Magyar Vízgazdálkodás, 1982 (22. évfolyam, 1-8. szám)
1982 / 6. szám
A magyar— román vízminőségi együttműködés jelentősége és a vízminőségi határértékek kidolgozásának módszertani tapasztalatai A magyar vízgazdálkodás nemzetközi környezete a Duna-medence. A Duna kereken 817 000 km2-es területén 12 ország osztozik, ezek közül azonban 4 ország (Svájc, Olaszország, Lengyelország, Albánia) részesedése mindössze 0,35%-ot képvisel az összes területből. Magyarország a 11,4%-os részesedésével Románia és Jugoszlávia mögött a harmadik helyet foglalja el. Az egyes országok Duna-medencébe eső területeit vizsgálva azonban Magyarország már az első, mivel teljes területe a medencében fekszik, míg Ausztria és Románia áll második helyen 99%-os aránnyal. Következésképpen ez a három ország érintett és érdekelt leginkább a Duna vízgyűjtőjének fejlesztésében és a vízkincs összehangolt hasznosításában. Ha ezeken az adottságokon túl figyelembe vesszük az ország területén keletkező vízmennyiségnek a határszelvényeken belépő és az ország területén keletkező vízmennyiség összegéhez viszonyított arányát, Magyarország kiemelkedő érdekeltsége állapítható meg a környező országokkal való vízgazdálkodási együttműködésben. Ugyanis Magyarországon a vízkészlet 5%-a, Romániában 17,8%-a, Ausztriában pedig 61,1%-a keletkezik az ország területén. Magyarország — természetföldrajzi adottságaiból eredően — széles körű két- és többoldalú együttműködésre törekszik és törekedett a vízminőség és vízikörnyezet romlásának megakadályozása érdekében. Ilyen irányú erőfeszítésekre nyílt lehetőség egyrészt az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságában (EGB), másrészt a KGST keretében. Az EGB keretében folyó munka a Duna-medencén belüli együttműködés kapcsán felmerülő kérdéseknél szélesebb körű és általánosabb célkitűzésű, de hozzájárul az együttműködés konkrét kérdéseinek megoldásához. A KGST munkaprogramja már 1970- től előirányozta a Duna-medence vízgazdálkodás-fejlesztésével kapcsolatos együttműködést, amelynek fő célkitűzése a Duna és mellékvízfolyásai szennyeződés elleni védelmére vonatkozó összehangolt intézkedések kidolgozása volt, amelynek több oldalú egyeztetése még folyamatban van. Ezzel a programmal csaknem egyidőben Jugoszlávia, Magyarország, Románia, Csehszlovákia és a Szovjetunió a Duna vízgyűjtő területének 20°/o-át képviselő Tisza vízgyűjtőjén ötoldalú együttműködésben állapodott meg. Felismerték, hogy a Tiszavölgy vízgazdálkodásának jelenlegi szintjén a vízhasznosítás, a vízkárok elleni védekezés, a vizek tisztaságának megóvása csak az egész vízgyűjtőre kiterjedő, átfogó komplex intézkedésekkel oldható meg és törekedni kell a vízgazdálkodási feladatok összehangolt egységes tervek szerinti megvalósítására. Ezt szolgálta a Tisza-völgyi Vízgazdálkodási Keretterv kidolgozása, amely a Tisza-medencére vonatkozó vízvédelmi egyezmény szükségességére is rámutatott. Tekintettel arra, hogy Magyarország vízhasználatainak mintegy ötven százaléka a Tisza vízkészletét terheli és az ország területének fele a Tisza vízgyűjtő területén fekszik, ugyanakkor az ország területén keletkező és átfolyó 120 milliárd m3-nyi sokévi átlagos vízmenynyiségnek csupán 20%-a képződik a Tisza vízgyűtőjén, a Tisza vízkészletének kihasználtsága átlag feletti. Ezért a Duna-medencében a Tisza vízgazdálkodási kérdései — ezen belül pedig a vízminőségromlás megakadályozása — kiemelt fontosságú. Figyelembe véve, hogy a Tisza vízgyűjtő területének 46%-a helyezkedik el Románia területén és a Tisza vízkészletének 52%-a képződik ezen a területen a magyar, román kétoldalú vízminőségi együttműködés elsődleges fontosságúvá vált. Továbbá figyelembe véve azt, hogy mind az EGB, mind a KGST keretében folyó erőfeszítéseken túl a hasznosítható vízkészletek minőségének megóvása, elsősorban kétoldalú államközi szerződésekkel lehetséges, kiemelt fontosságú a két fél együttműködésével korábban kidolgozott és megújítás alatt álló vízügyi egyezmény. Az Egyezmény a vízminőség megőrzésével kapcsolatosan rögzíti, hogy ,,A felek a határ által átmetszett vízfolyásokat megvédik minden olyan szennyeződéstől, melyek a határszelvényben a Vegyes Bizottság által megállapítható vízminőségi mutatók határértékeihez képest, a vizek minőségének leromlásához vezetnek." A gyakorlati végrehajtás érdekében következésképpen vízminőségi határértékeket kell a határ által átmetszett vízfolyások határszelvényeire külön-külön vízminőségi mutatónként kidolgozni. E munka során célszerű szem előtt tartani a korunkban általánossá vált nemzetközi törekvést, amely az emberi környezet védelmére, közte a vizek minőségromlásának megakadályozására irányul, sőt erőfeszítésekre indít a jelenlegi vízminőségi állapot megjavítására is. Különösen törekedni kell a víz megfelelő minőségben való megőrzésére azokon a vízgyűjtőkön, amelyeken a felsőbb vízhasználatok a vízmennyiség túlnyomó többségét igénybe veszik, s ennek következtében az alsóbb vízhasználatokhoz lefolyó vízmennyiség jelentős mértékben csökken, illetőleg a használat következtében károsodik. Az alsóbb vízhasználatok számára megfelelő minőségű vízmennyiség biztosítása a csökkentett vízhozamokra nézve is követelmény. Ebből kiindulva a vízminőségi határértékeknek olyan vízminőséget kell garantálniuk, amelyek biztosítják — a megépült és tervezett vízhasználatok frissvízigényeinek a jelenlegi vízminőségi feltétetek meliett való kielégítését, — a határ által átmetszett folyók biológiai viszonyában, a vízkörnyezet kialakult egyensúlyában bekövetkező káros mértékű változás elkerülését. A jelenlegi vizminőségi állapotot tükröző vízminőségi határértékek kidolgozásához kiinduló feltételként korábbi megállapodás alapján rendelkezésre áll: — a magyar—román határt alkotó és a határ által átmetszett folyókon végzendő közös vízmintavételekre és vízminőségi vizsgálatokra vonatkozó szabályzat alapján végzett közös mérések, — a váratlan, veszélyes és el nem kerülhető szennyeződések esetén követendő eljárásra vonatkozó szabályzat alapján végzett közös mérések, — a medrek természetes vízforgalmának fenntartása érdekében mederben hagyandó vízhozam, — a vízminőségi határértékek érvényessége és kidolgozása szempontjából megállapított alsó (legkisebb) vízhozam határérték (mértékadó vízhozam). A jelenlegi feltételekhez és a mértékadó vízhozamhoz tartozó vízminőségnek a mért adatok alapján történő közvetlen meghatározása nem lehetséges, mert amint az 1. táblázatból kitűnik, a mért vízhozamtartomány nem fedi le a mértékadó vízhozam tartományát. Tekintettel arra, hogy a mértékadó vízhozam az eddig előfordult legkisebb vízhozamok tartományába esik, csak kis valószínűséggel várható a mértékadó vízhozamnak megfelelő vízhozamnál végrehajtható mérés. Ezért a mért tartományból a nem mért kisvízi tartományba való extrapoláció lehetőségét vizsgáltuk meg, a vízhozam és a szenynyezőanyag-koncentráció közötti kapcsolat felhasználásával. A vízhozam és a koncentráció kapcsolata A vízhozam és a koncentráció közötti összefüggés a mérési adatokra illesztett különböző függvényekkel határozható meg a legkisebb négyzetek módszerével. Ez a módszer ugyanis lehetőséget nyújt arra, hogy a meghatározott függvények paramétereinek és függvényértékeinek a megbízhatóságát a matematikai statisztika eszközeivel könnyen jellemezzük. 11
