Magyar Vízgazdálkodás, 1979 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1979-01-01 / 1. szám
A Kvassay-zsilip védővonal az összekötő vasúti hídtól az olajkikötőig. 1924- ben Maurer Gyula lett a kikötőügyek kormánybiztosa, helyettese pedig Sajó Elemér. Csepel község részére egy 200 m hosszú rakodópart épül. 1925- re teljesen elkészült az olajkikötő és a kikötői pályaudvart átadták a forgalomnak. 1928-ban elkészül a kikötő, bár sokkal szerényebb kivitelben, mint azt az első tervezők megtervezték, nagy jelentőségét mégsem lehet vitatni. A kikötői létesítmények közül fontosságban kiemelkedik a vámmentes kikötő, az 1. sz. kereskedelmi medence. A kikötőmedence a nagy Duna-ágból torkollik ki a behajózás számára megfelelő szögben. Az 1000X150 m-es nagyságú medence partfalait néhol függőlegesen, másutt lejtősen képezték ki az átrakásnak megfelelően. A partot vasúti sínek hálózták be, jó utakat építettek, hogy a tranzit kereskedelem céljainak megfeleljen. A rakparton felszerelt daruk, híddaruk a korszerű kiszolgálást tették lehetővé akár hajóról vasútra, akár vasútról kocsikra történt az átrakás. A medence északi oldalán helyezkedett el a 385 m hosszú, 36,3 m széles és 43,6 m magas emeletes, középen toronyszerű épület — a gabonatárház. Belülről a tárház részben siló-(cellás) rendszerű — ahová pneumatikus berendezés juttatja a gabonaféléket ömlesztett állapotban —, részben padozatos — ahová zsákolt állapotban futómacskák vitték az árut. Az anyagok mozgatására hossz- és keresztirányú szállítószalagokat, a toronyrészben mérleget és raktárelevátorokat szereltek fel. Az egész tárházban 35 000 tonna gabonát lehetett egyszerre tárolni. A kikötőmedence déli partján helyezték el a nyílt rakterületet, ahová a legkevésbé kényes árukat — követ, szenet, tűzifát rakták. Ezek mellett voltak a darabáruraktárak, ahol déli- és egyéb gyümölcsöket, vegyi anyagokat stb. tartottak. A vámmentes kikötőtől délre építették a szigetre benyúló 120X300 mm-es olajkikötőt. Külföldi olajvállalatok megépítették a 30 000 tonna kapacitású olajtartályokat. A soroksári Duna-ágból nyúlt ki az ipari kikötő 1000X50 m-es méretű medencéje, ennek partjain iparvállalatok letelepedésére számítottak. Atellenben a Dunán, a pesti oldalon épült a ferencvárosi helyi kikötő, amely ekkor még nem — csak 1934-től — tartozott a Vámmentes kikötőüzem fennhatósága alá. Ezt a kikötőt a főváros ellátására építették, és a környező községek árufelhozatalát könnyítette meg. A szénkikötő feladata a szén és kavics ki-berakása, valamint a dunai gőzösök üzemanyaggal való ellátása. A forgalom olyan nagymérvű volt Csepelen, hogy új kikötő építéséről kellett gondoskodni. Ezt a problémát oldotta meg az 1937-ben forgalomnak átadott kikötő, a szabadkikötő, amely ma a 2, sz. kereskedelmi medence nevét viseli. Ez a vámmentes medencétől északra terült el és csak valamivel kisebb, 900X100 m-es. Ekkor névváltozás is történt, a vámmentes a nemzeti, míg a másik a szabadkikötő nevet kapta. Ekkor a kikötő teljes neve: Budapest-Csepeli Nemzeti és Szabadkikötő. Ezt a legfiatalabb létesítményt is gépi berendezésekkel, darabáru-raktárakkal látták el. A „vámmentes” és „szabadkikötő” fogalmakkal kapcsolatban megjegyzendő, hogy valójában vámmentességet a tranzit áruk élveznek, vagyis olyanok, amelyek a kikötőben csak átrakásra, raktározásra várnak. Amennyiben külföldről vámáruk érkeznek a kikötőbe és azt belföldi forgalomra szánják, vagy belföldi árukat külföldre exportálják — azok vám alá esnek. A vámeljárást meggyorsította a kikötőben elhelyezkedett Fővámhivatal Kirendeltség. Amikor megnyílt a szabadkikötő, a vámmentességet megkapta, kibővített jogkörrel. Területén a vámáruk a raktározás időtartama alatt feldolgozhatok, átcsomagolhatok; sőt megváltoztatható az áruk állaga — vámmentesen. A szabadkikötő tehát vámkülföldnek számított. Cél évszázad után, bár történtek ter-Г vezések a kikötő bővítésére — melyek nagyvonalúságban vetekednek a Gonda-féle tervvel —, a fejlesztés, legalábbis egyelőre, meqakadt. Csak a jövő hozhatja meg annak a tervnek megvalósulását. amelyet elődeink a Csepelszigetre annyi körültekintő gonddal terveztek, hogy az egész ország kereskedelmét bekapcsolják a Duna—Tisza-csatorna megépítésével a nagy európai víziútrendszerbe. Веке Margit 29 A gabonatárház
