Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1984)
III. fejezet: A VÍZGAZDÁLKODÁS HELYZETE ÉS FEJLESZTÉSE - 4. Árvízvédelem, folyószabályozás és víziutak, tószabályozás
után itt szükséges végleges partvédművek (most csak a Cserepes-sziget keleti oldala van véglegesen védve), de a hátralevő feladatok 1990-úg így is végrehajthatók. A partfalépítés technológiája (zömmel előre- gyártás) kialakult, a végrehajtáshoz szükséges kapacitás adott. A hajóút biztosításban megoldhatatlan feladatok nincsenek. A hajó és csónakkikötök (3700 férőhely) eddig ütemesen megvalósultak, a fejlesztési programban előirányzott mértékű megvalósításnak legfeljebb pénzügyi akadályai lehetnek (cél: 6500 csónakférőhely). A vízminőség-védelem (-javítás) fejlesztése a Velencei-tónak is legfontosabb feladata. Az eddig elért javulás — a tóvá válás — csak a még hátralevő, a fejlesztési programban előírt munkálatok végrehajtásával, s különösen a vízgyűjtőn (partszegélyben) végzendő ilyen célú tevékenység folytatásával őrizhető meg, illetve fokozható. Ezek közül jelentősebbek a következők: — a szennyvíztisztító és -elvezető kapacitás továbbfejlesztése ; — a vízgyűjtőn meglevő összes szennyező forrás feltárása és lépcsőzetes kiküszöbölése ; — egységes vízminőség-védelmi rendszer és közös vizsgálati módszer kialakítása a MÉM és OVH szervei között; — talajvédő és vízminőségvédő erdőtelepítés; — komplex — az egész vízgyűjtőre kiterjedő — melioráció (a tanulmányterv 1982-ben elkészült, kiemelt kezelését a MÉM biztosította); — környezetkímélő növénytermesztési technológia alkalmazása; — újabb állattartó telepek létesítésének tilalma; — a vízfolyások, szükség szerinti tározós rendezése ; — a nád évi rendszeres learatása. A Fertő tó fejlesztése A Fertő tó fejlesztésével kapcsolatban az 1972 óta folyó magyar—osztrák együttműködés fő feladata az eutrofizáció mértékének a csökkentése. A kutatási feladatok között fontos szerepe van a vízfelület és a nádfelület helyes aránya megállapításának. Magyar területen további mederkotrás van előirányozva, mintegy 1 millió m3 mennyiségben. Az osztrák területen 1980—1995. időszakra előirányozták a csatornázás és szennyvíztisztító telepek befejezését, az eddigi 1,2 milliárd Sch költséghez hasonló terjedelemben. Ennek elvégzésével a foszfortalanítás szintjét 6—10 t-ra fogják csökkenteni. A Ráckevei- (Soroksári)-Duna fejlesztése A Ráckevei-Dunán az 58 km hosszú mederből környezetvédelmi, vízgazdálkodási és hajózási érdekből — mint már az állapotjellemzésnél is említettük — a felső 20 km-es mederszakasz szabályozása szükséges. A fejlesztés keretében a 110 m széles és a hajóútiban első lépcsőben 24 dm mély meder kialakításához összesen 1,2 millió m3 kotrást és 20 km, többségében biológiai partvédmű építését kell elvégezni. A már elkészült 4,5 km védmű és 5 km mederszabályozás figyelembevételével a jövőben végrehajtandó feladatok: Mederszabályozás Partszabályozás Hajóútkotrás Egyéb mederkotrás 15 km 16,5 km 1,2 millió m3 0,8 millió m3 A Ráckevei-Duna vízminőségének megjavítása érdekében elsősorban a regionális tervekben előirányzott csatornázási és szennyvíztisztítási munkák végzendők el. A Duna-ág mellett épült 3 településen van jelenleg csatornázás és szennyvíztisztítás, további 14 településen kell létesítményeket megépíteni. A főváros déli térségének végleges szennyvíz- elhelyezése a tervezett 1,4 millió m3 d kapacitású Csepel-Északi tisztítóteleppel lesz megoldható, valamint az ipartelepek tisztított szennyvizeinek a Nagy-Dunába való átvezetésével. A vízkészletben bőséges, ill. szükség szerint növelhető kapacitású Ráckevei-Duna a távlatban nemcsak a part menti és Csepel-szigeti, hanem a Duna—Tisza köze jelentős része vízgazdálkodás feladatainak alapműve, és kiinduló pontja a tervezett Duna—Tisza-csatornának. A tószabályozási kutatások A tavakra vonatkozó és több tudományág területén folyó kutatómunka már eddig is megalapozója volt a végrehajtott és végrehajtandó beavatkozásoknak, az ok és okozati összefüggések feltárásának. A Balaton Európa talán legjobban felderített tava, a vele összefüggő kiadványok, tanulmányok száma több száz, oldalszámra nézve sok ezer. A kutatások sokrétűsége magában hordozza az esetlegesség, az egyéni elgondolások, a nem célra irányultság veszélyét. A tudományos kutatás szabadságának tiszteletben tartása mellett, ma az a kutatómunka fő feladata, hogy megkeresse a vízminőség-javítás sokféle lehetőségét, módszerét, s közülük válassza ki, határozza meg a leghatékonyabb, a leggazdaságosabb eljárásokat, azok együttesét, egyidejűségét, vagy sorrendjét. Ez természetesen nem jelenti az alkalmazott kutatás kizárólagosságát, hisz egyes területeken alapkutatások végzése nélkül nem lehetséges alkalmazott kutatásokat sem végezni. Mindamellett a Balatoni Kutatásokat Koordináló Tanácsnak, a kutatások (vízügyi, biológiai, egészségügyi, településfejlesztési stb.) bázisintézményeinek biztosítaniuk kell a kutatások célra orientáltságát, a megfelelő arányok (szakterületi, alap- és alkalmazott kutatások) kialakítását, összehangolását, egymás eredményeinek megismerését, a gyakorlattal való megismertetését, legfőképpen pedig hasznosítását. 356
