Vízgazdálkodás, 1971 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1971-06-01 / 3. szám
rakat. A gumi felfekvő felület tökéletes zárást biztosít. Kedvezőbb a megoldás a motoros működtetés szempontjából is, mivel a záróelem a házba nem szorul be és a mozgatáshoz kisebb teljesítmény szükséges. A nagy választékban gyártott hullámlemez csőátereszek (9. kép) már megfelelő élettartamú korrózióvédelemmel ellátva kerültek kiállításra. Felhasználásukkal az építés ideje lényegesen csökkenthető. A Folyamszabályozó és Kavicskotró Vállalat új gömbcsuklós megoldása külön felkeltette a szakemberek figyelmét. E megoldást a hidromechanizációs földmunkák mellett az öntözés terén is célszerűen alkalmazni lehet. Az áruszállítást nagymértékben megkönnyíti az elektro-hidraulikus hátsó rakodófal, amely bármely gépjárműre felszerelhető. A működtetéshez szükséges energiát a gépjármű akkumulátoráról kapja. 500—3500 kg-os teher emelésére készülnek egységek. A hazai készletezést a VITEX látja el. Külön köszönet illeti a kiállítás megszervezésében részt vevő szakembereket azért, hogy a vízgazdálkodási pavilon szép és tartalmas kivitelezésével is elősegítették az ágazat műszaki fejlesztési eredményeinek megismertetését. Gerencsér Árpád csop. vez. főmérnök A vízügyi hatósági kötelezés szerepe a vízminőségvédelemben I. A téma olyan terjedelmű és mélységű tárgyalást igényel, amelyre egy folyóiratcikk keretében nincs lehetőség. Ezért az alábbiak — a vízminőségvédelem jelenlegi helyzete és távlati célkitűzései nyomán — csupán gondolatok felvetései, részletesebb kifejtés nélkül. A cél: a figyelem több irányú felhívása egy alig alkalmazott, de hatékony hatósági jogi eszközre. Jelenlegi helyzet Magyarország területének nagy része az Alpok és a Kárpátok alkotta, csaknem teljesen zárt és viszonylag mély medencében fekszik. A teljes évi felszíni vízkészletnek sokévi átlagban 96%-a a mértékadó időszakban 99%-a a szomszédos országok területéről érkezik. Mivel a folyóvizeket külföldön ért szennyezések egy része hazánk területén is érezteti hatását, ez a tény részben meghatározója a hazai vízminőségnek. A vízfolyások vízgyűjtő területének jelentős része az ország határain kívül van, és így a felszíni vízfolyásaink a szomszédos országok vízrendszerének is szerves részét alkotják. Ennek következtében, a kellőképpen meg nem tisztított ipari és városi szennyvizek, az időszakosan lebocsátott szennyvízhullámok számottevő mértékben rontják vízfolyásaink minőségét. Mindez szükségessé teszi a környező államokkal való szoros együttműködést a vízgyűjtő területek vízminőségének fokozottabb védelme érdekében, amelyet viszont nehezít, hogy e kérdéseket a nemzetközi jog még nem szabályozza. Hazánkban a vízfolyások vízjárása szélsőséges, így a vízkészlet időbeni eloszlása egyenlőtlen. A legkisebb és a legnagyobb vízhozamok aránya a Dunán 1:15, a Tiszán 1:80, a kisebb vízfolyásokon pedig 1:4000 is lehet. Felszíni vízkészleteink 90%-a nagy folyók medrében koncentrálódik; kilenctized részben a Duna és Dráva, egytized részben a Tisza vízrendszerében. A magyar mezőgazdaság a nagyüzemi termelési mód kialakulása felé halad, intenzív a városiasodási folyamat, a termelőerők területi koncentrálódása. A IV. ötéves terv az ipari termelés évi átlagos növekedési ütemét 5,7%-ban irányozza elő és emellett a nagy vízigényű iparágak (energiaipar, vegyipar, kőolaj- és feldolgozóipar, cellulóz- és papíripar, élelmiszeripar stb.) erőteljes fejlesztését tervezi. A kormány számít a felszíni vízkészletek ipari célokra történő fokozottabb kihasználásának lehetőségére. Ezért a területfejlesztés irányelveiről szóló 1006/1971. (III. 16.) számú határozatában a nagyobb vízfolyások melletti területrészeket jelöli meg az összefüggő ipari körzetek (sávok) célszerű kialakítási helyeiként. Természetesen a fejlesztés feltételezi vízfolyásaink minőségének kielégítő voltát. Az eredmény elérését azonban többfajta nehézség komplikálja, í’elszíni vizeink térbeli és időbeli egyenlőtlen eloszlása, a települések és az ipar szennyvíztisztítási helyzetének elégtelensége, a mezőgazdaság kemizálása és szennyvízkezelésének megoldatlansága, a vízfolyásainkat külföldről érő szennyezések mind-mind sürgősen megoldandó problémákat jelentenek. 1970-ben az ipari üzemek, a lakótelepek és a mezőgazdaság által együttesen kibocsátott káros szennyezettségű víz napi mennyisége közel 2,2 millió m3 volt, ami helyenként nagymértékben veszélyeztette a vízkészletek használhatóságát. A közüzemi csatornahálózaton keresztül 1,7 millió m3/nap szennyvíz került elvezetésre. E menynyiség a háztartási eredetű szennyvizeken kívül a településeken levő közintézmények, a helyi ipar és a gyáripar szennyvizeinek egy részét is magában foglalja. Az összes szennyvízmennyiségnek csak mintegy 35%-a, napi 0,6 millió m3 jutott megfelelő tisztítás után a befogadókba. Az ipartelepekről közvetlenül a vízfolyásokba vezetett káros szennyvizek mennyisége 1,54 millió m3/nap volt. Ebből napi 0,47 millió m3, az összes szennyvízmennyiség 30%-a került megfelelő tisztításra. Az ipari üzemek egy része általában rendelkezik ugyan bizonyos mértékben szennyvízelvezető és tisztító létesítménnyel, ezeknek döntő többsége azonban nem elégíti ki a korszerű követelményeket. A csatornák és a tisztítóberendezések elavultak, túlterheltek, elhanyagoltak; jelentős részük 114
