Magyar Vízgazdálkodás, 1980 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1980-02-01 / 2. szám
VIKUV alkotóház. Előtérben Zsigmondy Vilmos fából faragott szobra csak akkor tarthatja magát az áramló víz nyomásával szemben, ha elegendő mélyre nyúlik le. Különben a víz előbb átszivárog alatta, majd átfolyik, és végül átzúdulva fölemeli a szádfalat és az építmény összedől. Az Új fö'idesúr-ban a mérnököt úgy állítja elénk, mint egy technikai korszak főszereplőjét. Megkapóan írja le az árvízgát — nyúlgát — építését, amit a mai napig azért neveznek „nyúlgát"-nak, mert olyan gyorsan építik, hogy szinte futnak a gátkoronán. Az Aranyember-ben színes leírást kapunk az al-dunai Kazánszoros sziklavadonáról, ahol a dunai hajókat lovakkal vontatják. Jókai idejében a Duna bal partján már elkészült a híres vontatóét, amelyet Széchenyi barátja és munkatársa, a másik nagy magyar mérnök, Vásárhelyi Pál tervezett és épített. Az úttal párhuzamosan húzódik a Duna jobb partján a Traian császár 'légionáriusa által épített hadiút, amelynek nyomai helyenként még ma is láthatók. Amikor a Jövő század regényében Tatrangi Dávid repülői az Al-Dunát keresztbegátolják, voltaképpen száz évvel előre látott az író. Hiszen a mai Vaskapu erőművet és hajózózsilipet jósolta meg. A Fekete gyémántok „Rauné" urában voltaképpen Zsigmondy szólal meg. Rauné úr és Berend Iván „késő délig odalent jártak. Két szakember tartott egymás fölött különös érettségi vizsgát . .. Rauné úr ... mielőtt Iván tárnájának átmetszeti térképét látta volna, hozzávetőleg meg bírta becsülni a réteg alakulásáról, mennyi köbtartalmat ígér ez a tárna és meddig terjedhet ez a kőszéntelep, még Iván tulajdonát képező birtokon túl...” A bánya — mint események szintere — gyakran visszatér Jókai regényeiben. Vitathatatlanul Zsigmondy hatására. Valóságos bányásztörténetet olvashatunk ki egyik-másik hangulatos leíró -Zsigmondy Vilmos szobra az alkotóházban sóból. Az erdélyi aranyról írva — a Szegény gazdagok-ban — megemlíti, hogy „...még a rómaiak kezdték el a bányákat megnyitni, kiknek ugyan nem volt lőporuk, de volt rabszolgájuk”. Jókai nemcsak kora technikájának, hanem a technikatörténetnek is mestere. (gy például az aranykinyerés régesrég elfeledett módját is leírja a Szegény gazdagok-ban. „Mindenfelé a patakok mentén — olvassuk — egész sorozatait látni az érctörőknek — zúzónyilas szerkezeteknek — egyik csinosabb, másik rongyosabb, némelyiknek vize nincs, vagy aranya, az nyugszik, a többi nagy gondolkodva hullatja kallóit..." Nagybánya, Verespatak környékén talán még ma is van néhány évszázados érczúzómű ... A II. világháború előtt és alatt még dolgozott néhány. Az aranykinyerésről szólva megjegyzi, hogy „akik itt törik az aranyért a követ, rongydarócban járnak, málékenyeret esznek, fakunyhóban laknak, korán elhalnak; a világ legszegényebb emberei azok”. Jókait érdekli a kohászat, a villamosság, a haditechnika; botanikáról, zoológiáról, orvostudományról nem is szólva. A repülés őstörténetéről például sehol olyan izgalmas, valósághű leírást nem olvashatunk, mint a Jövő század regényében. A Három márványfej című írásában (a Dubrovnik városkapuján levő három szoborfejről van szó) sajátságos hadihajót mutat be: ......evezőikkel hajtottak a szemközti ellenségre, azonban, amint egy parittyalövésnyire értek hozzá, minden ember behúzta evezőjét s pajzsát, szekercéjét kapta fel, mások parittyáikhoz, tegzeikhez nyúltak, embererő többé nem hajtotta a liburnát, hanem „állati virtus"; a hajó belsejében volt egy taposómalom, ökrök hozták mozgásba, a géphez a hajó két oldalán két lapátos kerék volt alkalmazva, amelyek nagy robajjal csapkodták a vizet s vitték a hajót előre.” A világhírű Uchatius-féle acélbronz ágyúcső készítésénél is szívesen időzött. De kár megvénülni című regényében így írt erről: „ ... veszünk egy nagy lyukat, azt körülöntjük rézzel s kész az ágyú ... azután keresztülpréselt acélkúpokkal addig tágítjuk, amíg a cső belseje a mechanikai sajtolás által a réz lágyságából az acél keménységébe megy át, így lesz belőle acélbronz, abból azután dupla adag lőporral lehet lőni.” Remek leírást ad az 1849-ben feltűnt Colt-féle forgópisztolyról a Tengerszemű hölgy-ben. (... ha Petőfi kezében egy Colt lett volna Segesvárnál.., hogyan alakul a történelem? . . .) „Elölről kellett tölteni... arra parafafojtást megerősíteni... azután a golyót töltővesszővel és kalapáccsal a cső'be beverni, majd a töltényhengert visszakapcsolni, a piramidlikra lökupakokat felrakni; az ellenség azalatt pauzálhatott és nézhette, mi lesz ebből ...” Jókai gazdag könyvtárában — ma is megvan a hagyatékban — volt egy tízkötetes német munka: a Találmányok könyve. A múlt század második felében adták ki technikatörténeti adatokkal és képekkel. Sok ilyen könyv, valamint Zsigmondyhoz hasonló ipari, tudományos szakember barátsága tette lehetővé, hogy meséi nemcsak szavakkal játszó üresjáratok, hanem ismereteket is nyújtanak. Dr. Horváth Árpád 9
