczi Sámuel bányamérnök írja századunk elején: ......bizonyára több száz kilogramm lett itt évente akkor kimosva, mert a rómaiak bányavállalataiknál rabszolgákat alkdlmaztak, akik ezreivel rendelkeztek s ez igen olcsó munkaerő volt... Hogy mind a két pénzverdét elegendő mennyiségű arannyal ellássák, mindenesetre többezer rabszolgával mosatták az aranyhordalékot. . .” Bizonyos, hogy a rómaiak a két említett pénzverdében nem használtak fel bónyaaranyat, mivel a közelben nem is voltak aranybányák. A Noricumban (Tirol, Salzburg. Karintia) bányászott aranyból Juvavum-ban (Salzburgban) vertek aranypénzt. S azt is tudjuk, hogy Pannóniában csak a Száva, Dráva, Mura, Rába és Duna folyóból mostak aranyat (s talán még néhány kisebb folyóvízből, mint például a Lajtából). A Dráva, a Mura és a Duna az arany döntő többségét a Tauernből hozza. Ezekből a folyókból mosták mindig a legfinomabb, legtisztább aranyat. Ez az arany nagy átlagban 930—950 ezrelékes finomságú (23 karátos). Ilyen finomságú arany a Kárpát-medencében másutt csak szórványosan fordul elő. A mosott aranyat az aranyász sáraranynak nevezi, mert , sár"-ból mossa ki, s egyúttal a legtisztább aranynak tartja, ahogyan valóban az is. Hogy sárarany és sárarany között jelentős különbség lehet, azt már a rómaiak is nagyon jól tudták. Ezért nevezték az Erdélyben mosott aranyat fehéraranynak, mely 250 ezreléknyi ezüstöt tartalmazott (a Murából, Drávából vagy a Dunából mosott arany viszont csak 50—70 ezreléknyit.). Jól tükrözi ezt a mosott arany felvásárlási árában levő különbség Mária Terézia uralkodása alatt is. Nézzük csak: a) a dunai arany latja 13 forint és 30 krajcár, b) a murai és a drávai aranyé 14 forint és 45 krajcár, c) a többi sáraranyé 11 forint. Erről az értékkülönbségről írja Golub János: ......Kétségkívül bíztatólag hatott mindenkor a muraközi aranyászokra, hogy az ő aranyukat a királyi „szabadalom levél" legdrágábbnak mondja ki. A fenti osztályozás magyarázata abban keresendő, hogy a mosott arany, származási helye szerint, nem egyformán tiszta, hanem több-kevesebb ezüstöt tartalmaz, ami abszolút értékét csökkenti. Különben a drávai (és murai) mosott aranynak jó híre, hogy legtisztább az e nemű termékek között, régidőktől meg van alapítva . . ." (A ranglistán később átvette a vezető helyet a Duna fövenyéből mosott arany. Hogy ennek vajon mi az oka, annak kiderítése a jövő feladata lasz.) Csaplovics J. 1802-ben, majd 1821-ben ír a hazai aranymosásról. Többek között említi, hogy az 1700-as évek végén „Szabad arany" a lapáton 25
