Vízgazdálkodás, 1966 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1966-08-01 / 4. szám
lyes kezelése tekintetében ugyancsak lemaradás mutatkozik, amelyet részben az 1006/1962. (III. 10.) sz. kormányhatározat végrehajtási rendeletének hiánya okoz, néhány esetben azonban a VlZIG-ek nem használják ki azokat a lehetőségeket sem, amelyet a vízügyi törvény ebben a tekintetben biztosít. Így pl. feltétlenül szükséges — és lehetséges — lenne a szakadó partok mentén nőtt fák eltávolítása, mert mederbe dőlésük károsan befolyásolja a part- és mederalakulást. Ugyancsak meg kell szüntetni a partoldalak benőttségét, mely a meder vízemésztőképességét nagymértékben csökkenti és főleg a kisebb folvókon jéglevonulási akadályt is okoz. A mec'erfenntartás és a hullámterek re idézésé tekintetében eredményeink közé tartozik, hogy néhány évo a szakágazat irányításával a Hídépítő Vállalat folyamatosan végzi a folyómedrekben még bentlevő háborús hídroncs-maradványok eltávolítását (a bajai, szegedi és miskolci hídroncsok kiszedése megtörtént, a Dráva-hidaké most indul meg); a dunai hullámtéren nedig a dunaföldvári és bajai hidak környezetében az erdőterületekben megfelelően kialakított szabad sávok révén a korábbi állapothoz képest lényegesen kedvezőbb árvízi rávezetést és elvezetést sikerült biztosítani. A dunai jeges árvízveszély csökkentése terén a szabályozási munkák ütemének fokozása mellett további fejlődést és a folyamszabályozási szakágazat számára új feladatot jelentett a jégtörőhajók munkába állítása. Az 1959—1965. közötti években 8 db 600 lóerős és 3 db 300 lóerős, összesen tehát 11 jégtörőhajót szereztünk be, melyek közül 9 a Dunán, 2 pedig a Tiszán (a tiszalöki duzzasztási szakaszon) teljesít szolgálatot. A jégtörő hajók munkáját szükség szerint az i'v’jabban kialakított módszerekkel dolgozó jégrobbantó osztagok is segítik. Jelentős fejlődést értünk el a hajóútkitűzés tekintetében. Az echolot-tal felszerelt kitűzőhajók, a megfelelő számú, fényvisszaverő felülettel, illetve villanólámpákkal ellátott úszó és parti kitűző jelek az egész magyar Dunán biztosítják az éjjel-nappali biztonságos hajózás lehetőségét. Összefoglalás A költséges folyószabályozási munkák eredményei általában csak közvetve mutatkoznak, azonnal jelentkező hasznuk ritka esetben van, így a szakágazati igények kielégítése — a szükséges szabályozási munkák pénzügyi fedezetének biztosüása — mindig nehézségbe ütközött. Ennek ellenére a két világháború között a szabályozási művek építése terén sikerült a korábbi le3. ábra. Szakadópart f légítésétől még messze vagyunk. Előfordul, hogy anyagi fedezet hiányában nemcsak a szükséges új műveket nem tudjuk kellő időben megépíteni, hanem a meglevők fenntartási munkája is kényszerű halasztást szenved, márpedig az elkésetten végzett munka költségesebb, eredménye pedig kétséges lehet. Ebben a tekintetben azt mondhatjuk, hogy sok esetben az a szabályozási mű a legdrágább, amelyet nem építettünk meg, illetve nem javítottunk ki. A folyószabályozási tevékenység szoros tartozéka a szabályozási művek fenntartása mellett magának a folyómedernek a víz-, hordalék- és légszállítás szempontjából megfelelő állapotban tartása. A közéovíz.i mederben az említett cél elérése 4. ábra. Szakadó part biztosítása érdekében rendszeres medertisztítási munka végzésére van szükség, melynek során a mederbe került minden olyan tárgyat (fatörzsek, tüskök, hajóroncsok stb.) el kell távolítani, melyek víz-, hordalék vagy jéglevonulási akadályt kéoezbetnek. Ugyanebből a célból szükséges a hullámterek rendezése, vagyis a nagyvízi mederben található víz-, hordalék- és jéglevonulási akadályok eltávolítása. A Dunán és Tiszán többé-kevésbé rendszeres medertisztítási munka folyik — bár felszerelési hiányosságok és egyéb okok miatt nem mindig kielégítő mértékben — a kisebb folyókon azonban a VlZIG-eknek az eddiginél nagyobb gondot kell a jövőben erre a fontos feladatra fordítani. A hullámterek he-116
