Felső-Tiszavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 13., 1965)
XIX. fejezet. A vízgazdálkodás és a népgazdasági ágak kapcsolata - Összefoglalás
À fürdŐteiep ötemeletes gyógyszállóval, thermál- medencékkel és sportmedencével fog bővülni. Melegvizével 5000 m2 felületű kertészet fűtése valósítható meg. Mátészalkai fürdő: A negatív kút vízszolgáltatása 1200 lit/perc, a víz hőmérséklete 57 C°. A fürdők két szabadmedencéje már kiépült, 120 kabin és 30-70 m2 alapterületű öltözőhelyiség áll rendelkezésre. A közeljövőben tervezik a fürdő kibővítését egy kút fúrásával, újabb öltöző és medence építésével, végül pedig törpevízmű létesítésével. A területen lévő két fürdő fejlesztésére 52,9 millió Ft-ot kell fordítani. 2.213 A vízpart! üdülés, fürdés, vízisportok és természetvédelem Vízparti üdülés ez idő szerint a Felső-Ti szavidéken szervezett formában nincs. Két üdülő és két turistaszálló megépítése 400 fő állandó üdülő mellett 100 fő hétvégi pihenő részére jó, kulturált elhelyezést biztosítana. Ezért Gergelyiugomyán 200 fő részére, Dombrádon 100 fő részére üdülőt, Tivadaron és Tunyogmatoicson 100—100 fő részére turistaszálló építését tervezzük. Az üdülők a környék községeinek életszínvonalát az ellátásukkal kapcsolatos konyhakerti művelés bevezetésével közvetlenül emeli. Vízásportok közül a Felső-Tiszavidék kitűnő adottságai ellenére csak a horgászatról beszélhetünk. A falusi sportkörök bevonásával az evezés, kajak, kenu, motorcsónak sport megfelelő felszereléssel és vándor edző irányításával valószínűleg kitűnő eredményeket mutatna fel. Ennek biztosítására négy csónakházat kell építeni, ahol a téli tárolást és javításokat végzik el, a nyári idényre pedig kiadják a verseny eszközöket. Csónakházanként 60 db különböző típusú csónak tárolására kell lehetőséget teremteni. A sporthorgászok a legjobb területen, a tunyogmatolesi Holt-Számoson való horgászathoz felhasználhatják az épülő helybeli turista szállót. Normatíva szerinti horgásztanyák megépítése nem célszerű. Természetvédelmi területek a Felső-Tiszavidéken vízügyi beavatkozást nem igényelnek. Határozott kívánalom, hogy a védett területeken kialakult jelenlegi vízháztartást ne befolyásoljuk, mert különben a területek jellegzetessége megszűnik, ill. átalakul. 2.214 Vízgazdálkodási nagylétesítmények összefoglalása. A Felső-Tiszavidék területén vízgazdálkodási nagylétesítmény nem épült s az eddigi gazdaságos- sági számítás alapján csak 1980 után látszik gazdaságosnak. E terület vízügyi nagylétesítményei a Tisza folyó 618 ffcm (Komoró) és 696 fkm (Vásáros- namény) szelvényében építendő vízlépcsők és a Szamoson a 30 fkm-ben építendő rápolti vízlépcsők adják. Az építendő vízlépcsők fő feladata e szakasz vízerejének hasznosítása és öntözővíz tározás az alsóbb szakasz részére. A vízlépcsők helyének meghatározása csak hozzávetőlegesen a duzzasztási görbék segítségével történt, pontos helymegállapítás részletes talajtani, hidrológiai és hidrogeológiai feltárást igényel. A megépítendő vízlépcsők állandó vízszintet biztosítanak majd a Felső-Tiszavidék területén építendő öntözőtelepek számára. Megépítésük az egész Tiszai tározórendszer szempontjából sem rentábilis 1980-ig. 2.215 A vízgazdálkodás nemzetközi kapcsolatai A Felső-Tiszavidék határai északon és keleten egyúttal országhatárt is képeznek. Az országhatárok azonban nem futnak természetes határvonalon, hanem a Felső-Tiszavidékkel összefüggő vízgyűjtő területeket vágnak ketté. Az élővízfolyások, mint a Tisza, Tűr, Szamos és Kraszma a szomszéd államokban erednek. Vízjárás és vízgazdálkodás szempontjából ezért a Felső-Tiszavidék szoros egységet képez az országhatáron túli vízgyűjtő területtel. Ez az egység teszi szükségessé, hogy a Felső- Tiszavidék helyzetét a kapcsolódó külföldi szomszéd területek vízgazdálkodási kölcsönhatásai szempontjából kell vizsgálni. A közös összefogás mind a passzív, mind az aktív vízgazdálkodás területén szükséges. A passzív vízgazdálkodás területén a feladat: az árvédelmi töltések erősítése, a csatornák vízszállító képességének fokozása egységes, összehangolt szempontok szerint. Az aktív vízgazdálkodás viszonylatában már most kell egyezményekkel biztosítani a belépő vízfolyások kisvízhozamának nagyságát, a vizek tisztaságát, hajózási igény, valamint az öntözés és halászat érdekében. A Felső-Tiszavidék Csehszlovákiával való közös határa a hat km hosszú, öt kanyarulatú Záhony— Tiszabezdédi Tiszaszakasz. A közös folyószakaszon az árvízi szabályozás megtörtént, újabb teendők nincsenek. A középvízi szabályozás 1954. évben közös tervek szerint megkezdett munkáját folytatni kell és meg kell kezdeni a kisvízi szabályozást is a Tisza hajózhatóvá tétele érdekében. Csehszlovák részről távlati terveikben a Tisza fél vízkészletére tartanak igényt. A magyar—szovjet vízügyi egyezmény szerint a vízi munkákat mindegyik fél a saját területén maga végzi, saját költségén, saját erejével és eszközeivel. A közös érdekű munkák keretében Tisza és Batár töltések erősítési és sapkázási munkái folytak a mindkét fél részéről megtervezett tiszai mértékadó árvízszintek összehangolása alapján. A szovjet—magyar közös árvédekezési intézkedéseket 1956. évben határozatilag szabályozták. Folyószabályozás terén közös nyilvántartási szelvények létesültek, három helyen partbiztosítás épült. Belvizes szempontból szovjet oldalon a Beregszászi öblözet- ben nagymértékű fejlesztést terveztek, amely a mi csatornarendszerünket is érinti. Öntözés terén szintén nagyobb szabású szovjet tervekről tudunk. A magyar—román vízügyi tárgyalásokon megállapodás történt a Túr folyó védtöltéseinek román szakaszán végzendő töltésemelési munkái, a Ga- rand—Galambos csatornarendszer megépítésével kapcsolatos teherviselés, a kismajtényi szivattyútelep bővítsée, a Lápi-csatoma szennyezettségének megszüntetése és a Csalánosi folyás és a Garand— Galambos vízgyűjtőjének rendezése terén. Szükség 312
