Vízgazdálkodás, 1961 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1961-12-01 / 4. szám
VÍZGAZDÁLKODÁS 109 2. kép. A Délpesti Ipari Vízmű gépháza Az akkor még önálló Pest vezetősége 1857- ben kezdett foglalkozni vízmű létesítésével és különböző előkészületek után az első európai vízmüvet, a hamburgit is megépítő Lindley W. angol mérnök kapott megbízást az első, ideiglenes vízmű megépítésére. A vízmű a Parlament helyén, az egykori Flottilla téren épült meg és 1868. decemberében kezdte meg a vízszolgáltatást. Rövidesen utolérte azonban a főváros vízmüveinek azóta is akut, — s csak a felszíni vízkivételi mű teljes elkészülte után megszüntetni remélt hiányossága: a város növekedésének tempója túlhaladta a vízműét. Az alig elkészült vízmüvet 1872-ig tovább bővítették s a hálózat ekkor már 155 utcát és 13 teret hálózott be, a város lakosságának egyötödét látta el jó (?) ivóvízzel. 1873-ban a Lindleyt ért alaptalan gyanúsítgatások miatt Wein Jánost nevezték ki a Vízmű igazgatójául. A most már Budapestté egyesült városok vízműjének igazgatója a pesti hálózat 4. kép. A felszíni vízmű víztároló épülete 3. kép. Hálózatépítés rohamos fejlesztése mellett életre hívta az első budai vízmüvet, a Buda-újlakit is (ma az Árpád-fejedelem úti), mely 1881-ben lépett üzembe. 1895 őszén, Wein nyugalomba vonulása után Kajlinger Mihály került a vízmű élére, hogy 1924-ben bekövetkezett haláláig kialakítsa a vízmű máig is meglevő hálózatát, berendezéseit. 1904-ig befejezte a végleges, káposztásmegyeri vízmű építését. 1914-től aránylag kevés történt a vízmű érdekében, majd 1927-től ismét erőteljesebb lendületet kapott az építés, modernizálás. 1944—45-ben a Vízművek dolgozói életüket kockáztatva is helytálltak s nem egy áldozta életét azért, hogy Budapest történetének legnehezebb időszakában is úgyszólván alig nélkülözte az ivóvizet. A felszabadulás után, Nagy-Budapest kialakításával újabb súlyos gond szakadt a Vízmű vezetőinek nyakába. A fővárosba olvadt peremvárosok egymástól eltérő rendszerű, üzemű kis vízmüveit kellett a fővároséba bekapcsolni, egymással összehangolni. Ez a keveset mutató, de sok problémát okozó tevékenység 1960-ra fejeződött be s ezzel eljutottunk a jelen és a közvetlenül előttünk álló jövő feladataihoz, a főváros vízigényének teljes kielégítéséhez. Két fő eszközzel kívánunk célhoz jutni. Egyrészt a Szálas-pataki, — teljes kiépülése után 200 0Ü0 m3 vizet szolgáltató felszíni vízkivételi mű építésével, másrészt az ipari vízellátást segítő, az Országos Vízügyi Főigazgatóság kezdeményezésével épült Délpesti Ipari Vízmű teljes kiépítésével. Hozzájuk kapcsolódik a leg-
