Vízgazdálkodás, 1965 (5. évfolyam, 1-6. szám)

1965 / Melléklet

lékfolyói egyidejű áradásából kialakult ár­hullám Dunaremetén június 17-én 654 cm-rel, Budapesten június 18-án 845 cm-rel, Mohá­cson pedig június 19-én 984 cm-rel tetőzött. Ezek az értékek Budapesten 40 cm-rel, Mohá­cson pedig 60 cm-rel voltak magasabbak, mint az eddigi maximumként nyilvántartott 1954. évi vízállások (12. sz. ábra). Ugyanakkor a változékony, továbbra is csapadékos időjárás, valamint a Dráva és a Száva egyidejű magas vízszintje következtében rendkívül mérsékelt volt az apadás üteme. Mohácson egy hét alatt mindössze 20 cm-t csökkent a vízállás és csak július 7-re állott elő az 1954. évi maximum­nak megfelelő 924 cm-es vízállás. Az idei ár­víz tehát tartósságból is alapos rekordot javí­tott. Az 1926. évi árvíz kereken 80 napig borí­totta el a töltések közötti hullámteret, ezzel szemben az idei árvíz 120 napos elöntést ered­ményezett. Az 1954. évi árvíz mindössze 23 napig tartott, most Mohácsnál majdnem ugyanannyi ideig — 24 napon át — magasabb volt a vízállás, mint az 1954. évi tetőzés (13. sz. ábra). És mindez akkor, amikor már hó­napokon át teljesen átáztatta a víz a töltése­ket. Ebből a néhány összehasonlító számból is fogalmat alkothatunk az 1965. évi nagy dunai árvíz rendkívüli méreteiről és az ellene folyta­tott küzdelem nagyságáról. Az 1965. évi dunai árvédekezés sikeres volt. Gátszakadás sehol sem keletkezett. A duna­­menti árterület 600 ezer kát. holdját, az itt települt városokat, községeket, ipari és közle­kedési létesítményeket, sokmilliárdos népgaz­dasági vagyont sikerült megmenteni az ár pusztító katasztrófájától. Ennek ellenére ter­mészetesen károk is keletkeztek, elsősorban az árvédelmi töltések közötti hullámtéren. Itt — részben nyárigátakkal védett — 20 ezer kh szántóterület került víz alá. A hullámtér el-11. ábra 18

Next

/
Oldalképek
Tartalom