Magyar Vízgazdálkodás, 1983 (23. évfolyam, 1-8. szám)
1983 / 6. szám
FROHNiR‘8 HOTEL. IMPERIAL YÍIBH /U~+ г*&■ -3-хж* .*££■<€ Tiirr István levele Gonda Bélához ami e munkát kisérte. Tanulmányozására számos külföldi szakember érkezett hazánkba: különösen a hasonló feladatok előtt álló Német- és Oroszországból. A Rajna-szabályozás szempontjait szemelőtt tartó német szerzők ismertetései (pl. Arnold és Lauer etc.) főleg különböző folyóiratok terjedelmes szakcikkeiként jelentek meg, de a nagytekintélyű orosz folyamszabályozó-hidrológus V. E. Timonov megismételt tanulmányútjáról szóló s nagyrészt Gonda Béla információira épülő tanulmányúd jelentése tekintélyes és önálló monográfiává duzzadt. (Petersburg, 1899.) Beszámolóikban a szerzők az aldunai munkát olyan vízi építkezésként ismertették, amelynek tapasztalatai közvetlenül hasznosíthatók a gyakorlatban ... Gonda Béla, mindezen szerteágazó munkája mellett, még ez időben is folytatta a Gazdasági Mérnök szerkesztését, amely egy időben a Temesvidéki Magyar Mérnök- és Építész Egylet Közlönye is volt és azt (1897—1900 között: Műszaki- Hetilap címen) valóságos gazdaságiműszaki információs lappá fejlesztette, mely a gazdasági információ (szakirodalmi dokumentáció) első gyors hazai fórumaként (a mezőgazdaság-fejlesztés problémáinak kiéleződése és előtérbekerülése idején) fokozott érdeklődést keltett és nagy népszerűséget vívott ki magának... Meg kell említenünk azt is, hogy gazdasági-műszaki szervező tevékenysége messze túlterjedt a szerkesztői-kiadói és szakirodalmi munka határain: Részt vett a (középfokú) gazdasági-műszaki szakoktatás széles körű megszervezésében, valamint a nemzetközi kongresszusok és kiállítások munkájában is: 1892-től ő képviselte Magyarországot az évente megrendezésre kerülő nemzetközi belvízi hajózási kongresszusokon, s az 1878-as párizsi Világkiállítástól a különböző hazai és nemzetközi kiállítások rendezésében ... E tevékenységével — (a gazdasági fejlődés lényeges előbbrelendítőjévé vált) — gazdaságiműszaki információ (és tapasztalatcsere) korai, XIX. századi hazai szervezője és úttörője lett... A kereskedelmi minisztériumban 1901- ben szakosztály-főnökké nevezték ki, ami szükségessé tette, hogy a Gazdasági Mérnök szerkesztésével járó teendők alól tehermentesítse magát s azt 1902-ben a maga nevelte munkatársaknak (és utódoknak) adta át... 1905-től (alapos külföldi tanulmányok után) főleg a fiumei kikötő korszerű fejlesztési terveinek kidolgozásával, majd egyre inkább (valójában már 1896-tól a probléma felmerülésének idejétől: hiszen ő volt e gondolat első felvetőinek egyike) a Budapest—Csepeli Nemzeti és Szabadkikötő tervezésével és a Duna—Tisza-csatorna vele kapcsolatos előmunkálataival foglalkozott... E kikötőt az AI-Duna-szabályozás sikeres befejezésével biztosított hajózási lehetőségek és a növekvő forgalom igényeinek nyomása tűzte napirendre, ami már az AI-Duna-csatorna felavatása pillanatában nyilvánvalóvá vált. Ezekkel az igényekkel fonódott egybe az ismét napirendre került Duna—Tisza-csatorna építésének ügye is. . . A Budapestet tengeri- és kereskedelmi-szabad-kikötővé fejlesztő Csepeli kikötő helyének kijelölése, zárt és nyílt kikötő-medencékkel való megoldásának gondolata — valamint az utóbb Sajó Elemér által továbbfejlesztett és a gyakorlatba átültetett — „kerettervezés" eszméje a terv részletesebb kidolgozása és megvalósítása során... Gonda Béla érdeme (zseniális gondolata) volt, már a tervezés megindulásának első szakaszában ... A nyugdíjba vonulása után helyébe lépő rangidős Hoszpótszky Alajos, aiki a tervezés irányítását átvette — ezeken az alapelveken nem változtatott. (A terv gyakorlati megvalósulását, a háborús összeomlás után, egy széleslátókörű és tőkeerős francia vállalkozás tette lehetővé: miközben a Duna—Tiszacsatorna építése, mint a történelem során már annyiszor, ismét elmaradt. . .) Gonda Béla tevékenységének e második szakaszát e nagy tervezések mellett, egyre inkább a szakirodalmi munka tölti ki, amelynek tárgykörében egyre inkább előtérbe lépnek a történeti és földrajzi kérdések. Már az aldunai Vaskapu szabályozásáról szóló beszámolóit is a Magyar Földrajzi Társaság érdeklődése kisérte. A szépirodalmi igényű és szintű földrajzi Írók sorába azonban „A Magyar Dunáról” az Osztrák— Magyar Monarchia írásban és képben c. reprezentatív kiadványba írt tanulmánya emelte (1893). (Mint ismeretes ennek munkálataiban a kor legelső szépírói, földrajzi írói és művészei is részt vettek, mint pl. Jókai Mór és Mednyánszky László ...) Röviddel ezután új adatokat közlő monográfiát írt működésének másik fontos színhelyéről „Fiuméről" — a Pallas Nagy Lexikonába. Az ország földrajzi megismerésével párhuzamosan tágult történelmi látóköre is, s a Reformkor és Széchenyi s Vásárhelyi megismeréséhez eljutva az utóbbival is behatóan foglalkozott: a Magyar Mérnök- és Építész Egylet és a Tiszavölgyi Társulat Vásárhelyi centenáriumáról az ő monográfiájával emlékezett meg (1895). A Reformkor és az egész XIX. század vezető gazdaságpolitikusa: Széchenyi István törekvéseivel való szoros kapcsolatát példázza: „A Magyar Hajózás” c. általa alapított szaklap (1898-) valamint a Gazdasági Mérnök mellékleteként kiadott „Hitel” c. pénzügyi és közgazdasági lap — továbbá a „Magyar hajózás”-ról szóló gazdaság- és technikatörténeti monográfia (1899). 1910-ben az ekkor alakult „Magyar Adria Egyesület” választotta elnökévé és e minőségében indította meg 1911-ben az Egyesület közlönyét a „Tenger" c. folyóiratot, amelynek segítségével megkezdte a magyar tengerkutatás megszervezését . . . Az 1913-as nyugalomba vonulása után főleg az Adria-kutatással (két expedíció: 1913 és 1914) történelmi földrajzi és egyéb szakirodalmi tevékenységgel foglalkozott.. . Irodalmi tevékenységét, akárcsak Kvassay Jenő, ő is még műegyetemi hallgató korában kezdte (1871) Szily Kálmán prof. buzdítására a Természettudományi Közlönyben, főleg nyugati olvasmányainak ismertetésével (-közvetítésével) ... Az 1877-ben alapított Gazdasági Mérnök első melléklapja a „Vízügyi Közlöny" (1886) mely ugyan hamarosan beolvadt a Gazdasági lapokba, de mégis hangsúlyozottan jelzi érdeklődési körének határozottabb irányulását. Sajátosan komplex műfajának (gazdaság és szakirodalmi szemle) másik példája az Ellenőr közgazdasági rovatába 1881- ben írt irodalmi szemléje: „Közgazdaságunk 1880-ban” címmel. Egyébként irodalmi munkássága szinte áttekinthetetlen méretű s ezért működésének csak főbb irányait, néhány kiemelkedő munkáját jelezzük: — Az aldunai Vaskapu és az ottani többi zuhatag szabályozása. (Bp. 1892); — 2. bőv. kiad. (Bp. 1896.); több nyelven is .. . — Vásárhelyi Pál élete és müvei. (Bp. 1894.) — Ismételten értékes megemlékezéseket tett közzé idősebb kortársáról Türr Istvánról, az internacionalista forradalmárról, aki az emigrációból hazatérve közgazdasági (vízügyi) téren tevékenykedett, valamint a művelődésügy terén. (Hazatérésének feltétele ugyanis a mindennemű politikai tevékenységtől való tartózkodás volt... itt is megtalálta azonban az általánosabb (Széchenyi értelmében vett) „politikai használhatás” lehetőségeit: újjá szervezte és kibővítette a Ferenc-Csatorna Társulatot és az egykori csatornát továbbfejlesztve megépítette a Sztapár— Újvidéki Ferenc József-csatornát... Munkásságának befejezését az osztrák tőke és a kiegyezéses parlament (meg a kormány) együttes erővel megakadályozta — viszont napjainkban Jugoszláviában a ma épülő Duna—Tisza—Duna Csatorna-rendszer alapjának és előkészítésének tekintik egykori programját... — Türr István emlékezete (Bp. 1909.) Nekrológ — Türr István életrajza (Bp. 1922.) (Jubileumi megemlékezés) — és: Türr István harca a csatornákért (Bp. 1925.) (Megemlékezés az agg szabadságharcos gazdaságpolitikai terveinek kálváriájáról ...) P. Károlyi Zsigmond 6
