Vízgazdálkodás, 1973 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1973-12-01 / 6. szám

RÁCKEVE! DUNA Rossz ■ szelvény használja, miután gyógyvizű meleg fürdő csupán Csepelen és Pesterzsébeten található, fedett fürdő pedig egyelőre csak Bu­dapesten. Növényvilága annyira válto­zatos, hogy a balatoni növény­világ mellett még a tavirózsa is megtalálható. A part menti ná­dasok a horgászok legnagyobb örömére 42 halfajtából biztosít­ják az évi halhúsfogás legjobb átlagát az országban. A Duna vizének áradásaitól az árvízvédelmi töltések, zsili­pek védik. A tavaszi hóolvadást és csapadékvizet belvízelvezető csatornák vezetik le. Öntözőcsa­tornák (10 000 ha öntözött te­rület) szelik át a tájegység te­rületét. Komplex vízgazdálkodás biztosítja az életet jelentő vizet a mezőgazdaságnak, a tenyész­­időben és a nyári szárazságban, valamint az ide telepedett ipar­nak. A természeti adottságok ne­gatív tényezője, hogy a kapita­lista rezsim nem törődve a víz­minőség-védelemmel, sem az akkor még ismeretlen környe­zet- és tájvédelemmel, a Rác­kevei Dunába engedte be a Cse­peli Papírgyár szennyvizét, majd a hadiüzemek fertőző szennyvizét. Ez az az örökség, amelynek felszámolására most szükség van. A felső szakaszon a taksonyi hídtól a Kvassay zsi­lipig, a vízminőség a fennálló életvédelmi normák szerint ma még fürdésre nem alkalmas, itt elsősorban a kajak-kenu és eve­zős sport szerelmesei találnak sportolási lehetőséget. Bizto­sak vagyunk benne, hogy a vi­torlázó élet is megindulhat, ha a kotrási munkák a hajózó út 120 m-es mederszélességét, mélységét, víztükrét előállítják. A középső szakasz Taksonytól a ráckevei hídig a horgászás, a sportolás, az üdülés céljait szol­gálja. Az alsó szakasz Ráckevétól— Tassig az igazi horgászparadi­csom, mert jelenleg ez a terület az ország egyik legjobb horgász­­vizének tekinthető. A vízminő­ség fürdésre, kempingezésre, a széles meder az evezős sport, a vitorlázás kedvelőinek ad ideális lehetőségeket. Egy keveset a múltról A ráckevei Savoyai kastély múzeumában az ókor népeinek sírmaradványai mutatják, hogy az ember itt korán letelepedett. Amikor a honfoglaló magyarok megjelentek ezen a tájon, még tiszta vizet találtak, jó gázlókat. A kitűnő füvű, buja növényzetű szigetet Árpád vezér főlová­száról, Sepelről nevezték el. Ár­pád-házi királyaink feleségeinek nászajándéka volt a sziget. Má­tyás Beatrice palotájának épí­téséhez olasz kőfaragókat hoza­tott, akiknek munkája ma is megtalálható. A török hódoltság alatt a Cse­­pel-sziget és Ráckeve kereskedő bázissá alakult, hiszen kiváltsá­gokból többet élvezett a budai basánál, mint Buda, több adót fizetett a basának, mint Buda. A környék népének búvóhe­lye volt a nádasokkal, jó gáz­lókkal körülvett Csepel-sziget, ide menekült a puszták népe is megmentve családját és állatait a török elől. A török kiverése után Savoyai Jenő, Ráckevén épített barokk kastélyt. A kas­tély avatásának érdekében Bu­dától—Ráckevéig 500 méteren­ként fáklyás hajdú mutatta az utat, az akkor uralkodó és el­nyomó Habsburg vezető osztá­lya és kiváltságosai részére, ne­hogy eltévedjenek. A Duna két „ágának” — a budafokinak és a soroksárinak — egyike sem volt kialakult fő­meder, sehol sem épültek fo­lyamszabályozási művek. 1836 márciusában az alacsony vízál­lás miatt a hirtelen megindult jég Budafoknál összetorlódott, pár óra alatt felduzzasztottá a Dunát, ez óriási árvízkataszt­rófát okozott Budapesten. Az árvíz után különböző szabályo­zási terveket dolgoztak ki, ám az elgondolásokból nem valósult meg semmi. 1873-ban határoz­ták csak el: A főmeder a buda-

Next

/
Oldalképek
Tartalom