Vízgazdálkodás, 1966 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1966-06-01 / 3. szám
Földünk 2/з részét víz borítja, mégis egyre nagyobb nehézséget jelent a felmerülő vízigények kielégítése. A vízszükséglet két irányból jelentkezik. Egyrészt a vízszegény civilizált területek egyre növekvő tisztítottvíz igényéből, másrészt a fejlődésben elmaradt területekről. ,,Ha Afrika, Latin-Amerika és Ázsia népének megfelelő ivóvizet adhatnánk, a betegek mai riasztó száma egyhamar a felére csökkenne — mondta nemrégen egyik nyilatkozatában Dr. Joseph Handler, az Egészségügyi Világszervezet (WHO) Információs Osztályának igazgatója —, éppen ezért a WHO egyik igen fontos témája a környezet-egészségügyi és ezzel szoros összefüggésben is főként az ivóvízkérdés.” A fejlődő országok vezetői egyre világosabban látják az ivóvízellátás megoldatlanságának rendkívül súlyos következményeit és az egyes országok gazdasági erősödésével párhuzamosan mind nagyobb erőket áldoznak a lakosság megfelelő ivóvízellátásának biztosítására. A felismerésből kiindulva Magyarországon az Országos Vízügyi Főigazgatóság Vízgépészeti Vállalata olyan szállítható berendezést alakított ki, mely patakok, folyók, tavak vagy egyéb nyersvizekből közegészségügyi és élvezeti szempontból egyaránt kifogástalan minőségű ivóvizet állít elő. A berendezés nem alkalmas fertőzött vagy szennyvizek tisztítására. A víztisztítót a tervező és gyártó vállalat Hidropur néven hozza forgalomba (1. ábra). Űtigényessége nem haladja meg az átlagos tehergépkocsik által támasztott követelményeket. Igen nagy szolgálatot tehet katasztrófasújtotta településeken, kezdődő, nagy építkezések színhelyén, camping és katonai táborokban, továbbá minden olyan településhelyen, ahol a vízműben, a vízellátásban bármiféle előre nem látott üzemzavar következik be. A Hidropur mai korszerűsített változata az átlagos emberi vízszükséglet napi normáját figyelembe véve — 12 m3/órás maximális teljesítménnyel — egy 4000 fős település szükségletének kielégítésére alkalmas. Szükség esetén — tárolótartályok feltöltésével — egy berendezés több kisebb, egymáshoz viszonylag nem nagy távolságra elhelyezkedő település vízellátására is alkalmas. Ebben az alkalmazási módban a berendezés futóművön üzemel. Stabil üzemi körülmények között az első és hátsó futómű kiszerelhető és felhasználható további víztisztítók áttelepítésére. A víztisztító egyszerű, jól bevált, több évtizedes, megbízható víztisztítási technológiával dol-1. ábra gozik. Előnye a rendszernek, hogy üzemköltsége a hasonló külföldi szerkezeteknél lényegesen alacsonyabb. A technológiai folyamat rendkívüli körülmények között is ■— hőmérsékletváltozás, hordalék tartalom változás — megbízhatóan működik, és közegészségügyi szempontból megfelelő minőségű ivóvizet biztosít. A járműves víztisztító berendezés kialakítására vonatkozó kísérletek 1962-ben indultak meg, a Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóságnál. Az első elgondolás egy Csepel gyártmányú nyerges pótkocsi cementszállító tartályos kivitelét átalakította át., Ez az M-512 típusú víztisztító kocsi az alábbi fő részekből állt: gyorsszűrő, tisztavíz tartály, injektoros vegyszeradagoló berendezés, és a működtető szivattyúk. Teljesítménye óránként 12 m3 ivóvíz volt. Az elkészült berendezés a belföldi és külföldi próbák alatt kielégítően működött és azt Irak meg is vásárolta. Az üzemelés során nyert tapasztalatok alapján kiderült, hogy az eredetileg más célra konstruált pótkocsin nem oldhatók meg tökéletesen a szerkezet iránti követelmények. Víztechnológiai vonatkozásban zavaróan hatott, hogy a vegyszeresen kezelt víz — magas hordalék érték mellett — viszonylag hamar eltömte a szűrő felületét, ezért a szűrő visszamosása gyakori volt. A tapasztalatok figyelembevételével a berendezést a Vízgépészeti Vállalat áttervezte. Az ivóvízszolgáltatási teljesítményérték nem változott. Csepel D-450 N 5—1 típusú nyerges pótkocsi futóművére és meghosszabbított alvázára lett ráépítve az M-1212 típusú víztisztítómű (2. ábra). Az elhelyezés zárt. szekrényes kivitelt kapott. Víztechnológiai vonatkozásban jelentős lépést 78 Új exportgyártmány
