Vízgazdálkodás, 1971 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1971-04-01 / 2. szám
A Középdunavölgyi Vízügyi Igazgatóság működési területén van Budapest főváros, Pest megye nagyobb része, Nógrád megye és Heves megyének a Zagyva menti, viszonylag kis területű, de erősen iparosított része. A sűrűn betelepült, iparosított terület rohamos fejlődése rendkívüli követelményeket támaszt a vízgazdálkodási ágazattal szemben is. Anélkül, hogy a vízgazdálkodás részfeladatai közt a legkisebb mértékben is rangsorolni kívánnánk, megállapítható, hogy legrohamosabban az Igazgatóság vízellátás-csatornázási feladatai fejlődnek. Az Igazgatóság területén él az ország lakosságának 30%-a, az ország iparának 35%-a. Maga Budapest egy kétmilliós nagyváros, melynek az emelkedő életszínvonal és a fejlődő ipar miatt rohamosan növekszik a vízigénye. A felszíni vízmű,' mely a vegyileg erősen szenynyezett Duna-vizet nem tudja kifogástalan ízűvé tisztítani, és a külön ipari vízhálózatok építése is csak kevéssé mérsékli az ivóvízgondokat. Ezért a vízfogyasztás és -termelés közt kialakult versenyfutásban mind újabb, a fővárostól mind meszszebb fekvő Duna-parti területeket kell a víztermelésbe bekapcsolni, ami más fejlesztési igényekkel való egyeztetést igényel. A Budapest környéki településgyűrű (agglomeráció) a fővárosban dolgozók nagy tömegének ad lakást, természetes, hogy e területek lakói is a budapestihez hasonló közműves ellátást igényelnének. Pest megye sajátos arculatához tartoznak a Budapest körül keletkezett idegenforgalmi üdülőterületek, a Duna-kanyar és az újabban gyors fejlődésnek induló Ráckevei (Soroksári) Duna-ág, melyek ugyancsak közművesítési igénynyel jelentkeznek. Ezeket az igényeket előreláthatóan csak regionális vízművekkel lehet kielégíteni, ugyancsak nagyrészt Duna-parti kutakból. Regionális vízművekre lesz szükség Nógrád megyében, ahol a szegény vízkészlet és a gyorsan fejlődő városok ellátása völgyzárógátas tárolókra települő felszíni vízművek létesítését is igényelni fogja. Hasonló a helyzet Heves megye Zagyva menti ipari körzetében is. A szennyvízhelyzet — ha lehet — még súlyosabb. Budapest egykor híres csatornarendszere a Duna hígítóképességére alapozva úsztató rendszerrel épült ki. Most a növekvő szennyvízmennyiség és az ipari szennyvizek túlsúlyba jutása miatt a szennyvizek tisztítása már elengedhetetlen lenne, de az ehhez szükséges elválasztó rendszerű (csapadékvízzel nem terhelt) csatornahálózat csak évtizedek alatt, fokozatosan építhető ki. A feladat nagyságát jellemzi, hogy még a főváros lakóinak negyede is csatornázatlan területen él, és a város szennyvizének csak alig 7%-a van biológiailag is tisztítva. Szétszórtsága miatt különösen nagy feladat a nagy-budapesti agglomeráció szennyvízkérdésének megoldása (ugyancsak regionális rendszerekben) és ezzel is összefüggésben a Ráckevei (Soroksári) Duna-ág vízminőségének hatékony védelme. A megoldás természetesen csak az összes érdekelt szerv egybehangolt erőfeszítései alapján képzelhető el. Jó összhang alakult ki a Fővárosi Tanács, a megyei tanácsok, az érdekelt víz- és csatornaművek és a Vízügyi Igazgatóság közt. Az együttműködést hatékonyan segítik pártbizottságokkal és a Hazafias Népfront szervezeteivel kialakított gyümölcsöző kapcsolatok. A Vízügyi Igazgatóság rendszeres munkával készítette, illetve készíti el a „nagyterületek” közműellátásának tanulmányait (Nagy-budapesti aggideiglenes közúti csőáteresz a gyáli főcsatornán, horganyzott acél-hullámleniezböl 53
