Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1984)
III. fejezet: A VÍZGAZDÁLKODÁS HELYZETE ÉS FEJLESZTÉSE - 10. A vízgazdálkodás nemzetközi kapcsolatai
a körülmény, hogy az adott vízügyi együttműködési kérdésben valamely ország mennyire igazodik saját külpoltikájának ismert és a korábbiakban követett irányvonalához, továbbá az adott kérdésre vonatkozóan nemzetközileg elfogadott, vagy ajánlott alapelvekhez növeli vagy csökkenti az ország nemzetközi tekintélyét és ezáltal előnyösen, illetve hátrányosan befolyásolhatja az együttműködés eredményességét más nemzetközi vízügyi, vagy külkereskedelmi kérdésekben. Ennek a csoportnak a döntési tényezői az előző csoportéihoz viszonyítottan általában járulékos jellegűek, de bizonyos kedvező vagy kedvezőtlen körülmények halmozódása esetén döntő súlyuk lehet. Úgyszintén járulékosak, de korántsem elhanyagolhatóak az adott országok belső társadalmi, politikai és igazgatási adottságaival összefüggő döntési tényezők. Az ország közvéleményi csoportjaiban és társadalmi szervezeteiben az adott együttműködési kérdés sajátosságai, vagy általános magatartásteli irányzatai folytán mind a hatás tűrésének, mind a belső megoldású fejlesztésnek, mind pedig az államközi együttműködést kívánó megoldásoknak alakulhat ki támogatása. Az ezekhez történő alkalmazkodás különböző jellegű és mértékű megítélése jelentős tényezővé válhat az együttműködés vállalásában, vagy elutasításában. Hasonló módon és mértékben be- bolyásolhatják a döntés kialakulását a három döntési alternatívára vonatkozóan a központi kormányzat szakhatóságaiban, továbbá területi államigazgatási intézményekben kialakult érdek- viszonyok és állásfoglalások. Külön csoportba célszerű sorolni végül a döntési és tervezési bizonytalansággal kapcsolatos tényezőket. A technológiai és gazdasági adottságok gyors változásai (új gyártási vagy építési technológiák megjelenése, az energiaárak ingadozásai stb.), továbbá az élet minőségével kapcsolatos társadalmi elvárások és állásfoglalások megváltozása bizonytalanná teheti egyrészről, hogy a mai megítélés szerint előnyösnek látszó fejlesztések a távolabbi jövő szempontjából valóban elérhetők és kívánatosak lesznek-e, másrészről kétségeket támaszt a három alternatíva közötti választás helyessége és a döntés időtállósága tekintetében. Az országok magatartásában és az együttműködés kialakulásában meghatározó jelentősége van a döntési tényezők időbeliségének, valamint mértékének, szintjének. Érdekkülönbség forrása lehet, ha a vízgazdálkodással szembeni igények, elvárások az érintett vízfolyás két oldalán különböző szinten jelentkeznek. Nehezíti továbbá az érdekegyeztetést az is, ha a közel azonos igények időiben eltérően jelentkeznek. Hasonló a helyzet akkor is, ha az. igények mértéke és időbeni azonossága mellett az egyik fél nem rendelkezik megfelelő anyagi eszközzel a végrehajtáshoz. 10.11. Vízgazdálkodási együttműködés a Kárpát-medencében Ahhoz, hogy a magyar vízgazdálkodás államközi kapcsolatainak fejlődését és mai helyzetét vázolhassuk, kiindulásként az ország tágabb földrajzi helyének, a Duna-völgynek és a Kárpátmedencének vízföldrajzi és politikai tagozódását, pontosabban a kettő különbözőségét és a hidrológiai kapcsolatokat kell áttekinteni. Ezekre épülnek rá ugyanis azok a társadalmi és gazdasági jelentőségű külső hatások, az externalitások, amelyek a vízügyi együttműködés tartalmi sajátosságait és érdekviszonyait meghatározzák. Az együttműködés tartalmát tekintve a történeti áttekintés során célszerű különválasztani a folyók hajózási hasznosítását a vizek más célú hasznosításához, illetve szabályozásához kapcsolódó tevékenységektől. Az előbbiekre vonatkozóan ugyanis a parti országok közös érdekein alapuló és igen hosszú történelmi múltra visszatekintő nemzetközi jogi szabályozás alakult ki. Az utóbbiak esetében az együttműködés kezdeti kereteit a Kárpát-medencében a trianoni béke- szerződés vonatkozó előírása szabta meg, azonban mai feltételeit és gyakorlatát — általánosan elfogadott nemzetközi jogi szabályozás hiányában — csak kölcsönös előnyök és önkéntes kötelezettség-vállalások útján lehet kialakítani. Az együttműködés természeti és gazdasági adottságai Magyarország kereken 93 ezer km2 területe teljes egészében a Duna vízgyűjtő területéhez tartozik. A Duna-völgyet, pontosabban a Duna mintegy 817 ezer km2 felszíni vízgyűjtő területét főbb vonásaiban az Alpok, a Német-középhegység, a Kárpátok, a Dinári hegység és a Balkán hegység gerincvonulatai választják le az európai szárazföldből. A Földnek mintegy két tucatnyi a Dunáénál nagyobb vízgyűjtő területű, vagy vízhozamú folyója van, de egyetlen sincs ezek között, amelyet ilyen sűrűn hálóznak te az országhatárok. A Duna-völgyön belüli vízügyi együttműködésben nyolc országnak van igen jelentős területi vagy parti érdekeltsége (NSZK, Ausztria, Csehszlovákia, Magyarország, Jugoszlávia, Románia, Bulgária és a Szovjetunió) és további négy ország (Svájc, Olaszország, Albánia és Lengyelország) területe nyúlik át a hazai vízügyi kapcsolatok szempontjából elhanyagolhatóan kis mértékben a Duna hegyvidéki vízgyűjtőjére (III.—104. ábra). A Duna-völgyön belül kiemelt fontosságú terület a Kárpát-medence, amelynek felszíni vízhálózata viszonylag hosszú szakaszokon és nagy számban alkotja, illetve keresztezi Magyarország határait (III.—105. ábra). Az ország medence jellegéből adódóan az országhatárok a Kárpát-medence főbb felszín alatti víztartó rendszereit is keresztezik (III.—106. és III.—107. ábra), valamint megosztják a síkságok és a peremvidékek belvízi öblözeteit, illetve belvízlevezető csatorna- rendszereit is (111.—108. ábra). 478
