Magyar Vízgazdálkodás, 1979 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1979-09-01 / 9. szám
ÚJÍTÁSI BÖRZÉK Szellemi tartalék ma is van még ... 1880-ban kezdődött a kubikosmunka, az algyői munkákkal. Abban az időben a napi kereset két és fél forint volt. Azután nagy tömegek mentek Boszniába, Morvába, Ausztriába, Németországba. 1925-ben még 8—9 pengőre ment a napi kereset, 1928-ban már csak 5—6 pengő volt. 1930-ban 4 pengőre esett. És most 1935-ben 1,50—1,60 az egész. És az a baj kérem, hogy akkordba kell dolgozni, és rezsibe fizetnek. Tökéletes kifejezése a Bedeauxrendszernek: a munkaadók rájöttek, hogy a munkavégző, ha akkordba, szakmányba, általájában vállalja a munkát, akkor aránytalanul többet tud dolgozni. Ezt megfordították, s most a legmagasabb teljesítménye kell adniok, hogy a napszámot megkaphassák. A paprikáskrumpli azonban csak hűl az asztalon, s biztatom az aszszonyt, hogy lássa el a gyerekeket. Megható volt nézni, ahogy elosztotta, két-két gyerek egy tányérra. így többnek látszott. — Az a baj, hogy nem elég, hogy az ember dolgozik; enni is kell. Ha nem eszik, akkor egyáltaláján nem bírja húzni a taligát... Kiszámította, hogy négy pengő hatvan okvetlen kell egy hétre neki, úgyhogy nem tud három pengőnél többet adni a családnak haza. Ebből kell megélni az asszonynak a gyerekekkel. — Hol van itt tizenegy gyerek? — kérdem. — Hát egy az apjával dolgozik, egy ki van adva munkára. Ez a kicsi már három éve kenyérkereső, hatéves korában elment pásztornak, most kilencéves, kap egy nyárra kosztot és tizenöt pengőt, három meg meghalt. Hat van idehaza velem, meg egy öregasszony, aki nem rokon, csak szegény jó asszony, annak is kell néha adni egy falatot, mert-különben itt halna meg köztünk ... Nincs állat, amelyik ezt a nyomort elbírná, az emberen kívül. — Volt maga a harctéren? — Vótam bizony. — Milyen sarzsija volt? — Őrmester voltam, mint tiszthelyettes szereltem le. Az aranyon kívül minden megvan: két nagyezüstöm, két kisezüstöm, három bronzom és Károly csapatkeresztem. Mit kellett egy Rátkai Sándor nevű magyarnak végezni odakinn, hogy ennyi kitüntetést kapjon az osztrák hadvezetőségtől! És az mind semmi ahhoz a hősi fronthoz képest, amit ma kell tartania az üres ágyak és az éhes gyomrok tűzvonalában. Szentes, 1935. október A vízügyi dolgozók munkaversenyének, az újítómozgalomnak a vízügyi szerveknél és a vízgazdálkodási társulatoknál nemes hagyományai vannak. Az V. ötéves terv múlt három évét nézve örömmel állapíthatjuk meg, hogy az újítómozgalom a vízügyi szerveknél és vállalatoknál dinamikusan fejlődött. 1978-ban, 1976-hoz viszonyítva, közel 14%-kal emelkedett azok száma, akik újítási javaslatot nyújtottak be. A növekedés üteme az OVH közvetlen felügyelete alá tartozó szerveknél megközelíti a 17%-ot. Az újítómozgalom szervezésének, irányításának és a dolgozók szakmai felkészültsége színvonalának növekedését jelzi, hogy ugyanezen időszakban 26%kal nőtt az elfogadott, 21%-kal a hasznosított újítások száma. 30%-kal emelkedett az utókalkuiált hasznos eredmény. Kedvezőnek minősíthetjük, hogy növekedett az újítások minőségi színvonala is. Amíg 1976-ban egy utókalkulált újítás átlagosan 310 ezer Ft hasznot eredményezett, 1978-ban már elérte a 607 ezer Ft-ot. A fentiekben ismertetett hasznot az 1978-ban elfogadott 1529 újításból 278 utókalkulált újítás eredményezte. A többi újítást nem kalkulálták. Ezek döntő többségének haszna valóban nem mérhető közvetlenül, mivel munka- és egészségvédelmi, szervezési és más jellegű fontos megoldásokat képviselnek. Eredményük azonban felbecsülhetetlen. Ez utóbbiak tükrözik, hogy a vállalatok vezetői megbecsülik a dolgozók testi épségének és egészségének védelmét szolgáló újítói kezdeményezéseket, és azt jelzik, hogy egyre több dolgozó vállalkozik olyan újításokra, amelyek a termelés minőségi, hatékonysági színvonalának elősegítésén kívül a legfőbb értéket, a dolgozó embert védik, szolgálják. Az újítómozgalom fellendülése nem spontán feladat. önkéntessége a dolgozókra vonatkozik és nem a vállalatok vezető, irányító szervezőire. Ahol ezt megértették, ott nem hagyják parlagon heverni, elkallódni a szellemi tartalékot. örömmel tapasztalhatjuk, hogy sok vállalat már a tervek elkészítésénél számol az újítók kezdeményezéseivel. A termelési, fejlesztési tervekre építik az újítási feladatterveket. A szocialista munkaverseny keretében meghirdetik az újítási versenyt is. ötletnapokat és újítási hónapokat szerveznek. Tervszerűen fejlesztik az újítómozgalom szervezését és propagandáját. Jól ösztönzik az újítások elterjesztését, átadását és átvételét. Jelentős indítást adott a mozgalomnak az OVH által kezdeményezett, a MEDOSZ-szal közösen megszervezett „Vízügyi Újítási Börze és Propaganda Nap". Sajnos, kevés példa van még arra, hogy a vállalatok vezetői újítási pályázatokat írnának ki, vagy megkötnék az újítókkal az előzetes szerződéseket újítások kidolgozására. Nagy tartalékok rejlenek még a komplex újítóbrigádokban. A szocialista brigádok újítási tevékenységében is számolhatunk tartalékokkal. E munkához helyenként konkrétabb szakmai segítséget kellene nyújtani. Anyagilag és erkölcsileg sem ösztönzik elég hatékonyan e munkát mindenhol. Ha nem figyelünk fel erre, és nem teszünk megfelelő intézkedéseket, környnyen megtörténhet, hogy az a lendület és újítási kedv, amely a vízügyi ágazat területén az elmúlt években kibontakozott, megtorpan. Ha összevetjük újítómozgalmunk eredményeit és hiányosságait, joggal állapíthatjuk meg, hogy a vízügyi dolgozók újítói tevékenysége az elmúlt évben is továbbfejlődött, de vannak kihasználatlan tartalékok. Számos olyan kezdeményezést ismerünk, amelyek a mozgalom továbbfejlődését, eredményeinek növekedését segítik elő. Ilyenek például az újítási szellemi vetélkedők, a vállalatok közötti újítási börzék, az „egy brigád, egy hasznosított újítás" mozgalma, a megyei újítási kiállításokon való részvétel, és így tovább. Vannak azonban olyan tapasztalataink is, hogy nem valósították meg mindenütt a terv-, a verseny- és az újítási mozgalom egységét. Egyes vállalatoknál nem igazodnak szorosan a termelési, a műszaki fejlesztési feladatokhoz az újítási célok és feladattervek. Nem irányulnak megfelelően azokra a követelményekre, népgazdasági igényekre, amelyek a termelési ütem növekedését a minőségi mutatók gyorsabb javításával sürgetik megvalósítani. A negatív és pozitív tapasztalatok is érzékeltetik, hogy nem kell kutatnunk az újítási mozgalom továbbfejlesztésének módjait és lehetőségeit. Általánossá kell tenni az élen járó vállalatok munkájának tapasztalatait! Micsuch László 3
