Vízgazdálkodás, 1973 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1973-04-01 / 2. szám
Мйш. it &ШLechner Lajos A Fővárosi Közmunkák Tanácsa későbbi eredményeiben ugyancsak jelentős része volt Lechner Lajosnak. Mégpedig főleg a főváros csatornázásának tervezésében (1873) és kivitelezésében (1891—1896). A főváros csatornázására 1873-ban kürt (szűkebb körű) nemzetközi pályázatot ugyanis ugyancsak Lechner jeligés pályamunkája nyerte el. A millenniumra készülő főváros büszkesége a „Sugár út” (a kontinens első földalatti vasútjával) pedig nemcsak Lechner tervei szerint épült, hanem a kivitelezési munkálatokat is ő vezette. Az 1879. év emlékezetes katasztrófája, a szegedi árvíz újabb feladatok elé állította: az újkor történetében első ízben nyílt lehetőség egy (rombadőlt) város teljes újjáépítésére — a korszerű városrendezési és tervezési elvek alapján. Természetes, hogy a feladat megoldását Lechner Lajosra bízták, aki Budapest városrendezési tervével már bizonyságot tett rátermettségéről. Lechner Szeged város rendezésének és újjáépítésének tervét — rövid pár hónap alatt! — hasonló színvonalon oldotta meg: az akkor kereken 60 000 lakosú várost — mintegy évszázados előrelátással — egy 200 000 lélekszámú város keretei között építette újjá (1879—1884). Budapest mellett Szeged azóta is a múlt századi (század végi) magyar városrendezés kimagasló és tipikus példájaként ismeretes: az átkelőhely- és közlekedési csomópont-jellegnek megfelelő alaprajzi elrendezésével, a közigazgatási központ, a kereskedelmi és ipari negyedek, valamint a lakó- és üdülőnegyedek harmonikus rendjével. Amelyben — a kor városépítésében még újdonságszámba menő — széles körutak és sugárutak, valamint parkok biztosították az egészséges és napfényes környezetet... Szeged kevésbé organikus, inkább racionális városrendezési tervének értékét kevéssé csökkenti, hogy tekintetbe kellett venni a szegedi árvíz traumájából fakadó követelményt: a külső körutat egyúttal árvízvédelmi (kör) gátként kellett megépíteni, s meg kellett őrizni a sugárutak árvízvédelmi funkcióját is, lehetővé tenni, hogy adott esetben — 1879-hez hasonlóan — töltésként biztosítsák a menekülést jelentő hídfő elérését... Emiatt a város — helyenként napjainkig — mélyebb fekvésű (feltöltetlen: a körút és a sugárutak „eszményi nívóját” el nem érő) medencékre oszlott, ami viszont nagy nehézségeket okozott a csatornarendszer kiépítésénél. Ennek ellenére „... akár Budapest, akár Szeged vonatkozásában elmondhatjuk — ismét Granasztóit idézve —, hogy ezek formaképzés és műszaki kivitel szempontjából a kor legjobb európai színvonalán állnak, sőt egyes esetekben nemzetközi értelemben is kiemelkedő értékűek.. . Budapest e korabeli egységes, koncepciózus kiépítése Európa-szerte is ritka, Szeged esete pedig a katasztrofális pusztulás és az ezt követő újjáépítés szempontjából egyenesen unikum... a magyar városépítés... olyasmit valósított meg a kor formanyelvén és eszközeivel, ami a reneszánsz óta ideálként ragyogott az európai. .. városok építői előtt.. Külön értéke e városrendezési terveknek — elsősorban Budapest tervének — hogy abba szervesen beleilleszkedik a közmű-hálózat: a vízvezeték- és csatornarendszer is, hiszen valamennyinek koncepciója egy tervezőtől: Lechner Lajostól ered. Lechner Szeged városrendezési munkálatainak befejeztével 1884-ben ismét visszatért a fővárosba, ahol előbb az Országház építésének felügyelője lett, majd 1886-tól haláláig az újjászervezett és kibővített városi mérnöki hivatal főnöke, mint „középítési igazgató” a főváros egész műszaki fejlesztésének irányítója. Működésének ez az utolsó tíz esztendeje a főváros meggyorsult műszaki fejlődésének időszaka: ekkor került sor az elégtelennek bizonyult (mindkét parti) fővárosi vízmű kibővítését szolgáló mesterséges szűrésű ideiglenes vízmű tervezésére és építésére (1884), majd a végleges, káposztásmegyeri vízmű terveinek elkészítésére és építésének megkezdésére (1893—), valamint a korábbi csatornázási tervek kivitelezésére (1891—1894). Az egyes vízművek tervezésével emlékezetéssé vált Wein János és Kájlinger Mihály mellett az egész munkát összefogó Lechner Lajos érdemeiről sem feledkezhet meg az utókor. Lechner Lajos gyakorlati munkássága mellett tapasztalatait összegező szakirodalmi tevékenysége is jelentős: korában műszaki érték, ma fontos történeti dokumentum. Az „Egészséges építkezés városokban és községekben” (1885) c. munkája részben tervezési elveinek, részben a főváros építési szabályrendeleteiben rögzített irányelveknek ismertetése és indokolása, a „Szeged város újjáépítése” (1891) az 1879-ben általa kidolgozott és 1879—1884 között realizált keretek között végrehajtott nagyszabású városrendezés és újjáépítés monográfiája, míg a „Budapest új vízmüvének előmunkálatai” (1892) a vízmű-történet fontos emléke. Széles körű gyakorlati tevékenysége és szakirodalmi működése mellett tevékenyen részt vett a magyar mérnöki .kar különböző szakmai és társadalmi testületéinek a munkájában is: tagja volt (a szegedi árvíz után szervezett) „Vízügyi műszaki tanács”-nak, s az Orsz. Közegészségügyi Egyesületnek, 1891—93-ban a Mérnök- Egylet alelnöke és 1891-től haláláig vízépítési szakosztályának elnöke. Munkájának társadalmi megbecsülését, hazai, sőt nemzetközi elismerését a hazai és külföldi kitüntetések egész sora tanúsítja: a francia becsületrend, az olasz koronarend és az ugyancsak francia „Instruction Publique” tisztje volt. Hazai kitüntetései közül legtöbbre a Szeged háláját kifejező díszpolgárságot becsülte. Lechner Lajos elhúnytának — Budapest egyesítésének és csatornázási terve kidolgozásának centenáriumával egybeeső — 75. évfordulója megfelelő alkalom arra, hogy emlékét felelevenítsük. 78
