Magyar Vízgazdálkodás, 1981 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1981-03-01 / 3. szám
A FERTŐ NÁDASAIBAN Télen-nyáron aratás Kemény hideg volt, amikor tél derekán a Fertő tónál jártunk. Komisz szél seperte a havat az utakon, mozgatta a látóhatár aljáig terülő nádast, keverte, kavarta a füstöt a házkémények fölött. Még így, rideg téli szépségében is megkapóan szép a Fertő-táj. Közép-Európában az ázsiai sztyeppéi sóstavak legnyugatibb képviselője, flórája, faunája az arai-tavi, kaspi-tengeri szikes puszták legmesszibb hírnöke. A legnagyobb azon sóstavaik között, amelyek a mi Alföldünkön, főként a Tiszántúlon és a Duna—Tisza közén is megtalálhatók. Vízfelületének nagyságát tekintve — 320 km2 — az ötödik helyet foglalja el Európa tavai között. „Két ország tava", mondják, mert mint ismeretes, az első világháborút követő határmegvonás óta területén Magyarország és Ausztria osztozik. Közel 100 km hosszú partvonalából 25 km esik magyar területre, és a hozzánk tartozó tórész 88 százalékát nádas borítja. Itt a víz sekély, átlagmélysége 50—60 cm, a mederfenéken felhalmozódott iszap vastagsága eléri a 60 cm-t. Vizét a Wutka és a Rákos patak táplálja, fölös vizeit a Hanság főcsatornán és a Rábcán vezetik a Mosoni-Duna-ágba és onnan a Dunába. A Fertő tónak a felszínéhez képest sekély vize okozza azokat az érdekes ingadozásokat, amelyeknek következtében időről időre többször is teljesen elvesztette vizét vagy annyira kiszáradt, hogy csak legmélyebb részein maradtak vissza kisebb-nagyobb tócsák. Volt, hogy emberöltőkre is kiszáradt. A legutolsó teljes kiszáradás 1865—1868 között volt, amikor is a tóban minden élőlény elpusztult. A szeszélyes természeti jelenségről Jókait idézzük: „A partbirtokosok, kik odáig a víz tükrét bírták, most elfoglalták a kizöldült tófeneket... kiadták haszonbérbe: az árendások tanyákat, gőzmalmokat építettek az »új földre« .. . Egyszerre aztán megint más jutott eszébe a Fertőnek: újra kinevezte magát tónak, visszafoglalva elébeni méltóságát, s vetések, tanyák megint eltűntek a zöld hullámtükör alatt". A vízszintingadozás káros hatásairól Pichler János aramyakl. mérnök, az MTA Fertő-táj bizottság titkára, a VITUKI tudományos tanácsadója így ír ,,A Fertő •tó és környékének fejlesztése és tudományos kutatása” c. egy évtizede megjelent tanulmányában: ,,A vízszint szélsőséges ingadozása (az előző évszázadokban a 280 cm-t is elérte, az utolsó 60 év alatt 140 cm körül mozgott) káros hatással volt a tó élővilágára, bizonytalanná tette a gazdasági hasznosítást, a nádtermelést és a halászatot, valamint a fejlődő fürdő- és vízisportéletet. A tó az elmúlt századokban több esetben kiszáradt (1693, 1740, 1773, 1811, 1865—68), máskor vízállása any•nyira megemelkedett, hogy területe másfél-kétszeresére nőtt (1741—42, 1786, 1797, 1838, 1941). Sekély vízállás és nagy hideg idején a fenékig, sőt az iszaprétegig is átfagyott. A tó vízviszonyaiban a múlt század végéin jelentős változást idézett elő a Felső-Dana és a Rába szabályozása, a Fertő széli zsilip 1908-ban történt megépítése lecsökkentette a másik szélsőség: a kiszáradás veszélyét." A szerző azonban hozzáteszi, hogy a zsilip megépítése óta is bekövetkezhet — száraz periódusban, pl. 1929-ben — a vízszint olyan mértékű csökkenése, amely a tó élővilágára, az üdülésre, a vízi sportra, a nádtermelésre rendkívül káros, sőt katasztrofális lehet. A Fertő nádja nagy kincset jelent — országunk nádvagyonának egyharmada a Fertő tó magyar részén terem, ennyi és ilyen jó nád sehol máshol nincs az országban. Régi adat: 1942-ben 158 ezer kéve nádat vágtak a Fertőn, és ez jó pénzt hozott az akikori uradalomnak: több mint 100 ezer pengő tiszta jövedelmet. Ma? Fertőszentmiikfóson Stnéhn József, a Fertői Nádgazdasági Vállalat (Kiváló Vállalat) főkönyvelője a következőket mondotta: — A Fertő tó mintegy 7 ezer hektár •nádas területén gazdálkodunk, de a Balaton északi partja, a Győr környéki tavaik nádasai is hozzánk tartoznak, sőt alföldi termelőszövetkezeteiktől is bérelünk szikes területeken nádasokat. A Fertőn két és félmillió kévét aratunk, 500 ezer kévét pedig egyéb területeken. Ebből a mennyiségből mintegy 150 millió forint értékű termelési értéket állítunk elő. Nyolcvan százaléka tőkés exportra kerül: évente egymillió 700 ezer kéve tetőfedő nád, egymillió 500 ezer m2 nádszövet és 250 ezer m2 nád pad ló, valamint 130 ezer m2 kertészeti takaró. Termékeinknek elsősorban az NSZK-ban és Hollandiában van piaca, de nádszövetet szállítunk az USA-ba és Kanadába is, 6—700 ezer m2-t. — Aratnak még kézzel nádat? — Tíz-tizenöt évvel ezelőtt kézi munka volt, de ma már kézzel -nádat a mi területünkön nem arat senki. Hat éve dán gyártmányú gépeket használunk: 16 nagy teljesítményű nádarató kombájnnal rendelkezünk, úgy hogy most már a nád aratása jól gépesített folyamat. Jól gépesített a feldolgozás is; itt történik Fertőszentmiikfóson, és van egy kisebb üzemrész Fertőbozon is. A feldolgozásnál 120 környékbeli lány, aszszony dolgozik, a nádarató férfiak zöme szintén a Fertő menti községekből — Fertőhöz, Fertőhomok, Hidegség stb. — jár be. — Milyen a kapcsolat az Északdunántúli Vízügyi Igazgatósággal? — A nádasterület az ÉVIZIG kezelésébe tartozik, mi a kitermelést végezzük, és ehhez kapunk segítséget az igazgatóságtól. Különösen fontos ez a vízszint tartásánál: most magas a víz-Ma már senki sem aratja kézzel a nádat a Fertő tavon 26
