Vízgazdálkodás, 1964 (4. évfolyam, 1-6. szám)
1964-12-01 / 6. szám
Az emberi tevékenység a hidrológiai folyamatokat befolyásolja és megváltoztatja. Ennek megfelelően a kutatás célja kettős: Elsősorban minden műszaki célra egyaránt használható módon fel kell tárni a hidrológiai viszonyokat, és meg kell ismernünk a természetes vízháztartás fő jellemzőit. A második cél a természetes vízháztartás ismeretében annak megállapítása, hogy a különböző műszaki beavatkozások hogyan módosítják a természetes hidrológiai folyamatokat, illetve úgy kell műszaki megoldásokat alkalmazni, hogy a természetes vízháztartást legkedvezőbben befolyásolhassuk. A Decennium programja az előbbi hármas csoportosításnak megfelelően úgy tagozódik, hogy — a hidrológia területén elért fejlettségi fokától függetlenül — minden ország megtalálhatja saját munkaterületét és feladatait, tisztán láthatja munkája fontosságát, valamint jelentőségét, s így hathatósan hozzájárulhat ehhez az egész emberiség javát és fejlődését szolgáló nagyszabású hidrológiai kutatómunkához. Dr. Ubell Károly, a műszaki tudományok kandidátusa, az UNESCO-Decennium Magyar Nemzeti Bizottságának titkára. Árvízvédelem Lengyelországban i. Altalanos helyzet Az árvízvédelem a baráti Lengyelországban — hasonlóan hazai viszonyainkhoz — egyik legfontosabb ágazata a vízgazdálkodásnak. A 312 000 km2 kiterjedésű Lengyelország területének túlnyomó része síkság, tengerszín feletti átlagos magassága 173 m, s a 300 m tengerszín feletti magasságot meg nem haladó sík vidékek az ország területének 91,3 %-át, a 300— 1000 m tengerszín feletti magasság közötti területek 8,6 %-át, az 1000 m felettiek pedig mindössze 0,1 %-át alkotják. Az ország legmagasabb pontja a Tátrában a 2499 m magas Rysy csúcs, a legmélyebben fekvő pont pedig a Visztula deltájában, a Zulawyvidéken található, amely 1,8 m-el a tengerszín alatt fekszik. Felszíni viszonyait tekintve Lengyelország több tájegységre osztható. Északon, a tenger mentén húzódik Szczecintől Gdanskig és onnan kelet felé a Balti tengerpart. A következő tájegység a Lengyel-tóhátság övezete, amelyet a Visztula völgye két részre oszt: a Pomerániaitóvidékre és a Mazuri-tóvidékre. Lengyelország középső részén síkságok (Wielkopolska, Kujawv, Mazowsze, Podlasie), fenns.kok és a Lengyel-Középhegység vidéke (Sziléziai—Malopolskai-dombvidék, Lublini-hátság) terül el. Lengyelország legdélibb sávján hegyvidék emelkedik, amelyet a Morva-kapu néven ismert medence két részre, a Szudétákra és a Kárpátokra tagol. (1. ábra.) Lengyelország csaknem valamennyi folyója a Balti-tengerbe ömlik. Az ország területének 55,7 %-a a Visztula, 33,9 %-a az Odera vízgyűjtő területéhez tartozik. Az ország leghosszabb folyói az 1090 km hosszú Visztula, a 848 km (ebből Lengyelországban 550 km) hosszú Odera, a Bug: 779 km (Lengyelországban 621 km), a Warta: 762 km, valamint a San, a Narew, a Pilica, a Wieprz és a Notec, amelyek hossza egyenként meghaladja a 300 km-t. Lengyelország területén több mint 9300 olyan tó található, amelyek kiterjedése egyenként meghaladja az 1 hektárt. A tavak sűrűsége a Mazuri-tóhátságon a legnagyobb (2700 tó). Itt található Lengyelország két legnagyobb tava, a Sniardwy (106 km2) és a Mamry (104 km'-). (Balaton 595 km2, Velencei tó 26 km2.) Az ország átlagos csapadékmennyisége 600 mm körül van, a legtöbb csapadék a Kárpátokban és a Szudétákban hull, évi 800—1500 mm. Az ország két legnagyobb folyója a Visztula és Odera, vízhozamuk erősen ingadozó s amíg aszályos időszakban a legszükségesebb vízigények kielégítésére sem elegendő, addig mindkét folyó árvizei nagy károkat okoznak időnkét az országnak. Lengyelország közigazgatásilag 17 vajdaságra oszlik, s ennek megfelelően 17 vízgazdálkodási körzete van. (Okregowych Zarvadow Wodnyeh (OZW). II. AZ akvtzvedelem szervezete A szeszélyes vízjárású lengyelországi folyók régebben jelentős károkat okoztak katasztrofális árvizeikkel, annál is inkább, mert megfelelő árvízvédelmi szervezet hiányában a folyók árvizei, egyrészt váratlanul lepték meg az érintett lakosságot és közigazgatást, másrészt miután nem voltak kiépített védművek, védekezni sem tudtak az árvizek pusztításaival szemben. Ebben az időben csak egyes körzetekben figyelmeztették a lakosságot az árvízveszélyre a folyók mentén, jól látható helyeken elhelyezett nagy piros 163
