Magyar Vízgazdálkodás, 1981 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1981-06-01 / 6. szám
Jókai és a vizek világa Jókai Komárom szülötte, ahol hatalmasan kiszélesedik a Duna. Belefolyik a Vág; az összefolyásnál épült fel a hatalmas vár, amely a magyarság és így Jókai életében is döntő szerepet játszott 1849-ben. Az élénk fantáziájú fiatal Jókai Mór magával vitte a vizek birodalmának, a folyómenti fáknak, a csivitelő madaraknak emlékét. Szívesen időzik az Al- Dunánál, amelyről oly ragyogóan írt az Aranyemberben, de ő maga csak a regény megjelenése után látta. Mégis úgy írta le, hogy az a valóság költői mása. Az Ister, a Duna, amely az Alpok irányából jön be Dévénynél „ ... megszokta a magyar sík lapályon ezer ölnyi mederben haladni a vaskapuhoz érve... akik addig utaztak rajt. . . nem ismernek rá. Az ősz óriás szilaj hőssé ifjúi, hullámai szökellnek a sziklás meder felett.. Jókai természettudományi, műszaki ismeretei elképesztően széles skálájúak. Egy erdélyi magyar író — Veress Zoltán — a Jókai természettudománya c. Kriterion könyvben próbálja felmérni az író tudományos szellemi „hinterland"-ját. Lapunk, a napilapok, a folyóiratok sokat foglalkoznak az égető kérdéssel, miként lehetne az élővizek felelőtlen szennyezését meggátolni, a természet bőkezű adományát — a vizet — az emberiség, az élők és az utódok számára megmenteni. A múltban is volt vízszennyezés, csak persze nem olyan mértékű, mint manapság. Jókai személyes élmények, tapaszalatok alapján erről is tudósít bennünket. A régi kisüzemek is szennyeztek. A múlt században a kisipari műhelyek mocskolták a vizeket. Jókai az Asszonyt kisért, Isten kisért c. 1881-ben megjelent művében a pesti kültelkek kisműhelyeiről ezt írja: „ .. . minden háznál van valamiféle gyár, ami különbnél különbféle disznósággal foglalkozik. Annak az udvarából mindegyiknek jön ki az utca közepére, minden szemérmes takarózás nélkül egy széles, mély árok, ami a gyárból a mindenféle moslékot levezeti. Azokat aztán felveszi egy közös csatorna .. Ma már kevesen tudják, hogy Budapesten a Központi Vásárcsarnok melletti Pipa utca helyén évszázadokon át cserzővargák dolgoztak. Hogy mi mindent engedtek a Dunába, arról jobb nem beszélni. A cserzéshez haszált cserhéj belekerült a vizesgödrökbe is és halmozódott, halmozódott. A ferencjózsefi idők egyik minisztere megtakarított pénzéből itt akart építkezni, de nem tudta mi van a talaj alatt. Mit szaporítsuk a szót, hosszú cölöpöket kellett leverni, hogy falazni lehessen, s mire a ház felépült, a jelentékeny tőkéből adósság lett... A kisipari műhelyek — tímár, kelmefestő, cserzővarga, pacalos, beles stb. — rengeteg szennyet öntöttek a Dunába, de — ha hinni lehet a régi híradásnak — Nagytéténynél már annyira feltisztult a víz, hogy inni lehetett. A győri „vizes-taligások” nagy hordókban hordták a tiszta Duna-vizet ivásra. így volt ez más Duna-menti városokban is. Az ivóvizet persze ott vették a folyóból, ahol a város még nem szennyezte be. A Fekete gyémántok — 1870-ben megjelent — Jókai regényben olvassuk egy vashámorról, amit nyilván személyesen is látott: „a hámorból egy rozsdavörös patak omlik a hegymeredély alá, a szénbányából pedig egy tintafekete. A völgyben egy mederben összejönnek és továbbfutnak; egy ideig védi magát a rozsdavörös a fekete ellen, utoljára megadja magát, s elvégre erdőkön-mezőkön győztesen száguld végig a fekete patak.” (Aki látta a Szinva patakot, vagy a győri Rába torkolatnál a vörösiszaptól sötét színű Rába és Kisduna vizét keveredni, jól elképzelheti, hogy Jókai nem csupán mesélt. . . A „De kár megvénülni" című — a millennium idejében megjelent — regényében a Bondavölgyről így írt: „Az ivóvízvezeték csap fölé az volt írva nagy betűkkel, „ebből a vízből nem kell inni" mert a vízvezetékhez a parkon átfolyó patak szolgáltatja a vizet, de az a sok fabrika salakjától, amik mellett elfolyik, egészen telítve van már mindenféle csávával és ércméreggel .. ." Persze nemcsak a szennyezést veszi észre, szívesen és sokat ír az üde tiszta forrásvizekről is. A természet védelmének gondolata, a mérnöki szemlélet és mesélőkedv egyaránt árad Jókai műveiből. Olvassunk el egy részletet a Névtelen vár című regényéből, amelyben nemcsak az utolsó nemesi felkelésről, hanem a Fertőről és Hanságról is sok szó esik.........a Fertő túláradásának okait már régóta fürkészték. Az utolsó 10 év alatt (a XIX. sz. első évtizedéről van szó. H. A. megj.) negyvenkétezer hold mívelt termőföld lett vízfenékké, akik azon éltek, koldusokká. Amit tudósok nem bírtak találni, arra rájött egy bolond ember... ez a múlt évben Győr táján a hajóból a Dunába ejtette, bodnársulykát, ami elmerült. Az idén visszakerülve a Fertő tájékára megismeri a hajdani bodnár gazdája kezében az elveszett sulykot. Ez az én sulykom, mondja neki én ejtettem a Dunába Győrnél. Lehetetlen az, mond a bodnár, a feleségem itt fogta ki a Fertőből ... Mégis az enyém, bizonyságul mondhatom, hogy a sulyok fejébe van cövekelve hat darab körmöci aranyam. A cöveket megtalálták és benne volt a sulyokban a hat arany ... Ezért úszott a víz alatt... a bolond emberrel történt anekdota a mi tudós mérnökünket arra a következtetésre vezette, azoknak a vizeknek amik a Hanság tavaiból az ingó lápföld alatt a Fertő tó vizét eddig a Dunába levezették, most fölfelé kell folyniok, valami ismeretlen gát állja útjukat... Hogy azt ki lehessen puhatolni az egész Fertő tó és Hanság vidékét újból fel kellene mérni ... Uj felmérésre van szükség s csak azután, ha ki van derítve, hol a befolyást gátló akadály, akkor lehet annak az elhárításához fogni . ..” Jókai itt egészen modern mérnöki felfogással foglalkozik a mesebeli tájjal, látszik, pontosan tudta, mi a térképezés, a szintezés, a háromszögelés. Jó tudni, hogy az 1930-as években komoly tudományos értekezések foglalkoztak a Fertő szint-ingadozásaival. Tanulmányozták a Duna vízjárását, sőt érdekes grafikonok jelentek meg, amelyek a napfolt gyakoriság és a vízszintingadozás között próbáltak összefüggést megállapítani. Jókai, mint kecskeméti diák, Gyenes Mihály városi főmérnöknél lakott, akivel végig szekerezte a pusztát. így közvetlen közelből ismerte meg a mérnöki munkát. Ha aztán tudjuk, hogy gazdag könyvtárában sok technikai, természettudományi könyv volt, nem csodálkozunk a nagy író természettudományos és műszaki ismereteinek bőségén. A folyamok, tavak, mocsarak, lápok rendezését végző nagy szabályozásokat, csatornákat tervező mérnökök munkája iránti tisztelet egyetlen magyar írónál sem tűnik fel annyira, mint Jókainál. Az Új földesúr című könyvében írja: „...a tenger száz mérföldnyire van, azért mégis megmondja Aladár úrfi, hány lábbal fekszik a mi tornyunk gombja magasabban a tenger színénél. Aladár úrfi kitanult mérnök ... ha ő azt mondja, hogy árvíz lesz a falunkban, hát akkor az lesz, mert azt érti . .." Kár, hogy a vele foglalkozó rengeteg tanulmány alig szól az író mérnöki-műszaki ismereteiről és felfogásáról. A Névtelen vár tudós inzsellére „hozzáfogott a Fertő és Hanság térképezéséhez . . . s télen át, a befagyott tavakon keresztül-kasul méregetve, elkészítő az egész . . . térképét. Valódi szaktudományi remekmű volt az .. . annyi bizonyos, hogy az általa vezetett munka után a Fertő egyszerre minden oldalán elhagyta az elfoglalt termőföldeket, visszatért régi medrébe . . .” Jókai tereptani és térképészeti ismeteiről jó képet nyújt az utolsó nemesi felkelés hadműveleteiről adott leírása ugyancsak a Névtelen vár-ban. A szabályozási munkák befejezése után — olvassuk — ,,... az egyetlen csatorna, amely a Király-tót a Rábcával összekötötte, oly rohamosan zúdította le a Fertő vizét, hogy amint az egész Hanság ingó lápföldje egyszerre egész tömegével alászállt, a réten emberderék vastagságú szökőkutak lövelltek föl szerteszéjjel, a világ csodájára ..." Ide kívánkozik annak elmondása is, mi történt a múlt század mérnökeinek felvételeivel, térképeivel, a határjárásokról, kubikosmunkákról, hidak, kompok létesítéséről szóló eredeti okmányokkal, rajzokkal, amelyek közt Vásárhelyi Pálnak is sok térképe, vázlata, mérési jegyzőkönyve volt. Nos, az illetékes hivatal hivatalsegéde a nagy selejtezéskor az egészet elhordta a MÉH- be. Néhány könyvecske maradt, ezeket a Műszaki Múzeum vette át, ahonnan a selejtező hivatal erélyesen visszakövetelte .. . Jókai fantáziája csillog, amikor a múlt század elején a Hanságban elveszett és elvadult gyerekről, a Hány Istókról beszél, akit megpróbáltak emberré nevelni, de nem sikerült, mert visszaszökött a lápba, ahol nyoma veszett. Komáromi emlékei gyakran felbukkannak műveiben. Szívesen írt vízimolnárokról, szuperekről, halászokról, burcsellásokról. Dr. Horváth Árpád 23
