Vízgazdálkodás, 1970 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1970-06-01 / 3. szám
pedig már a kivitelezés tervét is megrendelte. E viszonylag egész kis tároló teljesítménye is elegendő lesz arra, hogy a Városi Hőerőműveit, a Vasöntödét és a Richards Textilművet a városi vízműhálózatról lekapcsolják és ezzel a lakosság ellátását nyomban napi 2250 köbméterrel növeljék. Természetes, hogy ez is csak csepp a tengerben és csak arra lehet alkalmas, hogy a gyökeres megoldás előtt néhány évnyi időt nyerjenek. De természetesen még ilyen körülmények között is csak akkor lehet gyors eredménye a tároló létesítésének, ha építését legkésőbb 1970—71-ben kellő apparátussal megkezdik és mire a hőerőmű mai áramszolgáltató kapacitásának kétszeresét eléri, a tároló vizet adhat. A vízellátás további javításához azonban újább víztartalék felkutatására és üzembe állítására volna szükség. Ennek hidrológiai feltételei meg is vannak. Ilyen volna a Rákos patak völgyében, a megszüntetett állami gazdasági halastavak helyén létesítendő tároló, amelynek térfogata 100 ezer köbméterre tehető és napi 4800 köbméter víz szolgáltatására volna alkalmas. A város fürdőkultúrájának, de az idegenforgalom fejlesztése szempontjából is hasznos volna a Tómalom vízbázisának megalapozása. A Tómalom vízhozama már évek óta nem elegendő a strandolás kulturált követelményeinek kielégítéséhez. Ezért a meglevő Nagy tómalom és Kistómalom között két előtároló építése volna indökolt. E tárolók földrajzilag is olyan helyen fekszenek, amelyek erős hangsúlyt adnának a soproni táj szépségének, így egyidejűleg az idegenforgalomra is igen jótékony hatással volnának. A létesítendő tavak nyilván jól hasznosíthatónak bizonyulnának sporthorgászat céljaira, s egyetlen hely lenne Sopronban, ahol a csónakázás lehetősége is megteremthető. Különösen fontos volna a Tómalom fejlesztéséhez szükséges fürdővízbeszerzés megoldása, mert a város fürdőviszonyai a háború után súlyosan leromlottak. A háború előtt 1908- ban az összes uszodák figyelembevételével az 1000 főre eső vízfelület 1050 négyzetméter volt, 1965-ben ez a szám csaknem felére, 620 négyzetméterre csökkent. Ha a Tómalom vízfelületét számításon kívül hagyjuk, akkor a visszaesés még szembetűnőbb. Az 1000 főre jútó vízfelület 350 négyzetméterről 53 négyzetméterre csökkent. A város vízellátásának megnyugtató javítása elsősorban a helyi lakosság szempontjából követel sürgős megoldást. Meg kell alapozni a város fejlődő iparának vízellátását is, mert enélkül a fejlődés megáll. Márpedig, ha az ipar fejlődése bármely okból stagnál, az végzetes hiba. Sopront ezenfelül mint kitűnő szubalpin gyógyhelyet, az ország lakosságán, a szociálpolitikai és az egészségügyi intézkedéseken kívül külföld is egyre feltűnőbb mértékben kezdi felfedezni. A város idegenforgalmi hivatalának adatai szerint ez évben 26 százalékkal több külföldi fordult meg a város szállodáiban és fizetővendég-szolgálatában, mint az elmúlt esztendőben. A Csepel-üdülő mögött a Vegyipari Dolgozók Szakszervezete mostanában fejezte be újabb 120 szobás üdülő-szálló építését. A közelmúltban kezdték meg a SZOT új, 600 ágyas, 9 emeletes üdülőszállodájának építési munkálatait. De a felszabadulás óta is csak röviddel ezelőtt kezdődött pieg a városban a nagyobb arányú lakásépítkezés. A Kőfaragó téren 2000 modern lakás épül, amelyeknek napi vízszükséglete 1000 köbméter körül lesz. Épül ugyan a Fertő tó körül a nemrégiben megkezdett 14 kút, amelyeknek hozama öszszesen is legfeljebb napi 5000— 6000 köbméterrel növelheti a városi vízműhálózat kapacitását, amelyek azonban már a negyedik ötéves terv szükségletére szinte semmit sem juttathatnak. A vízkérdés megoldása létkérdése a városnak és alapja a jelentőségében egyre növekvő idegenforgalmának. Két évvel ezelőtt, augusztus forró napjaiban lófogattal, az emeletekre pedig vödörben szállították az állami szanatórium betegeinek vizét. Az egyetemen fontos kísérleteket kellett beszüntetni — ugyancsak — vízhiány miatt. Az ünnepi hetek napjaiban a város arányaihoz képest egyébként is szűkre méretezett strandokat csak fogyatékosán töltötték fel, a Lőverekben pedig az átemelő kapacitás, az elavult, kis átmérőjű vezeték miatt sem volt elegendő víz. Múlt év júliusában a nagy Csepel-üdülőben esténként órákon át nem volt víz, és a folyosókra kihelyezett alumínium edényekből „bögrével” kellett kézmosásra vagy ivásra vizet merítgetnünk. Ez a megoldás megjárta évezredeken át a falusi és tanyai konyhákban, ahol ez az ősi gyakorlat egy család egészségét veszélyeztette. Több száz főtől hemzsegő modern szállodák és üdülők, hatalmas szanatóriumok, idegenforgalmi szállodák lábasból bögrével merített vízzel ma már aligha üzemeltethetők. Ez van manapság Sopronban és a város ügye ezért is az ország nagy nyilvánossága elé kívánkozik. Minél tovább halogatjuk a kérdés megoldását, annál jobban elmélyülnek a nehézségek és természetes, hogy miután a megoldás tartósan “el nem odázható, a késedelem következményeit csak mértéken felüli erők bevetésével, költséges rohammunkával oldhatjuk meg. Vincze Oszkár 117
