Magyar Vízgazdálkodás, 1980 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1980-03-01 / 3. szám

szélynek, / Béts Posson Társaim engem tsaik nevetnek."

Ihletett író tollára kívánkozik Vásárhelyi Pál, a zseniális mérnök emberi tragédiájának megírása. Hiszen sokáig tartotta magát a nézet, hogy a Tisza szabályozásának tervei az olasz Paleocapától 'származnak. Holott az ő szerepe csak arra korlátozódott, hogy Vásárhelyi halála után annak terveit felülvizsgálta, és — sajnálatos felületességgel — kellő helyismeret nélkül módosította azokat. Több kárt, mint hasznot hozott ezzel.

A Tisza szabályozása Európa 'legnagyobb ilyen jellegű munkája volt.

A folyó hossza 1419 kilométerről 966 kilométerre csökkent. Megépült majdnem 3600 kilométer tö'tés, az árvizek levonulási ideje fél évről két és fél hónapra csökkent. Ármentes lett 4,5 millió kataszrofális hold föld.

Aki Ti szószaiké magasságában hajózik, századunk eddigi legutolsó, 1973- tól 1978-ig épített tiszai átvágását láthatja. Talktabájnál pedig újabb, most is

Palkó Géza halászmester

tartó munkálatnak lehetünk tanúi. Kanyart vágnak le, de ma már más szempontokat is néznek.

Az új meder és a holtág között elterülő szigetből üdülőtelep lesz.

SZIGONY ÉS KENDER

A víztől meglehetősen messze él Palkó Géza a tiszaadonyi halász. Háza, udvara nem nagy. Hivatását elárulják a halászikészségek, a szárítani kiterített és a még félig kész hálók.

— Amikor révész voltam, akkor kaptam rá a halászatra. Két-három damilla'l kezdtem. Tizenöt éve úgy alakult, hogy hivatásos halász lettem. Varsával és hálóval dolgozom.

— A szigonyozás már kihalt?

— Nagyapám idejében még előfordult, de ez a módszer elsősorban az állóvizeken, a lápos helyeken volt honos. Itt elsősorban kenderáztatáskor dívott. Nem tudom, mi volt az, ami kiázott a növényből, de tény, hogy a halak megbolondultak tőle. Eleresztették magukat, ilyenkor aztán lehetett szigonyozni őket. Villaágból csinálták hozzá a szerszámokat.

Valami kábítószer oldódhatott ki a kenderből...

— Vannak modern eszközeink is — hoz vissza a jelenbe Palkó Géza.

Az elkészült tiszaszalkai átvágás bejárata

— Halászunk árammal is. Van hozzá egy szerkezetünk, akkumulátorral működik. A műszerládát évente ellenőrzik, és leplombálják. Nem veszélyes. Ha bekapcsoljuk, kétméteres körzetben elkábítja a halakat. De sietni kell a kiszedéssel, mert hamar magukhoz térnék.

Télen léket vágnak a folyón. Ott, ahol a hal el van vermelve. Néha hatásos módszer ez. Két éve Gulácson

5—6 óra alatt 14 ezer forint értékű halat szedtek ki.

— Ritka eset — mondja Palkó Géza. — A kevés fogás a gyakoribb. De ha nehezen is, meg lehet élni a halászatból.

Kimegyünk az udvarra, megnézzük a hálókat. A halász megmutatja, miként köti őket. Keze gyorsan jár.

— Műszálas fonalat 'használunk. Jó, de gondját kell ennek is viselni. Nem árt időnként kiteríteni, hogy a rárakódott vízkőtől megszabadítsuk.

RÉVÉSZBŐL HALÁSZ

Palkó Géza egyébként Amerikában született. Apja 1912-ben kelt át az óceánon. Rézgyárban dolgozott, kint született mindhárom fia. Palkó Géza a középső volt. Az első világháború után, a nagy gépesítések idején sók embert eresztettek széinek. A szülők úgy döntöttek, hazajönnek.

— Nekem nagy élmény volt Magyarország — emlékezik a halász. — Addig nem tudtam, hogy a szilva, a dinynye hol terem. Már itthon jártunk, amikor láttunk égy dinnyés szekeret. Kérdeztük, mi az? A fuvaros adott egyet, mi gyerekék pedig valósággal belemásztunk ...

Itthon aztán ők is élték a szegény emberek életét. Palkó Géza aratott a másén, s ha úgy alakult, a szószóló volt, védte a közös érdeket a bérlővel szemben.

Később katona lett.

— Fronton nem voltam, mert akkor már négy gyerekem volt. összesen nyolc született.

A háború alatt Erdélyben telepedett meg, ott gazdálkodott. Két kis lova regénybe illő kalandokon át hozta haza a családjával együtt.

— Tíz nap, tíz éjjel jöttünk. A hegyekben sok útonálló volt. 'Félégetett falvakon jöttünk, hegyeket másztunk. Amikor hazaértünk 1945 júliusa volt.

Két lova volt, de neki legalább volt. Egész nap a falunak dolgozott, szántott, szállított.

— A földosztáskor öt holdat kaptam. Ehhez felébe felfogtam ugyanannyit, abból éltünk. Bátyám a parasztpárt elnöke vélt, én a kommunista pártot szerveztem. Sokszor a családommal sem jutott időm törődni, de ez lett a szívügyem, ezt kellett csinálni.

A gazdálkodással felhagyva révész lett, révészből meg halász. A múlt év eleje óta pedig nyugdíjas.

— Már míg élek, valami csa'k lesz. Ha egészségem llesz, dolgozom — mondja.

Bürget Lajos—Speidl Zoltán

Taktabájná! kanyart vágnak át

27