Vízgazdálkodás, 1977 (17. évfolyam, 1-6. szám)
1977-06-01 / 3. szám
nyítástechnikai berendezések. Folyamatban van a 300 000 m3/nap kapacitású gépház építése is, és a beruházás részét képezi a Duna alatti átvezetés, mely a Fővárosi Mélyépítési Tervező Vállalat és az ÉVM Mélyépítő Vállalat összehangolt tevékenysége következtében igen korszerű megoldást eredményezett. A következő tervidőszakban folytatódik a Csepel-szigeti, összesen kb. 600 000 m3/nap kapacitású vízbázis bekapcsolása a fővárosi vízellátási rendszerbe. A víztermelő kapacitás fejlesztésével összhangban növelni kell a „szállító létesítmények” (gépházak, csőhálózat) teljesítményét is. Az V. ötéves tervidőszakban sor kerül a már említett csepeli gépház építésére, amely — a VI. ötéves tervidőszakban tervezett — teljes kiépítése után 600 000 m3/nap kapacitással Csepel-szigeti víznyerőterületeken kitermelt vizet továbbítja a csőhálózatba. A békásmegyeri 200 000 m3/nap kapacitású új gépház üzembe helyezésére 1977-ben kerül sor, mely a 12 000 lakótelepi új lakás és az észak-budai kerületek egy részének ellátását biztosítja. 1976. és 1980. között több mint 350 km új vízcsőhálózat épül, részben a nagyobb vízellátási beruházásokhoz kapcsolódva. Víztározás, vízminőség-védelem A víztermelés és a szállítás mellett a vízellátás alapvető kérdése a víztározás. A tározókapacitás fejlesztésével jelentősen nő a vízellátási rendszer biztonsága. A tervidőszakban a főváros tározókapacitása közel 115 000 m3-rel (kb. 60%-kal) növekszik. A fővárosi tározóprogram keretében épül a 2X40 000 m3-es gellérthegyi-medence, mely áramlástani és statikai szempontból új megoldást jelent. A medencék zongora alakja biztosítja a hidraulikai szempontból legkedvezőbb áramlást; kizárja az áramlástanilag „holt” terek kialakulását, és ezáltal a vízminőség romlását. A belső rudas feszítési eljáráson alapuló építési technológia jó minőségű, vízzáró, 2X5000 m2 alapterületű vasbeton szerkezetet jelent. A közel 500 milliós beruházás keretében 1 km-es járható csőálagút, kb. 4100 fm NÁ 1000—1200 mm-es töltővezeték és átemelő gépház is épül. Üzembe helyezésével növekszik közép-Pest és dél-Buda vízellátásának biztonsága. Jelentősebb beruházás az óbudai és rókahegyi 5000—5000 ma-fes, valamint az őrmezői lakótelep vízellátási rendszeréhez tartozó Dayka Gábor úti 10 000 ms-es medencék építése. A kelet-pesti területek vízellátását javítja a döntően a IV. ötéves tervidőszakban megépült, de 1976-ban üzembe helyezett 10 000 m3-es rákosszentmihályi tározó. A vízminőség javítása érdekében 1976. és 1982. között sor kerül a Kisfelszíni víztisztító mű rekonstrukciójára (178 millió Ft), és megkezdődik a 200 000 m3/nap kapacitású Nagyfelszíni vízmű rekonstrukciója is. A fővárosban keletkező szenny- és csapadékvizek elvezetése, valamint tisztítása környezetvédelmi szempontból is fontos feladat. A tervidőszakban a fővárosban 234 km új csatornahálózat létesül, döntően a lakótelepi fejlesztések keretében, ellátva alapközművel az új lakótelepeket, de egyúttal biztosítva az érintett — csatornával nem ellátott — területek szenny-, és esetenként csapadékvizeinek elvezetését is. Jelentős hálózatfejlesztésre kerül sor a szennyvíztisztítási program megvalósításához kapcsolódva is. A IV. ötéves tervidőszak végén megkezdődött a Délpesti szennyvíztisztító telep bővítése. A közel 350 millió Ft költségű beruházás 1980-ig történő megvalósításával 42 000 m3/nap névleges új biológiai szennyvíztisztító kapacitás lép be, és a telep névleges kapacitása 72 000 m3/nap lesz. A fejlesztés során korszerű, ún. Geiger rács beépítésére is sor kerül. Az V. ötéves tervidőszak pénzügyi és műszaki szempontból egyaránt lehetővé teszi, hogy megkezdődjön a főváros szennyvíztisztítására vonatkozó — az ezredfordulóig ütemezett — program végrehajtása. Szovjet tervek alapján épül az Északbudapesti szennyvíztisztító telep, melynek I. ütemében 1980-ig 140 000 m3/nap mechanikai tisztítókapacitás valósul meg. A több mint 880 millió Ft költségigényű I/A (területelőkészítés) és I/B (mechanikai fokozat) ütemmel az észak-pesti, a következő tervidőszakban belépő biológiai fokozat üzembe helyezésével egyidejűleg pedig az észak-budai szennyvizek tisztítása is lehetővé válik. (Egyúttal megteremtődik a lehetősége egyes agglomerációs községek szennyvizei tisztításának is). Az OVH Vízépítőipari Tröszt kivitelezésében megvalósuló szennyvíztisztító mű technológiai berendezéseinek nagy része a Szovjetunióból kerül leszállításra. A fővárosi szennyvíztisztítási program lehetőséget nyújt a különböző kivitelezői szervezeteknek, hogy ezen településfejlesztési, környezetvédelmi szempontból egyaránt jelentős országos feladatra felkészüljenek a technológia és a szemléletmód kialakításának területén. A KGST relációban történő tervezés, a nagy volumenű gépbeszerzés jelentős tőkés import megtakarítást tesz lehetővé, és biztosítja a népgazdaság jelenlegi teherbíró képességének legjobban megfelelő megoldást. 86
