Alsó-Dunavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 7., 1965)
XVI. fejezet. A vízgazdálkodás nemzetközi kapcsolatai
vonalnak, de méltányolva a jugoszláv fél érdekeit, a következőkben hajtotta végre a felújítást. A második védvonalat lerövidíti úgy, hogy a 9+400 km szelvénytől (Guvanai zsilip) 515 fm hosz- szú keresztgáttal a mentett közös árteret lokalizálja és csak az említett 9+400 km szelvénytől országhatárig (13+600 km szelvényig) emeli meg a töltést az 1956. évi itt észlelt árvízszint felett +1,0 magasságúra 5,0 m koronaszélesség és 1:3 rézsűhajlás mellett. Az így kiépített koronaszínt 89,10 m. A. f., vagyis 55 cm-rel alacsonyabb a jugoszláv fél csatlakozó töltésszintjéhez képest. A jugoszláv fél a megerősítés fenti megoldását elfogadta és a munkát 1959-ben a magyar fél végre is hajtotta. összegezve az árvízvédelem helyzetét, a hivatkozott közös „Szabályzat” körültekintő, megfontolt, jól részletezett összefoglalója a szükséges közös árvédelmi teendőknek. Magyar szempontból igen jelentős érdek fűződik a jégvédelemhez és jégelhárításhoz. Míg az árvédelmi védvonalak tervszerű megerősítése1, kiépítése mindkét fél részéről erős ütemben halad, addig a jégmegállás1 megakadályozása terén; ez, az ütem jelenleg még nem- mondható megnyugtatónak. Igen nagyjelentőségűnek könyveljük el az általános szabályozási terv elkészítését, annak kölcsönös összehangolását, de nincs adatunk arra, hogy a tervezést követően milyen ütemben hajtják majd végre a jégmegállásos helyek, kanyarok rendezési munkáit. Ez a kérdés magyar szempontból igen jelentős. A jugoszláv fél részéről megértés tapasztalható e kérdésben,, de számukra ez kisebb jelentőségű, mint a magyar fél részére. Így érthető, hogy míg az 1962. évben már a hatodik jégtörőhajót állítja a magyar fél a jégtörés és ezáltal a jégmegállás megakadályozására szolgálatba, addig ilyen jellegű beavatkozásról a jugoszláv fél részéről nem tudunk. A jégvédelem- jégelhárítás kérdésében további közös erőfeszítésekre van szükség. Folyószabályozás A Főbizottság 1957. évi első ülésszakán folyószabályozás-jégvédelem szempontjából a Dunát Duna- földvártól—Vukovárig közös érdekű szakasznak határozta meg. A jégvédelmet az árvízvédelem (3. a 1. pont tárgyalta), e pont alatt csak a Duna szabályozásával foglalkozunk. A szabályozás általános irányelveiül egyetértő- leg elfogadta mindkét fél az alábbi főbb előírásokat: a) A nagyvízi meder szélessége minimum 1300 m. b) A középvízi meder szélessége minimum 400 m. ej A középvízi mederben a hajózóút szélességének kialakítására a Dunabizottság (DB) javaslatait veszik alapul. d) A középvízi meder tengelyének minimális ka- nyarulati sugara 1000 m, azokon a helyeken, ahol ez geomorfológiai adottságok miatt nem kialakítható, a sugár 750 m-ig csökkenthető. e) A szabályozás a középvízre történik, ennek megfelelően a művek koronáját a DB által 1955- ben megadott középvízszin magasságára kell kiépíteni. Megegyezett mindkét fél, hogy milyen felvételi módszerrel készüljön az 1:10 000 méretarányú heiy- színrajz, milyen méretarányban készüljenek a keresztszelvények és hossz-szelvények és ezek milyen adatokat tartalmazzanak, lényegében meghatározták az egész általános szabályozási tervre vonatkozó tartalmi és formai előírásokat, a szabályozási terv irányelveit és a tervezés módszereit. Ez a megegyezés tulajdonképpen a magyar Közép-Duna bevált szabályozási módszereinek az elfogadását tükrözi. A magyar—jugoszláv közös érdekű Duna-szakasz szabályozása a konkrét tervezés megkezdésével a holtpontról elmozdult. Bár jelenleg még a tervezés folyik, valamint a közös szakértőkből álló bizottság az egyes kanyarok rendezésére' vonatkozó sorrendiség megállapításán túlmenően nem hoz határozatot a kivitel nagyságrendjére és a költségfedezet biztosítására mégis igen nagyjelentőségűnek kell tekintenünk a közös érdekű Duna-szakasz szabályozása, tekintetében eddig elért eredményeket. A feladat közös felismeréséből fakadó közös érdek pa- rancsolóan tette szükségessé a tervezés megindítását, az alapelvek összehangolását, és joggal bízhatunk, hogy a megindult tervezéseket követni fogja a kiviteli munka és a mederszabályozás ütemes megvalósulása is. Belvízgazdálkodás A 7. TVK területén a magyar—jugoszláv államhatár elválasztja a Margittasziget-i belvízrendszert, a Hercegszántó—bezdáni belvízi öblözetet, a Kígyós vízrendszert és néhány öblözeten kívüli belvízvezető csatornát. a) Margittaszigeti vízrendszer A Duna, a Ferenc-tápcsatoma által körülhatárolt terület, bár több részöblözetre osztható, vízrajzi szempontból mégis egységesnek és összefüggőnek mondható. A Margittasziget magyar területének északi részén van a gravitációsan mentesíthető öblözet, ettől délre pedig a szivattyúzott öblözet, melynek átemelő szivattyútelepe a 3,6 m3/s teljesítőképességű Karapancsa-i szivattyútelep. E szivattyúzott öblözet déli határa megközelítőleg egyezik a magyar—jugoszláv államhatár vonalával, lényegében az öblözetek közötti belvízválasztót az országhatár adja, Az ismétlések elkerülése végett a belvízrendszer magyar területének leírását ehelyütt mellőzzük, csupán pár szóval a jugoszláv területet jellemezzük. Az árvédelmi töltés és a Ferenc-tápcsatoma közötti államhatártól délre a Lassú-fokig (Tihi-fok) még a mai napig is rendezetlen belvízi öblözet van, melynek egyetlen vízlevezetési lehetősége az árvédelmi töltésbe épített és a befogadó Duna vízállásától függően nyitható úgynevezett Lassú-foki zsilip. A Lassú-foktól délkeletre eső Kengya — a Margittasziget alsó déli vége — belvízlevezetés szempontjából rendezett. A Tápcsatorna mellé épült 0,75 m3/s teljesítőképességű szivattyútelep a hozzátartozó csatornahálózattal a terület víztelenítését jól megoldotta. 285
