Vízgazdálkodás, 1964 (4. évfolyam, 1-6. szám)

1964-04-01 / 2. szám

rint a múlt század közepén megkezdett és az első világháború időszakáig elvégzett nagyszabású munkákkal lényegében befejeződött a magyar folyók szabályozása. Ilyen körülmények között a látványos eredményeket, nagy építményeket nem produkáló folyószabályozási munka iránt csak ritkán sikerül az érdeklődést felkelteni, hiszen néhány kiváló szakemberünknek egyes kiemelkedően fontos folyószabályozási problémákkal foglalkozó tanulmányait

is általában kizárólag árvízvédelmi vagy hajózási vonatkozásúaknak könyveli el még a műszaki közvélemény is. Utalok itt a Dunának hajózási és jéglevezetési szempontból való szabályozásával, vagy a hazai víziutak fejlesztésével foglalkozó számos tanulmányra, amelyek valójában a folyószabályozás problémáit tárgyalják — természetesen a szabályozási mun-, kákkal elérni kívánt említett célok szem előtt tartásával.

Fenti megállapítás nem jelenti az öncélú folyószabályozás szemléletét, csupán annak a véleménynek kifejezését, amely szerint a kitűzött célok eléréséhez szükségünk van a megfelelő eszköz — ez esetben a folyószabályozás — megismerésére, és megfelelő értékelésére is. Ezért időszerűnek látszik röviden ismertetni a magyar folyószabályozás jelenlegi helyzetét és fontosabb fejlesztési célkitűzéseit, különös tekintettel a többi vízgazdálkodási szakágazattal való kapcsolatokra.

A JELENLEGI HELYZET

A szakágazat kezelésébe tartozó, összesen 2417 km hosszú 19 folyó, valamint a Balaton és. a Velencei tó szabályozása,, medrének, illetve partjainak biztosítása, mindezzel kapcsolatban pedig az egyre fokozódoárvízvédelmi, hajózási és vízhasznosítással kapcsolatos igények (vízkivételek és visszavezetések) kielégítése, valamint a folyóinkon épült duzzasztóművek kezelése komoly feladatot jelent a szakágazat dolgozói számára. A már említett korábbi nagyszabású folyószabályozási munkák eredményeit állandóan veszélyezteti az örökké változó vízjárás, a mederben mozgó víz és hordalék folytonos munkája. Ezért sok helyi ismeretre, folyamatos megfigyelésekre és mérésekre van szükség ahhoz, hogy a rendelkezésre álló személyi, pénzügyi és anyagi keretek között ott és úgy avatkozzunk be a folyó életébe, ahol és amilyen mértékben szükséges és lehetséges. Népgazdaságunk jelenlegi helyzete nem teszi lehetővé a folyószabályozási beruházási munkák általunk szükségesnek tartott mértékben és ütemben való végzését, de a felszabadulás előtti évtizedekhez képest nagy fejlődés mutatkozik a felújítási és főleg a fenntartási munkák pénzügyi lehetőségeinek biztosítása terén. Ez pedig azt jelenti, hogy míg a század elején épült sok folyószabályozási mű az első világháború alatti és az azt követő időkben a kellő mértékű fenntartás hiányában eb pusztult, ma a meglevő szabáö2

Vezetőmű építése a Felső-Dunán