Vízgazdálkodás, 1968 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1968-08-01 / 4. szám
Á tó vízszint-változásai okának kiderítése körül Károlyi Z. jelentős munkát végzett. Nagyon alapos bizonyítékokra támaszkodva elveti a kizárólagos felszíni vízutánpótlás . lehetőségét, és állást foglal a talajvízből történő részleges utánpótlódás mellett. Bár e tekintetben nem megy oly messzire, mint Schuster Ferenc [13, 14], mégis lehetségesnek tartja, hogy „a Duna felől jelentékenyebb víztömegek juthatnak az altalajon keresztül a Fertőbe” [3]. A Fertő vízháztartását illetően ezt a kérdést alapvető problémának tartja, és hangsúlyozza, hogy a megoldás érdekében kiterjedt és: alapos altalaj- és talajvízszint vizsgálatokra lenne szükség és a párolgási és szélerősségi viszonyokat is sürgősen tisztázni kellene. A vizsgálatokat az illetékes osztrák vízügyi szervekkel karöltve, nemzetközi együttműködéssel képzelte el, miként az azóta részben meg is valósult. E kérdést annyira fontosnak tartotta, hogy három további tanulmányában is találunk idevágó utalásokat. Közülük kettő tulajdonképpen a Felső-Duna szigetközi szakaszával foglalkozó dolgozat [4 és 6], a Soproni Szemlében megjelent harmadikkal [5] pedig elsősorban a helyi hatóságok figyelmét óhajtotta a kérdés fontosságára felhívni. További, igen alapos vizsgálatainak tárgya: miképpen lehetne a Fertő-tó táplálását a Dunából Dunacsúny és Rajka között, közvetlenül az államhatár közelében kiemelt vízzel alkalmasan vezetett tápcsatorna segítségével biztosítani [3 és 8]. Ebbéli kutatásaival és tanulmányaival Kvassay Jenő idevonatkozó, 1905-ből származó elgondolásait [11] fejlesztette tovább. A közéjük eső félszázad alatt azonban Zoltán atyja, Károlyi Sándor is foglalkozott a Fertő problémájával [2], sőt éppen az ő szombathelyi főnöksége idejében készült el 1917/18-ban az a terv, amely alapul szolgált 1930/31-ben a Fertő végleges szabályozási tervének kidolgozására Károlyi Sándor személyes irányításával, Sárkány Béla és Vogel József mérnökök részvételével [1]. Talán fölösleges is említenünk ezek után, hogy Károlyi Zoltán a Fertő és Hanság, nemkülönben a Duna és a Rába hidrológiai problémái iránti érdeklődését egyenest a szülői házból hozta magával. A Fertő és a Hanság kutatása szinte megkövetelte, hogy Károlyi Z. a Kis-Alföld vízfolyásainak hidrológiájával is foglalkozzék. Talán sehol sem találunk annyi jó, részletes, megbízható és összesítő adatot, mint idevágó áttekintő tanulmányában [10]. Ez a dolgozat geográfusoknak szól, de a hidrológusmérnökök is sok értékes útmutatást találhatnak benne. Károlyinak határozottan különös érzéke volt a hidrológia és az általános geomorfológia kapcsolatainak felismeréséhez, az ide vonatkozó anyagnak morfológiai szempontból való feldolgozásához és az eredményeknek mindkét kutató-gárda felé egyaránt alkalmas módon való bemutatásához. Erről tanúskodik két további: egy dunai [7] és egy tiszai [9] vonatkozású dolgozata is. A Magyar Hidrológiai Társaság 1964. évi közgyűlésén Károlyi Zoltán szakmai és tudományos érdemeit a Bogdánfy-érem —, a Magyar Tudományos Akadémia pedig a kandidátusi fokozat odaítélésével ismerte el. Emlékét azonban mindennél jobban őrzik tudományos dolgozataiban foglalt megállapításai és késő nemzedékek számára is értéket jelentő javaslatai. IRODALOM 1. Hofeneder C.: Die Regulierung des Neusiedler-Sees Wiener Landwirtsch. Zeitung, 83. évf. 1933, Wien. 2. Károlyi S.: A Fertő-tó — Vízügyi Közi. 1933/2., Bp. 3. Károlyi Z.: A Hanság és a Fertő-tó rendezési kérdéseinek fejlődése — Vízügyi Közi. 1955/1—2. — 290— 332 1., Bpest. 4. Károlyi Z.: A magyar Felső-Duna vízszintemelkedésének hatása a Szigetköz belvízviszonyaira — VITUKI Beszámoló 1955, Bpest. 5. Károlyi Z.: A Fertő és a Hanság vízügyi kérdéseinek mai állása — Soproni Szle. 11. évf. 34—43. 1., Sopron, 1957. 6. Károlyi Z.: A Felső-Duna feltöltődő szakaszán észlelhető kavieslerakódás mennyiségének meghatározása — Vízügyi Közi. 1957/3 169—190. 1., Bpest. 7. Károlyi Z.: A dunai hordalékvizsgálatok eredményeiből leszűrhető morfológiai következtetések — Földr. Ért. 1957/1., Bpest. 8. Károlyi Z.: A Fertő-tó vízszin-állandósítása, mint a környék gazdasági hasznosításának általános követelménye — Vízügyi Közi. 1960/1. 21—32. 1., Bpest. 9. Károlyi Z.: A Tisza mederváltozásai, különös tekintettel az árvédelemre — VITUKI: Tanulmányok és Kutatási Eredmények 8. sz., Bpest, 1960. 10. Károlyi Z.: A Kisalföld vizeinek földrajza — Földr. Közi. 1962/2. 157—174. 1., Bpest. 11. Kvassay J.: Fertő-szabályozás (kézirat), Bp., 1905. 12. Lászlóffy W.: Dr. Károlyi Zoltán 1905—1966—Vízügyi Közi. 1966/2. 259—262. 1., Bpest. 13. Schuster F.: Das Regulierungsproblem des Neusiedler- Sees (Doktori értekezés — kézirat) München, 1943. 14. Schuster F.: A Fertő-tó vízháztartása — Hidr. Közi. 27. évf. 1—4. sz. 1947., Bp. Dr. Bendefy László Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet Ada Kaleh-sziget „lesétál” a térképről Ada Kaleh szigetén e napokban még mintegy 260 török család él. Az épülő jugoszláv—román erőmű építése során azonban a sziget számos várossal — többek között Orsovával — együtt rövidesen víz alá kerül és ezzel az Al-Duna településtérképe is alaposan megváltozik. A nagy folyam Orsovától Turnu- Severinig tartó szakaszán ma még a folyómeder szikláiba vájt mélyített folyosóján haladnak át a hajók, mégpedig igen lassú ütemben, helyi révkalauzok irányításával, helyenként parti mozdony-vontatással. Ez a megkövült állapot rövidesen megszűnik és 1969 szeptemberében már működni kezd a jugoszláv— román erőmű zsiliprendszere, amely a Duna megnövekedett szélességében alakítja ki a hajózás biztonságos és gyorsabb ütemi feltételeit. A gát alapja 46 méter, koronája 15 méter széles lesz. Ezen halad majd a két országot összekötő műút is. A tervek szerint az első lépcsőben, 1969-ben mintegy 12 méterrel, 1971-re pedig kerek 33 méterrel emelkedik a folyam vízszintje. 100
