Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1984)

II. fejezet: A VÍZGAZDÁLKODÁS FEJLŐDÉSÉNEK TÁRSADALMI-GAZDASÁGI FELTÉTELEI - 4. Az ágazatok fejlődésének vízgazdálkodási kapcsolatai

4.4. Az ipar vízgazdálkodási kapcsolatai

Az előzőekben vázolt ipari fejlődés során fel kell készülni arra, hogy az igények területileg differenciáltabban jelentkeznek, az egyes iparágak és szakágazatok közötti arányok megváltoznak. A villamosenergia-ipar hűtési technológiája a frissvíz-hűtés irányába tolódik el, az ipar egészének frissvízhasználatán belül a villamos- energia-dpar aránya — az ezredfordulóig — egyre nagyobb lesz.

Az ipari koncentrációk közül, a budapesti agglomeráció mellett, továbbra is nagy jelentősége lesz a komárom—esztergom—dorogi iparvidéknek, illetve az ehhez csatlakozó Tata—Tatabánya—Bicske—Oroszlány térségnek, a Zagyvavölgy felső részének (Salgótarján), a Sajó völgyének (Özd, Kazincbarcika, Miskolc), Leninvá- rosnak és térségének; a közép-dunántúli iparvidéknek (Székesfehérvár—V árpalota—Inota ;

Veszprém—Ajka) és a Mecsek térségének (Pécs— Komló). A fontosabb ipari vonzáscentrumok Győr, Szombathely, Hatvan, Gyöngyös, Eger; az ország középső részén Dunaújváros, Kecskemét, Szolnak, Paks, Százhalombatta; a keleti részén Debrecen, Nyíregyháza, Békéscsaba; a déli részeken Zalaegerszeg, Nagykanizsa, Kaposvár, Szeged, Hódmezővásárhely lesznek. Továbbra is számításba kell venni az eddigi iparfejlesztési politika eredményeként létrejött kisebb koncentrációkat, és a zömükben az ország településeihez csatlakozó ipari üzemek decentralizált gyáregységeit is.

Az üzemi vízgazdálkodásnak az intenzív fejlesztés irányába való eltolódása miatt a vízszükségletek korábbi növekedési üteme — a villamosenergia-ipar kivételével — csökken, de megnő a vizek minőségével szembeni magasabb igény, s a vízhasználat céljának megfelelően differenciálódik is. Ez alapvetően megváltoztatja az ipari üzemeken belüli vízgazdálkodási tevékenységet, és kihat a vízgazdálkodás egyéb ágazataira is. A jövőben még fokozottabban érvényesülnek a reális víztakarékossági törekvések, mind a gyártástechnológiákhoz szükséges teljes vízszükséglet csökkentése, mind a többszörös víz- használat fokozása következtében. Ez egyben csökkenti a használtvizek kibocsátott mennyiségét és kedvezően befolyásolhatja a vizek minőségét is.

Az iparfejlesztés elengedhetetlen infrastrukturális feltétele, hogy az ipar effektiv, vagyis indokolt és gazdaságosan kielégíthető frissvízszükséglete mindenkor biztosítva legyen. Ez minden esetben szükségessé teszi egy-egy térség összehangolt, komplex vízgazdálkodási feltételeinek megteremtését, és az ipari eredetű használtvíz, illetve ezen belül az ipari szennyvíz elhelyezésének racionális megoldását.

A vízkészletek térben és időben eltérnek a szükségletektől. Néhány helyen bőségesen állnak rendelkezésre, ahol az iparfejlesztést szabad

vízkészletekre, vagy a jelenleg lekötött, de nem kellő mértékben kihasznált és ezért átcsoportosítható vízkészletekre lehet alapozni. Más helyen, ahol megfelelő szabad vízkészlet nem áll rendelkezésre, előtérbe kerül a vízszükséglet kielégítési lehetőségeként az ipartelepen belüli víztakarékosság, illetve többszörös vízhasználat fokozásának megvalósítása. A víztermelésben és elosztásiban a közüzemi vízellátó rendszerek, regionális vízművek további fejlődése következtében fokozódik az az irányzat, hogy az ipar indokolt ivóvíz minőségű frissvízszükséglete közös rendszerből legyen kielégíthető. Emellett egyes térségekben, ahol az ipar indokolatlanul használ ivóvízminőségű vizet, annak egyéb módon történő kiváltásával is számolni kell, a lakossági vízellátás fokozódó' igényeinek, illetve az ipari infrastruktúra fejlődési feltételeinek további biztosítása érdekében.

Az ipari frissvízszükségletek várható növekedésére vonatkozó előrejelzések szerint az ipari ágazatokban — a villamosenergia-ipar nélkül — évenként mintegy 1—1,5%-os növekedési ütemmel lehet számolni. Az iparfejlesztés jelenleg ismert tendenciái szerint a kisebb érték bekövetkezése valószínűsíthető. A yillalmosenergia-ipar jelenlegi frissvízhasználatának maximálisan mintegy négyszeresével lehet számolni; ez azonban nagymértékben függ attól, hogy a jelenleg ismert fejlesztési változatok közül melyek fognak megvalósulni. Az iparfejlesztés hatására fokozódik a társadalmi, gazdasági igény az ipari eredetű szennyvizek növekvő arányú tisztítására, hasznosítására és ártalommentes elhelyezésére, beleértve az ipari eredetű szennyvíziszapot is. Ennek érdekében a jövőben még inkább érvényesíteni kell azt a követelményt, hogy az ipari szennyvizet csak megfelelő tisztítás után lehet a befogadóba, illetve kielégítő előkezelés után a közcsatornába és a települési szennyvíz- tisztító telepre juttatni. Ez azt is jelenti, hogy a hosszú távú tervidőszakban meg kell építeni a régi üzemeknél elmaradt, szükség szerinti szennyvíztisztító-, illetve előtisztító telepeket, valamint a szennyvíz egyéb ártalommentes elhelyezéséről kell gondoskodni. Ennek hiánya a közüzemi csatorna elvezető rendszerek üzemeltetését, illetve a felszíni és a felszín alatti vízkészletek minőségét és más célra történő hasznosítását oly mértékben veszélyezteti, hogy visszafordíthatatlan vagy csak nagy ráfordításokkal semlegesíthető ökológiai következményekkel j áriját.

A jövőben népgazdasági érdekből is egyre nagyobb jelentősége lesz az ipari szennyvízből kivehető hasznos anyagok kivonásának és felhasználásának, a tisztított ipari szennyvizek és szennyvíziszapok hasznosításának, illetve a környezetre káros anyagok' biztonságos elhelyezésének. Ezen törökvések adott esetben a kedvezőtlen gyártástechnológiák módosítását is megkövetelhetik.

A használtvíz-elhelyezés újabb formájaként egyre inkább számolni kell a kibocsátott hasz205