Vízgazdálkodás - Magyar Vízgazdálkodás, 1978 (18. évfolyam, 1-3. szám – 1-6. szám)

1978-08-01 / 2. szám

Vízügyi múltunk jelentősebb — a fejlődés mérföldköveit jelző — eseményei

Magyar vízügyi történeti kronológia — dióhéjban o. rész)

Az MTA Történettudományi Intézet szerkesztésében készült „Magyar Történeti Kronológia" vízügyi vonatkozású anyaga

XI. század. — A magyar hajózás röviddel a honfoglalás után kialakult: I. István idejében már vízi úton szállították az erdélyi sót a Maroson, Szamoson, Körösökön és a Tiszán az ország középső részei felé. (1)

1012-től — ismeretesek a legrégibb adatok a Duna árvizeiről. (2)

XI—XIV. század. — A honfoglalás után a megtelepedett magyarság ősi ártéri gazdálkodása keretében a halászat okszerű hal-, illetve tógazdálkodás szintjére emelkedett, amelynek fontos szerepe lett a kor gazdasági életében. (3)

A XIII. század elején — 1233 — már üzemben volt a dunai hajózást biztosító út — Bács megyében — felfelé a Duna mentén. (4)

1247-ből való az első adat a középkor vízügyi igazgatásáról, a nádor (később: „nádori bíróság”) működéséről: a tatárjárás utáni gazdasági újjászervezés során IV. Béla utasítására Csáki István nádor műszaki szemlét tartott a Rába völgyén a fennálló malomgátak és árvédelmi töltések felett. (5)

A XIV. században — a latin nyelvű oklevelek szórvány-nyelvemlékeinek (1352—1369) tanúsága szerint a népnyelv már megkülönböztette az „alulcsapó” és „feTülcsapó malmot”, amelyeket nemcsak gabonaőrlésre, de más ipari célokra is használtak. (6)

1426-tól ismert az árvízvédelmi biztosok kiküldésének gyakorlata: Zsigmond király tatai nyílt parancsa Pozsony vm. főispánját, Somorja szabad királyi városra is kiterjedő jogkörrel a Csallóköz árvédelmének irányításával bízta meg. (7)

Ugyanezt idő tájt készült a Budai Vár első vízvezetéke (a vár délkeleti csúcsában álló „Vízibástya” vízemelőberendezésére építve), (8)

1476 körül építtette Mátyás király Buda polgárságának ellátására az első hazai városi vízvezetéket. (A svábhegyi források vizét a közlekedő edények elve szerint működő zárt csővezetékkel juttatták fel a Várhegyre.) (9)

1514-ben Werbőczy Hármaskönyve a középkor szokásjogának tételes öszszefoglalása során számos vízügyi jogszabályt rögzített, amelyek a vízhasználatoknak a kor gazdasági életében betöltött fontos szerepét tanúsítják (10)

XV—XVII. század: a török kor hadi eseményei fokozták a dunai hajózás szerepét és jelentőségét (11)

1613:XXVII. te. (II. Mátyás dekrétuma) első ízben foglalkozik a Tisza árvizeivel és a Tisza menti megyék árvízvédelmi feladataival (12)

Az 1690 -es években készült a Duna első vízrajzi térképe és monográfiája, L. F. Marsigli (1638—1730) olasz hadmérnök munkája. Ez őrizte meg a legrégibb vízállásfeljegyzéseket az 1693/94. évi árvíz idejéről. (A mű megjelent: Danubius Pannonico-Mysicus ... címmel, 1726-ban Hágában.)

(13)

A XVIII. századi törvények ismételten foglalkoztak a hajózás kérdéseivel: az

1723:CXX. és CXXII. te. a folyók hajózhatóságának biztosításáról és a vízi utak fejlesztéséről, az

1751 :XIV. és XX. te. a hajózást akadályozó malmokról és a Vág szabályozásáról, valamint az

1765:XIX. te. a Vág és Garam hajózhatóvá tételéről rendelkezett. (14)

A XVIII. század első felében épült a Szeged városát védő körtöltés:

1712-ben az elpusztult város lakói csak a Palánk gátjai mögött találtak védelmet, az

1731. évi árvíz után épültek a Felsőváros és

1740 után a Alsóváros töltései. (15)

Az 1730-as években Mikoviny Sámuel mérnök, a selmeci bányatisztképző iskola tanára hatalmas víztározó rendszert épített Selmecbányán, a bányatelep erővízszükségletének biztosítására. Ez volt a kor legnagyobb ismert ipari vízhasznosítása. (16)

A XVIII. század derekán megnőtt a vízrendezések-lecsapolások szerepe a kamarai uradalmak és nagybirtokok korszerűsítésében:

1750 táján Mikoviny Sámuel, majd Bőhm Ferenc végzett az Esterházyak tatai uradalmában jelentős lecsapolásokat,

1751-ben kezdte meg Károlyi Ferenc gróf, az Ecsedi-láp lecsapolását és

1758—1760-ban hajtotta végre Maximilian Fremaut flandriai hadmérnök a Temes és Bega rendezését (17)

1754—1761 között épült a Mirhó—Kákát árvízi öblözetét mentesítő Mirhó-gát — az első tiszai gátszakasz. (18)

1754/55-ben kezdte meg működését a Nagyszombati Tudományegyetemen a matematikus-(tanár-)képző tanfolyam (a „matheseos repetentes” intézménye), amely a hazai igényeknek megfelelően, fokozatosan mérnöki tanfolyammá alakult (1774—1782) (L:

1782) (19)

1763-ban szervezte meg Mária Terézia a szempei Collegium Oeconomicumot, az első hazai gazdasági-műszaki szakiskolát, elsősorban a kamara és a megyék mérnökszükségletének biztosítására. (Feladatait utóbb a Mérnöki Intézet vette át.) (20)

1763—1767 között készítette Bőhm (Cseh) Ferenc „az első magyar vízimérnök” a Fejér megyei Sárrét térképét és a Sárvíz szabályozásának tervét. (Bőhm F. műszaki munkásságának elismeréséül magyar nemességet kapott II. Józseftől ezért nevét megmagyarosította. Tervének végrehajtása egyébként az érdekelt megyék ellenállásán megbukott és csak a 19. sz. elején, Beszédes József irányításával valósult meg.) (1820— 1825) (21)

1770 körül épültek a hajózási viszonyok javítása érdekében a magyar Felső- Dunán az első korszerű folyószabályozási művek, Pozsony közelében — Kiss József tervei szerint. (22)

1773-ban — a kamara hajózási osztályát Hajózási Igazgatósággá szervezték — Walcher József (1719—1803) volt jezsuita matematikatanár vezetésével. (23)

1775 — az emberemlékezet óta legnagyobb Duna-árvíz elpusztította Pest és Buda jelentős részét. Hatására került sor a Lehel tértől a Soroksári útig terjedő egységes árvédelmi vonal kiépítésére (1781—1785) (24)

1782-ben II. József a budai tudományegyetem bölcsészeti karán kialakult továbbképző tanfolyamot Mérnöki Intézetté (Institutum Geometricum) szervezte és az állami mérnöki állások betöltésére egyedül képesítő „mérnöki oklevelek" adományozásának jogával ruházta fel. (Ezek voltak a világ első mérnöki oklevelei.) (Előzmény: 1754) (25)

1784- ben kezdték meg, kir. rendeletre,

a hajózható folyók első (előzetes) felmérését. (26)

1785- ben a Hajózási Igazgatóságot hat kerületi kirendeltséggel működő vízügyi főhatósággá szervezték és felügyelete alá rendelték a megyei mérnököket is (1788-tól Vízügyi és Építészeti Főigazgatóság néven működött).

(27)

1792-ben szervezte meg Kiss József és Gábor a „Ferenc csatorna királyi szabad hajózási társaságot", amely 1793—1802 között, terveik alapján, megépítette a Ferenc-csatornát (28)

(Folytatjuk) Károlyi Zsigmond

18