Vízgazdálkodás - Magyar Vízgazdálkodás, 1978 (18. évfolyam, 1-3. szám – 1-6. szám)

1978-08-01 / 2. szám

lőre a vízvezeték ügye. A lapok állandó sürgetésére 1866 szeptemberében Szá­­páry Antal nyilatkozatot tett, miszerint ha a vállalkozáshoz szükséges elkészítik önköltségi áron és az engedé­lyezési évek letelte után tehermentesen és jó karban visszaadják azt a város tu­lajdonába. 500 ezer forint aláírás útján bizto­sítva lesz, akkor a vízvezeték 1868-ban elkészülhet. E nyilatkozat után alaposan lelohadt Pest lakosságának öröme, de néhány hét után újabb biztató közlemény je­lent meg az újságokban: a helytartó­­tanács értesítette a lakosságot, hogy a pesti vízvezeték létesítésére alakuló részvénytársaságnak megadta az előmunkálati engedélyt. Az öröm azonban korai volt, az ügy ismét nyugvópontra került. Újabb idő­nek kellett eltelnie, amíg a vízvezeték ügyében ismét mozgás támadt: az új ajánlattevő Erlanger báró berlini ban­kár volt. A vízvezetéki bizottmány meg­vizsgálta és elfogadta a bankár aján­latát, amely szerint ő és az általa kép­viselt bank kész Pest város kétharmadának vízzel való ellátására szükséges berendezést 2,2 millió forintért felállítani, de csak ak­A Tanács elfogadta Petersék ajánla­tát és 1867 márciusában megkötötte a londoni vállalkozóval a szerződést. E- szerint „az egész városnak minden valamire­való útvonalát ellátják átszűrt Duna­­vizzel. Aki naponként egy akót használ el a vízből, fizet évenként 3 forintot, s minden fogyasztó köteles legalábbis a második hó végén pontosan fizetni. A város maga naponként 20 000 akó vizet vesz s azért fizet minden hó utolsó nap­ján 3000 forintot, vagyis összesen 36 000 forintot. A városnak naponként egy akó viz használata egész évre 1 frt 80 kr.-ba kerül. 80 év múlva az egész vízvezetéki munka minden épületével és felszerelé­sével együtt a város birtokába kerül át. Át nem szűrt Duna-vizet ezután is sza­bad lesz mindenkinek árulni, venni, ku­takat ásni és használni, sőt bárki is vi­Vizmű-kút és védelme a budai Duna-parton kor, ha sikerül a részvények egyharmad részét Pesten elhelyezni és ha a háztu­lajdonosok kétharmad része előre kö­telezi magát a viz használatára és ezért a házbérek 4 százalékát fizeti a vállal­kozónak. Az Erlanger-féle ajánlattal egyidőben Bürgermeister kútmester is benyújtotta terveit a városi tanácshoz. 1867 márciusában, Érti Károly pesti ügyvéd útján újabb ajánlat érkezik Pest város tanácsához. Peters és fia londoni mérnökök az újabb ajánlatte­vők, akik kötelezik magukat, hogy a vízvezetéket Pest város egész területén zet vezethet magának a Dunából, de csak ipari vagy a saját maga haszná­latára." 1867 októberében tartotta utolsó köz­gyűlését a pesti vízvezetéki társulat, amely kimondta megszűnését és a vá­ros felszólítására elhatározta, hogy a tulajdonában levő előmunkálati terve­ket átadja Pest városának. Megállapí­totta a közgyűlés, hogy a társaságot kezdettől fogva nem tekintették nyerész­kedési vállalkozásnak. Célját most el­érve látja azzal, hogy a város vette kezébe a lakosságra nézve oly fontos ügyet és — az előmunkálat tervein kí­vül — készpénzvagyonát is Pest város rendelkezésre bocsátotta. Ezen a köz­gyűlésen köszönetét szavaztak Szápáry Antalnak, aki évek óta önzetlenül fá­radozott a vízművek létrehozásáért. Nemsokára Pestre érkezett Lindley Vilmos angol mérnök, a Peters vállalat megbízottja. Őt bízta meg a város a vízvezetéki tervek elkészítésével. Lindley nyomban hozzáfogott a munkákhoz és a város lakosságának legnagyobb örö­mére megépítették az első ideiglenes vízmüvet a Margit-híd alatti bal oldali Duna-part mentén elterülő kavicsréteg­ben. Ez a vízmű az úgynevezett hajóhi­vatali telken süllyesztett három darab kútból és két szivattyútelepből állt. Ké­sőbb eggyel szaporították a kutak szá­mát, majd 1872-ben a város felszólítja az angol mérnököt a vízmű végleges ki­építésére, de nem fogadja el Lindley­­nek a mesterséges szűrésre alapított terveit. Wein János vízműigazgató ja­vaslatára csupán az ideiglenes vízmű kibővítését határozzák el. A folytonos toldozás-foltozás után végre 1888-ban megépítik a napi 25 ezer köbméter teljesítményre képes mesterséges szűrő­telepet. 1889-ben Salbach drezdai víz­műigazgató látogatott Pestre és kitűnő­nek mondta a Káposztósmegyer és Du­nakeszi határában talált kavicsrétege­ket, olyanoknak, amelyek egészséges vízzel képesek ellátni a vízmüvet, Pest város lakosságát. Ennek a szakvéle­ménynek nagy visszhangja támadt és Kajlinger Mihály elkészíti a végleges vízmű nagyszerű terveit, amelyekről a külföldi szakértők is a legnagyobb el­ismeréssel nyilatkoztak. Kajlinger tervei alapján épült meg azután 1893-ban a vízmű első szakasza, a vízbeszerzést parti szűrésű kutakra alapítva. Azóta lényegesen kibővítették a vízmüvet, amely az egyre fokozódó igények ha­tására közvetlen Duna-vizet is felhasz­nál, természetesen megfelelő tisztítás után. Az alapelv azonban ma is válto­zatlan: a Fővárosi Vízművek újabb víz­nyerő helyei a Duna menti kavicsréteg­ből táplálkoznak, s az itt mélyített ku­tak látják el a főváros közönségét ki­tűnő minőségű ivóvízzel. Dr. Egerszegi Gyula Újabb tíz vízműtársulatot v szerveznek ■ A HEVES MEGYEI TANÄCS egri járási hivatala megtárgyalta az Egri Járási-Városi Népi Ellenőrzési Bizottsá­gának a vízmütársulatok alapszabály­szerű működésének felméréséről készí­tett összefoglaló jelentését. Jelenleg Kerecsenden, Ostoroson, Recsken és Verpeléten működnek vízműtársulatok. E társulatok pénzgazdálkodása stabil és jó. A vizsgált községek ivóvízellátása megnyugtató. A vezetékes vízhálózatok, vizügyi létesítmények gyorsabb megépí­tését segítendő, újabb tíz településen szerveznek társulatokat. 20

Next

/
Oldalképek
Tartalom