Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1984)

III. fejezet: A VÍZGAZDÁLKODÁS HELYZETE ÉS FEJLESZTÉSE - 10. A vízgazdálkodás nemzetközi kapcsolatai

CSE H S Z

Országhatár

Közös érdekű síkvidéki vízrendszer területe (felső fekvés)

Közös érdekű síkvidéki vízrendszer területe jatsó fekvés)

Sikvidék terület határa

III.—108. ábra. A közös érdekű síkvidéki vízrendszerek területe 1982-ben (Dr. Pálfai Imre, 1983)

A magyar vízgazdálkodás egyik meghatározó jelentőségű természeti adottsága, hogy az országhatárok gyakorlatilag seholsem követik a főbb természetes vízválasztókat; az országhatároknak mintegy 30° 0-át alkotják nagyobb folyók (Duna, Dráva, Mura stb.), mintegy 70°'o-uk pedig vízrajzilag nyitott vonalazású, éspedig olyan módon, hogy többnyire nem igazodik a vízrendszerek belső szerkezetéhez sem, vagyis igen gyakran metsz át kisebb-nagyobb folyókat és vízfolyásokat, illetve belvízi csatornákat és öb- lözeteket. Ennek a körülménynek számszerű jellemzéseként említhető, hogy az ország vízgazdálkodási szempontból folyóként nyilvántartott 18 vízfolyása közül mindössze négy (éspedig az ezek között a legkisebbek közé tartozó Marcal Sió, Zagyva és Hortobágy) nem keresztezi az országhatárokat. Ezt a körülményt fejezi ki az is, hogy az országhatárokat keresztező folyókban és vízfolyásokban évente átlagosan az ország területére belépő 120 km3-nyi vízmennyiség mintegy 20-szorosa az ország területén belül keletkező mintegy 6 km3-nyi évi átlagos lefolyásnak, vagyis az ország területén áthaladó teljes vízlefolyásnak átlagosan mintegy 95%-a külföldről származik. Hangsúlyozni kell azonban, hogy ezek és más hasonló számok és arányok csak a természeti adottságok oldaláról jellemzik az ország vízgazdálkodását és semmiképpen nem alkalmasak vízgazdálkodásunk szomszédos országoktóli függőségének jellemzésére. Ez utóbbit csak a hidrológiai folyamatokhoz kapcsolódó társadalmi és gazdasági jelentőségű extemalitások feltárásával és értékelésével lehet adatszerűén jellemezni.

Magyarország területe az államhatárokkal megosztott vízgyűjtőiknek világviszonylatban egyik legjellegzetesebb és legsokrétűbb példája.

Azt, hogy a természeti adottságok szerint felmerülő együttműködési igényeket és célokat milyen mértékben és módokon lehet megvalósítani jelentős mértékben az érintett országok gazdasági, politikai, intézményi és társadalmi adottságai szabják meg. A politikai adottságok tekintetében a szomszédos országok között Csehszlovákia, Szovjetunió, Románia és Jugoszlávia esetében elsősorban a KGST munkájában való részvétel mértékének és irányzatának, illetve ezen túlmenően Jugoszlávia esetében az el nem kötelezett országok csoportjához tartozásnak, Ausztria esetében pedig a semlegességnek van meghatározó jelentősége. Az intézményi adottságok a vízzel kapcsolatos államigazgatási és gazdaságirányítási tevékenységek szakhatósági és területi tagozódása, illetve ezek országonkénti különbözősége által válnak az együttműködés megvalósításának fontos tényezőivé. Magyarországon a vízgazdálkodásnak egységes államigazgatási és gazdaságirányítási intézményi szervezete van és a vízügyi igazgatóságok az együtt482