Vízgazdálkodás, 1973 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1973-12-01 / 6. szám
a tájegység centruma, Ráckeve. Csupán az elmúlt időszakban üzletház épült, egy szép, több száz esztendős házban megkezdte működését a Fekete Holló étterem, a Savoyai kastélyban múzeumot rendeztek be, Intéző Bizottságunk kezdeményezésére megnyílt a Pest megyei Idegenforgalmi Hivatal ráckevei kirendeltsége. Munkáját nagyban segíti, hogy a ráckevei strandfürdő területén faházbemutatótelep nyílt, ahol a házakat nemcsak kívülről mutatják be, hanem olcsó bérű szállást is biztosítanak (20,— Ft/fő/nap). A Hazafias Népfront és a Ráckevei Duna Intéző Bizottságának közös szervezésében partszépítési munkaverseny van minden évben, ennek eredményeképpen a part menti üdülőkben és a sétányokon egyre több a fa, a cserje és a virág. 1971—72-ben az üdülőterületünkön megindult az üdülőhelyi bizottságok szervezése, tagjai az üdülőtelek-tulajdonosok és bérlők. Célkitűzésünk, segíteni a tanács vb-nek munkáját társadalmi munkával és pénzhozzáj árulással, elősegíteni az üdülőterületük víz-, villany-, út- és strandépítési munkáit. Működésük hasznos, kapcsolatuk a társadalmi szervekkel jó. A működő Makád, Szigetszentmárton, Taksony, Dunavarsány, Ráckeve, Csepel—Szigetszentmiklós. Külön kiemeljük a Csepel—Szigetszentmiklósi Bányatavak hasznosítására alakult Üdülőhelyi Bizottságunk munkáját. A cél 10—12 000 fő dolgozó részére hasznosítani a kavicsbányatavakat. A délegyházi tavaknál az elkészített részletes rendezési tervek alapján már közel 4000 fő üdül, szombat—vasárnap. A tájegység területén minden kavicsbányató, amely üdülőtónak kialakítható, felmérési e, hasznosításra vár. A politikus, az orvos, a műszaki dolgozók feladata megelőzni a hibákat, védeni, fejleszteni a természeti adottságokat, elősegíteni minden vonalon az egységes, kulturált, most már tervekben meghatározott üdülőterület megvalósulását. A Tassi-zsilip és környéke A tájegység fejlődése szempontjából kimagasló jelentőségű a Duna—Tisza-csatorna építésének folytatása. A „nagy álom” terveiről 1906 júniusában tárgyaltak a Kereskedelemügyi Minisztériumban. Ennek a vitának egyik felszólalója Nagy Dezső műegyetemi tanár szavait idézem: „Igen Tisztelt értekezlet! Egy küzdelmet láttam itt újra felkelteni, mely küzdelem a forgalmi eszközök fejlődéstörténetében mindig ismételve felmerült; bátor vagyok utalni arra, hogy ott volt a tengeri hajózásnál a gőzösök és vitorlások közötti harc, és mégis, ma élnek mind a ketten, fejlődnek a nagy gőzös leviatánok, és nem elégszünk meg a háromárbocos vitorlásokkal, hanem már ötárbocosok is vannak. Az ilyen vitát a zöld asztalnál eldönteni nem lehet, és én arra a meggyőződésre jutottam, hogy a vízi utak a legkifejlettebb vasúti hálózatba is beillenek, sőt beilleszkednek, mert ezek önmaguknak megteremtik a forgalmukat anélkül, hogy riválisai volnának a vasútnak . ..” Úgy érzem e téma örök, ma újra aktuálisabb mint akkor volt. Az Országos Vízügyi Hivatal állásfoglalása szerint biztosítottnak látszik, hogy a Rajna—Majna—Duna-csatorna befejezéséig megépülhet a Duna—Tisza-csatoma. A tervek szerint a jelenlegi már megépült 22 km-es szakasz, félszélesség helyett, teljes szélességre, 120 m-re építik ki a medret, megfelelő számú átemelő hajózó zsilippel. A Duna—Tisza-csatorna a Csongrádi Vízlépcső bőgőjébe, Alpár községnél köt a Tiszába. A nyomvonalra az építési tilalom kiadása azonnal szükséges volna. Ez a hajózható csatorna éppen úgy, mint a Ráckevei Duna fejlesztési terve a komplex hasznosítást szolgálja. Minden m3 iszap, amit ma a Ráckevei Dunából a felső szakaszon kiemelnek — élőmunkának tekinthető a Duna—Tisza-csatorna megvalósításának munkájában. Minden partvédő mű, ugyancsak a DTCS-t szolgálja. A csatorna vízi közlekedési úthálózatunk mezőgazdasági és ipari szállítási lehetőségeink egyik legfontosabb részévé válhat, a belvízlevezetési lehetőséget, víztárolást, az öntözési igények jobb kielégítését, új üdülési területek bekapcsolását biztosítja, úgy mint azt nagy elődeink az elmúlt 200 évben már többször megálmodták, megtervezték, de megvalósítására csak most, közös KGST összefogással lehetséges a Duna-parti államok életében. 219
