Magyar Vízgazdálkodás, 1979 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1979-01-01 / 1. szám
A csapósnak, amely 1838. március közepén a szerencsétlen városra tört, hónapokkal előbb megvoltak az előjelei. Január elején Budafoktól Kalocsáig számos helységet már elöntött az ár. Január 6-a után Buda egy része már 6 napra víz alá került. Január 7-e és 13-a közt beállt a Duna Pest és Pozsony közti szakasza. Február 23-án megkezdődött a rohamos enyhülés; március 6-án Buda egy része újból víz alá került. A hatóságok csak most kezdtek védekezni. Közben a rohamosan áradó folyó jege március 5-én megindult Bécsnél, 8-án már Komáromnál is jégmentes a folyó. Esztergom alól már korábban elmegy a jég, de Kisoroszinál elakad, s felette 40 km-re mindent elönt az ár. Vác már a kisoroszi torlasz kimozdulása után pusztul el. Mintha egy völgyzáró gát szakadna át, olyan áradat zúdul lefelé Pestre, Budára, maga előtt tolva a jeget. Március 13-án dél felé éri el a két várost; a vízszint déltől este 6 óráig 60 cm-t(!) emelkedik. Este 6 óra tájt a mai Vigadónál átszakad a gát; ezt a rést még eltömik. Este 9 órakor azonban a gát nem bírja tovább a nyomást; éjfél után pedig a város északi részét védő váci nagy töltés sem. A város északi s belső részei már víz alá kerülnek. S amikor Soroksárnál újabb jégtorlasz képződik, 14-én hajnalban átszakad a soroksári gát is, s a Ferencváros percek alatt víz alá kerül. 15-én tetőzik az ár, 929 cm-es vízszinten. Aznap éjfél előtt végül kimozdulnak a torlaszok, megindul az apadás. 18-án délre az árvíz lényegében elvonul. Wesselényi, a mentés hőse, március 14-én hajnaltájban lép munkába. Minden oka megvolna rá, hogy távol tartsa magát tőle; hatalmas, sporttal-vadászattal megedzett fizikumát már egy sereg súlyos kór ássa alá (vese-, vérbaj, köszvény stb.) —de az ellenzék volt vezérénék elsőnek keli lennie a csapás elleni küzdelemben. A pesti Városházánál keres csónakot (térdig, övig, majd nyakig gázolva a jeges árban); csónak nincs. Reggel 7 órakor szállhat csak csónakba, a derekasan helytálló Havas pesti szenátor veszi fel. A belvárosban mentenek. Havas elsősorban szenátortársait helyezné biztonságba, pedig a belváros tele csónakkal, s a veszély fenyegetőbb a Ferencvárosban. Végre déltájban indulhat Wesselényi a József- és Ferencvárosba; ott már dőlnek össze a gyengén épitett kis házak. A mai belső Józsefvárosban buzgólkodik. Evezősei kétszer is váltanak reggel óta, estefelé Havas is kiszáll; maga véges-végig evez, kormányoz. Este van már amikor Prónay Albert Pest megyei adminisztrátorral találkozik: az ugyanis háza erkélyén pipázgatva szemléli a „spektákulumot". * * Részlet Trócsány Zsolt: Wesselényi Miklós és világa c. könyvéből. A DIAC4 PESTI JEGES ÁR az Árvízi hajós Wesselényit már délelőtt felbőszítette, hogy gróf Csekonics a lovai számára keres helyet ladikkal. Felkiabál Prónaynak: „És te itt pipázol?” Az elszégyelli magát, s alkalmi tutajon maga is keményen munkához lát. Wesselényi pedig ott evez este 7 óráig a romokkal, bútorokkal, jéggel eltorlaszolt utcákon, evezősei nem vállalják tovább a munkát. Pár óra pihenő. A belső Erzsébetvárosban dolgozik tovább éjszaka, gyenge holdfényben, egy lámpás s egy nagy templomi gyertya világánál — háta mögött omlanak össze a házak, amelyek tetejéről épp megmentette az odahúzódottakat. Másnap reggel ismét a mai belső Józsefvárosban nyújt segítséget. Itt már kevesebb a menekülésre váró ember — csak a házfedelekre szorult kutyák üvöltenek, s védik morogva elmenekült uruk vagyonát. Wesselényi most már a külső városrészek felé tart; a Ludovica táján rakja szárazra megmentettjeit. Ott ismét visszataszító meglepetés. Nemcsak a megye első tiszviselőjét kellett megszégyenítéssel munkára serkenteni, nemcsak Csekonics vette igénybe a mentőcsónakot lovai számára, s még a derekasan munkálkodó Havas is elsősorban szenátortársaiért siet — a Ludovicánál egy sereg hangoskodó elveszi tőle a csónakot, hogy vagyonát helyezze biztonságba. A vagyonmentők jó részéről kiderül, hogy rabló. Wesselényi hajó nélkül marad; végre valahogy bejut a Károlyi-házhoz s pár órára ismét hajót kap. 16-án reggel újra vízen van: ekkor akadályozza meg a Curia akkori épületénél a pánik kitörését. Wesselényi már az árvíz utáni bajok elhárításába és az újjáépítés hatósági munkájába kapcsolódik bele. A hatóságok súlyos mulasztást követtek el a megelőzés terén. A vész alatt sem mutattak elég buzgalmat. A segély árad ugyan a városba, de Wesselényi a munka nélkül maradt városi nép elégedetlenségétől tart. A romeltakarítás, sérült házak helyreállítása, utcatisztítás munkájára fogná be őket, katonai irányítással, becsületes napszámbérrel (fedezet volna rá). Javasolja, hogy katonai sátrakban, barakkokban, vásári színekben, középületekben helyezzék el a menekülteket. Lónyay királyi biztos helyesli a tervet; a város fizikai munkához nem szokott elemei viszont oly ingerültséggel fogadják a javaslatot, hogy Wesselényinek majdhogynem ököllel kell rendre tanítani néhány fiatalembert, akik az utcán támadnak rá, bizonygatva: ők tanult emberek, nem dolgozhatnak fizikai munkán! Wesselényi erre a munkakerülők kiutasítását követeli a városból. avaslatára szervezik meg a Csepel-szigeti mentést is. Erőit azonban elsősorban az árvízkárosultak részére való gyűjtés megszervezése köti le. Dessewffy Auréllal dolgozzák ki a tervet március 18-án; 20-án hagyatja jóvá a nádorral. A főhercegnek azonban már épp elég Wesselényi dicsőségéből, amelytől visszhangzik a város. Most következik be az, aminek nincs nyoma az árvízi emléktáblákon: a mentés hősét eltessékelik a helyreállítás munkájától. Március 21-én Dessewffy „halottkísérő pofával” közli vele: jelen helyzetben semmiféle további működését nem engedélyezik. Wesselényi sértett méltósággal vonul vissza, ellenfelei valóban túl aljasok ahhoz, hogy egyáltalán visszasértse őket. Még a mentésről beszámoló, cenzúrázott sajtóközlemények is tele vannak hőstetteivel. Amikor 1838. április 27-én a magyar színházban a későbbi Jókainé, Laborfalvi Róza elszavalja a magyar irodalom egyik leghatalmasabb alkalmi költeményét, Vörösmarty Árvízi hajósát, nem akarják leengedni a színpadról, kétszer ismételtetik meg a verset, s Wesselényi ünneplése majd az egekig csap.----------------------------- 1 I 4 1» ■ ------------------------------Befejeződött a Lajta folyó rendezése-«éS Fontos vízügyi munka fejeződött be a magyar—osztrák határvidéken: mindkét ország területén megtörtént a Lajta folyó rendezése. Megerősítették a töltéseket és mederbővítéseket hajtottak végre. A magyar oldalon a Lajtának a határ és Mosonmagyaróvár közötti 16 kilométeres szakaszát rendezték. A főmedert és a bal parti csatornát olyan méretűvé bővítették, hogy levezethesse a folyó heves áradásait. A rendezés mindkét ország területén növelte az árvízvédelmi biztonságot. 12
