Vízgazdálkodás, 1962 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1962-09-01 / 3. szám
VÍZGAZDÁLKODÁS 95 Szigony Vörsről (10:1 arányú kicsinyítés) A szigony lelőhelye és a Kisbalaton összezsugorodása Kéz Andor szerint Múzeum szigony-gyűjteménye azt mutatja, hogy ez a súlyos, nagyméretű fajta hiányzik már a XX. század orvhalászainak szerszámai közül. Ez érthető is. Ezeket a nagyméretű szigonyokat hatalmas halak fogására használták egykor. A Balatoni Múzeum természetrajzi kiállításában egy 200 cm hosszú harcsa gipszöntvényét látjuk. A harcsa legnagyobb szélessége 40 cm, a szigonyágak hossza 44 cm. A vörsi szigonnyal tehát ilyen óriási halakra lestek egykor. A megszigonyozott mázsás halak a súlyos szigony ellenére is órákon át vonszolhatták a halász csónakját, mint Jókai Mór „Rémhalász” című elbeszélésében olvashatjuk. Embernagyságú, vagy nagyobb harcsák nem lehettek ritkák a régi Balaton vizében. A 4. 3. ábra Böröczi József halászgazda 1904-ben. (Fénykép után.) Kora vaskori bronz harcsahorog. (Felére kicsinyítve.) képen egy fenékpusztai koravaskori (ie. 900 táján) bronz harcsahorgot mutatunk be, amely 14,2 cm hosszú.5 Hasonló alakú és nagyságú vas horgokat a szigligeti öböl vizéből húztak ki pár éve a halászok.6 Ezek a horgok jóval fiatalabbak már, a rómaiak korában, vagy a középkorban kerülhettek a vízbe. A mai balatoni horgász horgai kedves apróságok ezekhez viszonyítva! Ezek után világos már, hogy mért tűnt el a vörsi szigonyfajta, meg ezek a nagyméretű horgok! Kipusztultak a Balatonból azok a halak, amelyeknek fogására ilyen óriási szerszámokat kellett használni. Minden horgász előtt ismert, hogy a balatoni halállomány nemcsak méreteiben, de számban is csökkent az utóbbi évtizedek idején. A jelenség egyik oka azoknak a balatoni öblöknek 5 Dobrovits László ajándéka, amit ez úton köszönünk meg. 6 Leltári száma: 53.7.1 és 55.8.1.
