Magyar Vízgazdálkodás, 1980 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1980-06-01 / 6. szám
Egyezménytervezet- a határvizekről A magyar—szovjet vízügyi együttműködésről K. Sz. Hilobocsenko nyilatkozata a tárgyalásokról Nyíregyháza a Felsőtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság székházában folytak azok a magyar—szovjet kormánymeghatalmazotti tárgyalások, melyek a két ország határvizeire vonatkozó egyezmény tervezetet dolgozták ki. A magyar küldöttséget dr. Breinich Miklós, az Országos Vízügyi Hivatal első elnökhelyettese, a szovjet tárgyaló felet K. Sz. Hilobocsenko vízgazdálkodási miniszterhelyettes vezette. A tárgyalásokon jelen voltak a területileg Illetékes vízügyi igazgatóság vezetői, magyar részről dr. Szeifert Gyula, szovjet részről Sz. J. Pljuscs. Amint ismert, hazáinkban Szabolcs-Szatmár megye területén a Tisza, a Túr, a Batár, a Csaronda és a Szipafőcsatorna minősül határvíznek. A tárgyalásokat követően K. Sz. Hilobocsenko nyilatkozott lapunknak. — A meghatalmazottak értekezletének az volt a célja, hogy egy új, hatékony egyezményt készítsenek elő, amely lehetővé teszi mind a magyar, mind a szovjet fél részére a határvizek mentén a magasabb szintű együttműködést. A jelenleg hatályban levő megállapodás harminc esztendős, éppen az idén emlékezhetünk meg három évtizedes múltjáról. Meggyőződéssel mondhatom, ez idő alatt minkét fél pozitív tapasztalatokat szerzett az egyezmény hatékonyságáról. Még véletlenül se tudnék példát hozni arra, hogy ez idő alatt bármilyen probléma adódott volna a közösen megfigyelt műtárgyaknál, a partvédelemnél, vagy bármilyen gátszakadás, hiba történt volna együttműködési területünkön. Közös tevékenységünk azonban nem egyszerűen a határvizekkel volt kapcsolatos. Állandó és rendszeres volt a vízügyi szervek között az információcsere, nagyon komoly eredményeket értünk el a határvizek melletti területek meliorizációjában, aminek eredményeképpen területet nyertünk a mezőgazdasági művelés számára is. — Külön szeretném hangsúlyozni a szakemberek cseréjét. A tudományos tapasztalatok, megfigyelések, tervmegoldások közös kidolgozása, szervezési, üzemelési kérdések egész sora vált közös tőkévé. Úgy ítélem meg, hogy ez az együttműködés jelentette az eltelt három évtized alatt a legnagyobb közös hasznot. A kapcsolatok barátsággá alakultak, a magyar és szovjet szakemberek személyes viszonya szervesen illeszkedett a népeink közötti barátság rendszerébe. Ez a helyzet határozza meg mostani tárgyalásainkat, azok szellemét is. A harminc évig jól működő egyezmény hasznát Ön meggyőzően érzékeltette. Most mégis új készül. Ebben mi az új, mivel lesz gazdagabb az előzőnél? — Éppen a harminc esztendő tapasztalatai győztek meg minket arról, hogy az egyezményt ki kell bővíteni. A határvizek mellett ez idő alatt változtak a gazdálkodás körülményei, sok új vonás jelentkezett a vízgazdálkodás egészében is. A mostani tárgyalások egy több éve folyó eszmecsere eredményeit hivatottak összegezni, hogy megszülessen a tervezet. Mindenképpen helyet kap ebben a vízhasznosítás és a vízminőség kérdése is. Tárgyalunk a vízhasználatról is. A víz minőségével kapcsolatban szükségesnek tartom elmondani azt, hogy területeinken még a Tisza is megfelel a KGST normák szerinti i. kategóriának, a víz tisztaságát illetően. Világos, hogy a jó eredmények okait és azok megtartásának módozatait is rögzíteni kell. A korábbinál is komolyabban merül fel az egymás informálásának, segítésének kérdése, de bővültek a vizek felhasználásának lehetőségei is. Mindezek, mint látható, már meghaladják egy egyszerű határvizi megállapodás kereteit, bővebb, gazdagabb tehát a téma. Közösen megfogalmazott formulákra van szükség, egységes törekvéseket kell rögzítenünk. Kidolgoztunk egy közös árvízvédelemre szolgáló dokumentációt is, az ebben való egyetértés az együttes végrehajtás alapjául szolgálhat. Mint látható, sok új vonása lesz az egyezménynek, tartalmazza mindazt, ami a régi életbelépése óta jelentkezett, azokat a tapasztalatokat, melyeket szereztünk, s olyan témákat is, melyek már a jövő vízgazdálkodását segítik elő. Egy ilyen átfogó, s feltehetően újra sok évre szóló egyezménytervezet megfogalmazása nem egyszerű munka. Voltak-e viták a tárgyalások során? — Jó egyezmény csak akkor születhet, ha vannak véleménycserék. Ahhoz, hogy a kölcsönös érdekék és a kölcsönös előnyök érvényesüljenek, erre nagy szükség van. így volt ez most is, de hozzáteszem: a tárgyalások igazi baráti szellemben zajlottak le. Ennek legékesebb bizonyítéka, hogy nincs kétféle egyezménytervezet, csak egy, amit közösen dolgoztunk ki. Ez viszont magába foglalja mind a szovjet, mind a magyar vízügyi érdekeket, tennivalókat. Meggyőződésem, hogy a most elkészült egyezménytervezet, amely mint látható, lényegesen gazdagabb tartalmú, mint a korábbi volt, nagyszerűen szolgálja majd a jó alapokon nyugvó további együttműködést mind a határvizek, mind az annál bővebb témát felölelő kérdésekben — fejezte be nyilatkozatát K. Sz. Hilobocsenko vízgazdálkodási miniszterhelyettes, a tárgyalások szovjetkormánymeghatalmazottja. Bürget Lajos Mi tette szükségessé, hogy országaink között ilyen magas szinten, kormánymeghatalmazottak tárgyaljanak a határvizekről, a vízügyi együttműködésről? Találkozás irodalmunk képviselőivel Az elmúlt évékben és napjainkban egyre gyakrabban kerül szóba vizeink állapota és ez magában hordozza jelenünket, jövőnket. A napi sajtó is egyre gyakrabban foglalkozik talán legnagyobb természeti kincsünk „a vízkincs” védelmével. Sokan nem gondolják, milyen fontos erről szólni, hiszen nemzedékeket kell megtanítanunk saját érdekükben folyóvizeink, tavaink tisztaságának ügyében és még sokrétűbben kell tájékoztatni népünket hazánk teljes lakosságát érintő köznapi gondjairól, holnapi feladatainkról. Az Országos Vízügyi Hivatal elnöke, dr. Gergely István államtitkár az elmúlt hetékben ezért kezdeményezett találkozót a Magyar írók Szövetsége vezetőivel, az írókkal, hogy őszinte beszélgetés során munkatársaival közösen ismertesse a vízgazdálkodás helyzetét, vessenek fel új témákat, kérjék az irodalom segítségét országunk, népünk érdekében. A létrejött eszmecsere után sok friss, új, eddig ismeretlen kezdeményezésről hallhattak irodalmunk képviselői és valamennyien meggyőződtek arról, hogy milyen fontosnak tartja a szakirányítás a napi hiteles tájékoztatást. A szépirodalom eszközeivel megfogalmazott nagy jelentőségű művek mellett, időszerű publicisztikára is szükség van. Az ágazat vezetése arra kérte irodalmunk képviselőit, hogy ne feledjék, egész társadalmunk érdekében szólnak, amikor vizeink védelmében fognak tollat, írnak és beszélnek a természetért, a vízkincsért, hiszen az egyben az egész emberiségért történik. 22
