Vízgazdálkodás, 1965 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1965 / Melléklet
Várható volt, hogy a teljesen átázott töltés a mintegy 28 000 db homokzsák és 60 tonna kőleterhelés ellenére egyszerre szakad át és az épületeket lökésszerűen árasztja el. Ezért elhatároztuk a víz lassú beengedését. A lakókat kitelepítették és az áradó víz bejátszását biztosították. Ez alatt az idő alatt megtörtént a Bp. Déli pályaudvar—Székesfehérvári vasútvonalat keresztező aluljárók megbízható módon történő lezárása is (5. kép). A védvonal másik gyenge pontja a Dunatelep körüli töltés volt. A Dunatelep, mintegy 400 épületből álló település, a fővédvonal előtt — az ártérben — létesült és a Dunához legközelebb eső épületei a 650 cm-es szinten állnak. A gát három oldalról veszi körül a telepet és végpontjai a székesfehérvári vasúti töltésbe, mint fővédvonalba kötnek be. A gátkoronák ugyan a 880—910 cm-es szintig épültek ki, de különösen a déli és északi töltések szélességi méretei nem voltak megfelelőek. A 700 cm körüli vízállásnál már erős szivárgás mutatkozott a Dunával párhuzamos és a déli töltés csatlakozásánál, a terület egyébként legmélyebb pontján. A déli töltéshez kapcsolódott a Béke Tsz nyári gátja is, amelynek földanyagát részben a déli töltés előteréből emelték ki, ami ezt a töltésszakaszt nagymértékben meggyengítette. Mind a Dunával párhuzamos, mind a déli töltésszakasz hullámverésének is ki volt téve. Ilyen körülmények között meg kellett erősíteni a töltések mentett oldalait homokzsákokkal, a hullámverés ellen rőzsefonás mögötti homokzsák-rakattal, valamint rőzsepaplannal. Minthogy a déli és északi töltések már nagymértékben átáztak, haladéktalanul megindult a gátak gépi földmunkával történő megerősítése, aminek befejezésével Duna-telep most már megbízható körtöltéssel rendelkezik. A Dunával párhuzamosan fekvő mélyebb pontokon épült házak lakóit áttelepítették. Itt a védekezés akkor vált kritikussá, amikor a Dunával párhuzamos töltés az erős hullámverés következtében percről percre gyengült, a leszakadó földtömegek következtében. Az elhabolást nagy létszámú munkaerő bevetésével egy éjszaka sikerült bevédeni, mintegy 300 fm hosszú, rőzsefonás mögé helyezett homokzsákokkal. PEST-ÉSZAK: A Pest-Északi árvízvédelmi szakasznak, mely a Szilas-pataktól a Dráva utcáig terjed, csupán a Megyeri csárda és az Űj pesti vasúti híd között voltak védendő részei, elsősorban a Megyeri csárda és a Vízművek káposztásmegyeri főtelepe közé eső töltésen. Bár ennek egyik szakaszán 5 m-es nyomópadka van, a töltés rossz anyaga miatt a mentett oldalon magas fakadóvíz jelentkezett és a töltés aránylag hamar átázott. Különösen veszélyesnek mutatkozott a töltésnek a Tungsram üdülőtelep melletti része, mely átszakadással fenyegetett. Az árvíznek ezen a helyen való betörése Újpest mélyen fekvő részeinek teljes elöntését jelentette volna. A gáttestet mintegy 30 000 db homokzsák beépítésével leterhelték, további védekezésként pedig lokalizációs gát épült a Váci úton, amely egyik oldalon a Rév utcán folytatódott és a töltésbe csatlakozott, másik oldalon a Tungsram bejáró magas részébe kötött. A Vízművek építési telepe előtt levő gátszakasz ugyancsak homokzsákkal való leterhelésre szorult, de egyidejűleg a mély részeknek gépi földmunkával történő feltöltése is folyamatosan készült a nyomópadka magasságáig (6. kép). Említésre érdemes még a Folyamőrlaktanya udvarán történt védekezés, ahol a védvonalat képező kőkerítés annyira áteresztett, hogy mögötte más nyomvonalon új töltést kellett építeni homokzsákokból. A Vízművek 8. kép telepétől az Újpesti vasúti hídig húzódó védvonal 8—10 helyen át van törve kapukkal, utcákkal, amelyeknek lezárásáról ugyancsak gondoskodni kellett (7. kép). 91
